Napfényes ősz Toszkánában-16 nap lakóautóval (1. rész)

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Amióta először jártunk Toszkánában, mindig visszavágytunk. Legutóbb tavaly kellett elhalasztanunk az utazásunkat a Covid járvány miatt. De most október második felében úgy tűnt, sikerülni fog.

Előkészületek

Az utazást hosszas tervezgetés előzte meg. Annyi látnivaló van Toszkánában, hogy nehéz volt eldönteni, mit préseljünk bele a bő két hétbe. Korábban már láttuk a kötelező “nagyokat”: Firezét, Sienát, Pisát, San Gimignanot illetve a ligúriai túránkon Lucca városába is eljutottunk. Most Toszkána apró csodáira, gyönyörű kisvárosaira koncentráltunk.

A tervezéshez nagy segítségünkre volt Kissné Kardos Katalin : 33 kihagyhatatlan toszkán uticél című könyve, amit a barátainktól kaptunk kölcsön. A lakóautós viszonyokról Gáspár Judit toszkán útleírásaiból tájékozódtunk, amelyek a Magyar Lakóautó Klub élménybeszámolói között lelhetők fel. Kitűztem a kiszemelt városokat a Google térképre, a Park4Night (P4N) alkalmazásban pedig megcsillagoztam az alkalmasnak tűnő parkolókat. Elvégeztem a kötelező regisztrációt Olaszországba, megkötöttem a biztosítást és már csak pakolni kellett.

Az út számokban

  • 2 fő
  • 2991km
  • 16 nap
  • Költségek:
    • autópálya díj: 45 €
    • tankolás külföldön: 408
    • tankolás itthon: 22.000Ft.
    • szállás agriturismoban: 50€
    • parkolódíj:122€
    • belépőjegyek:38€
    • borok: 220€
    • bevásárlás, élelmiszer, étkezés, ajándékok: 290€
    • biztosítás: 25.000Ft
    • összesen kb. 475.000Ft

0. nap: indulás

Toszkána vár!

Én már kellőképpen fáradt voltam, egész nap készültem, pakoltam, utolsó pillanatban még megcsináltam egy csomó halaszthatatlannak ítélt dolgot. 4 óra után sikerült elindulni. Tankoltunk-életemben először több, mint 500Ft/liter áron- és elindultunk Szlovénia felé. Az Ina kúton még megvettük az 1 hónapos szlovén autópálya matricát, aztán már a tök sötétben autóztunk.

Lakóautó parkoló Vrbje mellett

Az első estére Vrbje-ben néztem ki egy ingyenes lakóautó parkolót. Nagyon szépen kialakított hely, vízzel, árammal, szerviz lehetőséggel, abszolút csendes helyen. A beállók gyepráccsal borítottak, kényelmesek nagyobb lakóautónak is. Egyelőre még ingyenesek a szolgáltatások, de már ki van alakítva minden, hogy fizetőssé tegyék. Szerintem annyira jó a hely, hogy akkor is marad a kedvenc parkolóink között, ha fizetni kell érte.

1. nap: úton Toszkánába

Reggel csípős hidegre ébredtünk, épp csak nem fagyott. A lakóautó-parkoló egy szabadidőpark szélén feküdt, így adott volt, hogy egy gyors reggeli sétát tegyünk. A bővizű patak felett átsétálva hamarosan elértük a tavat, amihez a hegyek szolgáltattak megkapó hátteret. Ha nem igyekeztünk volna tovább, akár körbe is sétálhattuk volna és gyönyörködhettünk volna tovább a sok faragott faszoborban.

Tó a szabadidőparkban

Elindultunk Nova Gorica irányába, Trojanban még megálltunk néhány fánkért reggelire. Úgy döntöttünk, hogy Kelet-Toscanáig nem autópályán fogunk menni, talán úgy kevésbé unalmas az út. Nova Gorica felé levágtuk a kanyart, és a hegyi szerpentinen keresztül mentünk. Lassabb volt, de rövidebb és élvezetesebb. A határon észrevétlenül mentünk át, a kutya sem volt kíváncsi a regisztrációnkra. Végigmentünk Velencéig a partközeli úton, majd Chioggia felé fordultunk. Szerettem volna fényképet csinálni a lagúnáról, de már későn kapcsoltam, nem tudtunk megállni, csak futtában kattintottam egy képet.

Menetközben a lagúnák mellett

Máskor nagyon szoktam élvezni a hosszú autózást, de most igazán nyűgös, fejfájós voltam. Ráadásul Ravenna után az autóutat építették (vagy legalábbis lezárták, mert építésnek sok helyen nyoma sem volt), így még lassabban haladtunk. Mindenhol 40-es táblát tettek ki, amit persze senki sem tartott be.

Sansepolcro-t elérve úgy gondoltuk, ott éjszakázunk. Az ingyenes lakóautó parkolók tele voltak személyautóval, úgyhogy nem tudtunk megállni. Ráadásul a telefonom úgy döntött, nem szolgáltat internetet, így navigálni sem tudtunk. Mennyire kiszolgáltatott az ember ma már enélkül! Régóta érik bennünk a gondolat, hogy kellene egy net független, lakóautós navigáció, de a Garmint még mindig drágállom. Sansepolcroból némi kevergés után tovább mentünk Anghiariba, ahol az ingyenes lakóautó parkoló szintén tele volt, részben személy autóval.

Anghiari csodás helyen fekszik

Végül a városszéli agriturismoban kötöttünk ki. Bár itt is teltház volt, azért tudtak nekünk az udvaron helyet biztosítani. Közben a házigazda sajnálkozott, hogy innen pont nem szép a kilátás, de holnap kiürül a hely (egy bicikliverseny miatt volt tele) és akkor átállhatunk máshová. Boldogok voltunk, hogy az egész napos utazás után végre pihenhetünk, a sötétben meg tök mindegy, milyen a kilátás.

2. nap – Kezdődik az igazi Toszkána

Reggel, amikor felkeltünk, körbenéztük az agriturismoban. Az tudtuk, hogy van baromfi, mert a kakas hajnalban többször kukorékolt. Teraszosan kialakított, gyönyörű olajfa ültetvény volt alattunk, egy külön terasz kialakítva 10 lakóautónak, hihetetlen kilátással. Volt egy kis szaniter helyiség zuhanyzóval, WC-vel és mosogatóval. Nyáron még medence is üzemel .Anghiari központja alig 10 perc gyalog.

Tényleg szép a kilátás az agriturismo teraszáról

Anghiari- az egyik legszebb

Az Appeninek egyik dombjára épült Anghiari hivatalosan is a legszebb olasz városok egyike. Számtalan műemlék van a városban. A főtérre egy nagyon meredek út visz le.

Mire odaértünk, már elrajtoltak a bicikli versenyzők. A L’INTREPIDA egy három napos vintage bicikliverseny, ahová csak 1987 előtt épített országúti kerékpárokkal lehet nevezni. A bringák acélvázasak, vázváltósok, szíjas pedálokkal. A résztvevőknek pedig korhű ruhában illik a rajthoz állni. Körben a téren ugyancsak korhű, kötött (!) bringás mezeket és a retro kerékpárokhoz alkatrészeket árultak. A hangszórókból Frank Sinatra énekelt, nagyon hangulatos volt az egész.

Körbesétáltunk a városban, nagyon igyekeztünk, hogy egyetlen hangulatos sikátor se maradjon ki. A Palazzo Testi körül egy kis panoráma sétány van, ahol a háztetők magasságából láthatunk rá a városra.

Még a városfalról bámészkodtunk egy kicsit, a Tiber völgye és az Appeninek csodás panorámát biztosítottak. Mire visszaajutottunk a főtérre, már kezdtek beérkezni a retro kerékpárosok. Időmérés, győztes , nem volt, itt a részvételről, a buliról szólt minden. Akik teljesítették a 3 táv valamelyikét, egy üveg bort kaptak ajándékba. Anghiariból Arezzoba indultunk.

Séta a várfalon

Arezzo- a nagyváros

Arezzoban a Tarlati parkolóban hagytuk a lakóautónkat, 5 percre gyalog a várfaltól.

Toszkána egyik leggazdagabb óvárosa először kihaltnak tűnt, még a Corso-n is csak néhányan lézengtek. A Piazza Grande-ra érve hirtelen megtelt élettel a város.

Piazza Grande

A teraszok tele voltak, az olasz családok hangos zsivaj közepette fogyasztották vasárnapi ebédjüket. Megnéztük a legfontosabb látnivalókat, a dómot, amely már messziről uralja a város látképét. A San Francisco templomot a gyönyörű freskóival és a római amfiteátrumot. Több épület is őrzi a híres festő és építész Vasari munkájának nyomát. Késői ebédünket a Corso egyik kapualjában található Lo Spaccio nevű sreetfood büfében fogyasztottuk el. A helyi specialitásként kínált szarvasgombás, sonkás, sajtos szendvics isteni volt.

Délutánra a Corso is megtelt emberekkel

Arezzoból Lucignano felé vettük az irányt. Az út mellett hihetetlen mennyiségű szemetet láttunk. Sajnos a sok szépség mellett ez is Toszkána része. Lucignanoban egy árammal és szervizelési lehetőséggel felszelt parkolóban álltunk meg éjszakára (hálás köszönet érte Lucignano önkormányzatának, hogy ingyen elérhetővé tette).

3. nap: Lucignano- a körkörös utcás

Ingyenes parkoló Lucignano alatt

Az éjszakát több másik lakóautó társaságában Lucignano városa alatt töltöttük. Ráérős reggeli készülődés után a mögöttünk fekvő olajfaligeten átvágva jutottunk el a városfalhoz. A városka teljesen elbűvölt bennünket, élő város, cseppet sem turistás. Rajtunk kívül a szomszéd lakóautós pár fényképezett csak. Lucignano megőrizte középkori báját és utcaszerkezetét. Az utcák körkörösen, csigavonalban haladnak, és az óváros közepén 4 piazzában végződnek.

Körkörös utcák

A város jól láthatóan két részre különült hajdanán: a szegény negyed pici házai és a gazdag negyed reneszánsz palotái között ma is érezhető a kontraszt.

Az egykori szegénynegyed házai

A város nagyon rendezett, tiszta, több helyen is építkezés folyik, a régi épületeket újítják fel úgy, hogy kívülről megőrizzék eredeti arcukat, de belülről megfeleljenek a XXI. századi igényeknek.

Magával ragadott bennünket ennek a gyönyörű városnak a hangulata, minden utcácskáját bebarangoltuk az óvárosnak.

Visszatérve a parkolóba leszervizeltünk, majd indultunk Cortonába.

Cortona- az egyszerre nyüzsgő és békés

A lakóautóknak kijelölt parkolóban bőven volt hely és a belváros csak egy kőhajításnyira volt, Már innen lélegzetelállító volt a kilátás: nemcsak az alattunk fekvő olajfa ültetvény és a Val di Chiana völgy látványában volt részünk, hanem egészen a Trasimeno tóig is elláttunk.

Kilátás a városfalról

Cortonát a szélesebb közönség Francis Mayes: Napsütötte Toszkána című könyvéből illetve az abból készült filmből ismerhette meg. (Éppen akkor olvastam a könyvet, jó fantázia kell ahhoz, hogy a filmbeli történetet felfedezzem benne). Nem próbáltuk meg pontról pontra végigjárni az összes nevezetességet, templomot, hanem csak szimplán hagytuk, hogy a város hangulata beszippantson. A via Roman kaptattunk fel a Piazza della Republica-ig, ahol már élénk élet folyt.

Cortona főtere

Cortonában egyetlen egyenes utca van csak, a via Nazionale, ami tele van üzletekkel, kávézókkal. A piazza Garibaldi után még elindultunk felfelé. Ahogy távolodtunk a főtértől, úgy lett egyre kevesebb az ember, végül más csak a bájos városi kertekben éneklő madarak hangja kísért bennünket. Nem másztunk fel a Fortezzáig, hanem a San Cristoforo templomhoz mentünk.

San Cristoforo templom

Közben nem győzzük magunkra szippantani a sövények virágainak illatát és Cortona utcáinak hangulatát. A parkolóba visszafelé megtaláljuk a mozgólépcsőt, ami megkönnyíthette volna a feljutást a városba.

Cortonában nem sok egyenes utca van

Játszottunk a gondolattal, hogy fennmaradunk a városban, de inkább lementünk a néhány kilométerre fekvő stellplatzra, ami teljesen felszerelt és ingyenes volt. Sajnos utánunk nem sokkal egy tinédzser cross-motoros társaság is érkezett, akik föl-le motoroztak előttünk. Nem sok kedvünk volt a délután hátralévő részében a motorokat hallgatni, úgyhogy inkább tovább álltunk.

Torrita di Siena- a terven kívüli

A Google megint bevitt bennünket a susnyásba, bár kétszámjegyű út volt, amin vitt, alig egysávos és 30-cal is alig lehetett rajta menni. Egy-két lehúzódás és félreállás után eljutottunk Torrita de Sienába, a lakóautó parkolóba. Ez is árammal és szerviz lehetőséggel rendelkezett, térerő és net viszont nemigen volt.

Kilátás a lakóautó parkolóból

Így még felmásztunk az erőd szerű óvárosba, hogy a gyerekeket fel tudjuk hívni és persze, ha már itt vagyunk, megnézzük ezt a kisvárost is.

4. nap

Reggel még Torrita di Sienában elszaladtunk boltba, friss kenyérért. Na, ölni lehetett volna vele, olyan kemény volt.

Reggeli fények az óvárosban

Montepulciano- a boros

Reggeli után Montepulcianoba mentünk. A Google megint szórakozott velünk kicsit, de azért megtaláltuk a buszpályaudvar mellett a lakóautó parkolót. Leszurkoltuk az 5€ parkolódíjat és máris nyakukba vettük a várost. A lift nem működött, így lépcsőn mentünk fel az óvárosba.

A Corso másfél km hosszú

A corso elején elég sokan voltak, a boltosok meg-megszólítottak, hogy akarunk-e bort kóstolni vagy ezt-azt venni. Értem, hogy miért teszik, de valahogy nem szeretem ezt a tukmálást. Ilyenkor megmakacsolom magam, és csak azért sem veszek semmit. A corso jó hosszú, úgy másfél kilométer.

Ahogy távolodtunk az aljától egyre feljebb, ritkultak az emberek és az üzletek is. Montepulcianoban szinte minden a borról szól, minden 3. üzlet enoteca/vinotéka. A város régi épületei nagyon szépek, fentről a panoráma nem különben. A város főterén, a Piazza Grandén már nincsenek annyian, mint a corso alján.

Piazza Grande

A hatalmas teret XV. századi épületek veszik körül. A városháza tornyába nem mentünk fel, de a dómba bekukkantottunk. Hatalmas, de egyszerű, ahogyan kívülről is. Pont délben értünk oda, így működés közben láthattuk-hallhattuk a harang torony legnagyobb harangját. Úgy terveztük, hogy a délutánt semmittevéssel töltjük. Imádjuk a régi városokat, de az ember besokall egy idő után.

Kilátás Montepulcianóból

Montalcino- a borkóstolós

A Pienzába vezetőút mellett jelzett a Park4Night egy agriturismót. Be is fordultunk, de nem találtunk ott senkit. Kiírva az volt, hogy becsekkolni 17 órakor lehet, ki pedig 14-kor, de előzetesen be kell_jelentkezni. Nem volt kedvem telefonálgatni, időre be- és kijelentkezni, inkább mást kerestünk. Addigra már beleéltük magunkat az agroturismo-ba, legközelebb Montalcino mellett találtunk egy szimpatikusat. Igaz, hogy így kimaradt 1-2 város, amit beterveztünk, de nem gond, majd visszajövünk. Itt nincsenek nagy távolságok.

A Croce di Mezzo borászat udvarán

A Park4Nighton találtunk egy ingyenes helyet, a Croce di Mezzo borászat udvarán. Mikor megérkeztünk, néhány osztrák lakóautó már állt bent. Leparkoltunk, bementünk az üzletbe. Nagyon kedvesen fogadtak, mondták, hogy a parkolás ingyenes, az áram pénzbedobós, étterem a szomszéd farmon, ha pedig bort szeretnénk kóstolni, vagy vásárolni valamit, akkor este 7 ig vannak nyitva. Kaptunk az alkalmon, egy lazítós délutánt legjobb borozással tölteni. Gyorsan összedobtuk egy ebédet, majd felmentünk a teraszra és az őszi napfényben sütkérezve megkóstoltuk a ház 3 féle borát, többek között a világhírű Brunello di Montalcino-t.

A világhírű Brunello di Montalcino

Nem vagyok igazán vörösboros, de ez nagyon bejött. Vettünk is belőle, meg persze olivaolajat is, amit a borok között bruschettára locsolva kóstoltunk. Utána még körbejártuk a farmot, felfedeztük a medencét, és a jakuzzit, szaunát, megnéztük a szőlőskerteket, és azt, hogy az olivát hogyan szüretelik Ez egy tökéletes toszkán délután volt!

Séta a toszkán dombokon

5. nap

A borászat udvarán nyugodt volt az éjszaka. Bár néhány vaddisznó szemmel láthatóan keresett valamit-talán szarvasgombát?-néhány méterre tőlünk. A szomszéd osztrák lakóautós nyitva hagyta a szennyvízleeresztőt, nem kis foltot hagyva maga mellett (persze lehetett volna véletlen is, de jó párszor elment mellette- biztosan észrevette, hogy habos víz folyik a kocsijából). Vajon otthon, Ausztriában is az udvarra engedi a szennyvizet?

Sant’ Antimo- a misztikus

Reggeli után a néhány kilométerre lévő Sant’ Antimo apátsághoz mentünk. A lakóautót 500m-re hagytuk a lakóautóknak kijelölt parkolóban, így volt alkalmunk távolról is megcsodálni a fehér mészkő templomot.

Ahogyan a délelőtti nap rásütött, sárgás színben pompázott az erdővel borított dombok előtt. A román stílusú templom történetét Nagy Károly Frank Birodalmáig vezetik vissza a helyiek. Az egyszerű fehér külső belül is folytatódik. A monumentális épület belsejében a mézszínű alabástromon játszik a beszűrődő fény, a hangszórókból gregorián ének hallatszik. Ámulva sétáljuk körbe a hatalmas teret és gondolatban Ken Folett katedrálisában járunk. A gyógynövényes kertben Bingeni Szent Hildegárd apátnőnek állítanak emléket. Az jutott eszembe, ha egy nő a XII. században gyógyítással, ne adj’ isten tudománnyal akart foglalkozni, akkor azt valószínűleg csak az egyház keretei között tehette. 🙁

Az apátság után Montalcinoba készültünk. A lakóautó parkolóba nem akartunk menni, mert a P4N szerint elég meredek és távol van a várostól, máshol meg nem lehet lakóval megállni. Így ezt most kihagytuk, majd visszajövünk, ha sikerült szert tennünk a régóta vágyott robogóra.

Pienza-Ingrid barátnőm kedvence

Pienza a következő állomás, a P4N-on kinézett parkoló a sportpálya mellett nem létezik, és mellesleg lakóautóval behajtani tilos. Minden más tele, így a temetőnél hagytuk a lakót. Egy sóderes gyalogút vezetett be a belvárosba innen, 10 perc alatt ott is voltunk.

Val d’Orcia- a világörökség része

Pieza a Val d’Orcia völggyel együtt a Világörökség része. A hajdani, Consignanónak nevezett város központját II. Pius pápa a reneszánsz idején teljesen átépítette, és a saját tiszteletére Pienzának nevezte át, csak úgy szerényen.

Pienza főtere

A főtéren megcsodáltuk a Dómot, a városházát, a Piccolomini palotát.

A sétálóutcában elég sokan mászkáltak. Az üzletek bort és pecorino sajtot kínáltak. Ezt a juhsajtot már ősidők óta készítik Pienza környékén, aminek hagyományát a betelepülő szárd pásztorok élesztették újra. A sajt különleges aromáját az adja,hogy a füveken kívül a birkák gyógynövényeket is legelnek. Pienza főutcája túlzottan turistás, de a kisebb utcákba letérve a kisváros bájosabb oldalát is megismertük.

A kis utcák nagyon barátságosak

A temető felé vezető úton visszafelé pedig ismét gyönyörködhettünk a kilátásban.

San Quirico d’Orcia- a “kopirájtos”

A következő állomásunk az estére tervezett megállóhelyünk, San Quirico d’Orcia lakó autó parkolója volt. Még reggel, Montalcino felől jőve láttunk egy jellegzetes, kerek ciprus csoportot. A Google helyi nevezetesség. ként jelölte. Nem álltunk meg fényképezni Később a városról olvasva kiderült, hogy levédették a tájképet, a város körül a cipruscsoportot is, csak jogdíj megfizetése fejében lehet felhasználni.

San Quirico d’Orcia

Este sötétedés előtt még sétáltunk egyet ebben a helyes kis városban.

Újból és újból rácsodálkozom, hogy apró kis településeken is mennyi-mennyi templom van. Persze itt érthető, hiszen a város virágzását annak köszönhette, hogy a Francia zarándokút keresztülhaladt rajta, ma is megtalálhatók a középkori templomok, fogadók épületei.

A város büszkesége a Collegiata, ami egy 5 éves mártír kisfiúnak, Szent Quiricusnak állít emléket. Sétánkat a Horti Leonini kertben fejeztük be, ami eredetileg a zarándokok és utazók menedékének épült, ma szoborpark (a fényes, modern szobroktól nem voltunk elájulva).

Horti Leoni kert

6. nap

Az éjszaka nyugodtan telt a San Quirico-i stellplatzon.

Reggel elindultunk péksüteményt vadászni. Előző este találtunk egy panificio-t, ami üres volt, így biztosak voltunk, hogy reggel friss pékárut kapunk. Na, ezzel a kenyérrel is ölni lehetett volna, olyan kemény volt, belül meg sótlan (később olvastam róla, hogy a toszkán kenyér hagyománytiszteletből sótlan). Egy biztos, Szabi a pék nem ide jár tanulni az olasz mesterektől. Szervizeltünk, majd nem egészen 10 perc múlva meg is érkeztünk Bagno Vignoni parkolójába.

Bagno Vignoni- a fürdős

A faluba nem lehet lakóautóval bemenni, szerencsére a külső parkoló még elég üres volt. Felfelé, a gyalogúton indultunk el a falu felé. Itt találkoztunk először Toszkánában magyar rendszámú autóval.A falu néhány házból áll csupán, az óriási főtéren pedig egy hatalmas termálmedence, amit a Mediciek építettek.

A vulkanikus kőzetről bugyog fel a kénes termálvíz. Ma már sajnos nem lehet itt fürödni, és egy modern, fényes szoborral is sikerült elcsúfítani a medencét. Elképzeltem, hogy hajdanán a gazdagok hogy múlatták itt az időt. Tudtak ezek a Mediciek élni, na!

A víz útját követve a falu szélén a római romokhoz értünk. Itt a víz már csak langyosan csordogál le a sziklákon. Lementünk a sziklák aljába, a víz ásványi anyag tartalma lerakódik a köveken, sódombot képezve.

Sódomb

Alul kis medencékben, tavacskában gyűlik össze a víz, a helyiek szabadstrandként használják. 23-25 fokos lehetett a víz, ilyenkor már hűvös, de nyáron nagyon klassz lehet megmártózni benne.

Szabadstrand

Civita di Bagnoregio- az ámulatba ejtő

A fürdőfalu után délre indultunk. Reménykedtünk benne, hogy a Bolsenai tónál lesz nyitva kemping. Vágytunk egy jó kis 10 perces hátveregetős zuhanyra, és a hajmosás is nagyon aktuális volt. Mivel még estig jócskán volt idő, Civita di Bagnoregio-t céloztuk meg. Ez ugyan Lazioban van, nem Toszkánában, de már nagyon régen szerettünk volna eljutni ide, néhány kilométer kiterítőt megért.

Ahogy az Orcia völgyét elhagytuk, úgy változott a táj is, a dombokat inkább erdők borították. Bagnoregioban a lakóautó parkolóban álltunk meg, rajtunk kívül senki sem volt ott. Megvettük a jegyet 3 órára (ennyi idő kell az oda-vissza útra, a mászkálásra a városban + ha be akarsz ülni valahová). Jó 20 perces séta után értük el a város szélét, ahol a szemünk előtt pompázott a Civita.

Civita di Bagnoregio

Pont úgy, ahogy már sokszor vágyakozva néztem a fényképeken. Lenyűgöző volt. A „haldokló város”. A XVI. századig virágzó város volt, akkor túlélt egy földrengést, de a város alapját adó tufaszikla megrepedt, több ház leomlott.

A városszéli házak pusztulnak

A szél és a talaj eróziója azóta is pusztítja a várost, a házak a város széléről olykor a mélybe zuhannak,így aztán nem csoda, hogy szinte elnéptelenedett. Mára már több macska lakja, mint ember.

Megközelíteni csak a gyalogos hídon lehet, az 5€/fő belépő díjat a város megóvására, újjáépítésére fordítják. Szerencsénk van, ezen a hétköznapi délutánon nincsenek sokan. A főkapun átlépve az ember úgy érzi, megérkezett az élő és lélegző középkorba.

Kapu a középkorba

A házakat gyönyörűen újítják fel, apró kis kávézók, boltok és éttermek várják a vendégeket. Virág mindenütt és persze macska. Jobban szeretem az olyan városokat, amelyek „nem turistásak”, de ez magával ragad, elbűvöl, elvarázsol.

Minden szegletét bebarangoljuk a városnak, rácsodálkozunk minden házra, sikátorra, az ezeréves olivaprésre, a tufába vájt pincékre. Letörölhetetlen, átszellemült mosollyal az arcunkon kutatjuk a város titkát.

Főtér

Lehet, hogy az én kedvenc toszkán kisvárosom Lazioban van?

Bolsenában az összes kemping zárva van, így egy agroturismo mellett döntünk, ahol elég retró a fürdőszoba, de az álmom a 6 perces hátveretős, hajmosós zuhanyzásról teljesül. Olcsóbban is megússzuk, mint a kempinget (15€)

Agriturismo Bolsenában

Este még sétálunk egyet a naplementében a tóparton. A hullámok hangja tengerparti érzést kölcsönöz.

Naplemente a Bolsenai tónál

Sajnos az internetem megint elment,és sehogy nem tudtam visszavarázsolni. Úgy felhúztam rajta magam, hogy nem tudtam elaludni, így sikerült befejeznem a Napsütötte Toszkána című könyvet (a film jobb volt).

Második rész

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

3 válasz

    1. Kedves Ágota! Ezeket a parkolókat úgy alakították ki, hogy lakóautók számára ideális, egy autó+lakókocsi szerelvény nem tud benne megállni.Talán Fontvieille parkolójában láttunk lakókocsit egyedül. Ha lakókocsival mennék, inkább kempingekben szállnék meg, és onnan csillagtúráznék. Az avignoni, a maubeci és a Bergerie kempingből a teljes utunk jól lefedhető, nem is kell sokat autózni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Ősz a Wachauban lakóautóval

A Világörökség részeként számontartott Wachau minden évszakban csodálatos úticél. Ősszel különösen élvezetes lakóautóval bejárni.

Berta Szilvia

Hegyvidéki romantika Semmeringen

30 éves házassági évforduló, Ausztriában, lakóautóval. Semmeringi vasút túra, Erzberg élménybánya és bájos osztrák kisvárosok.