Miért pont Lengyelország? Szerettünk volna olyan helyre menni, ahol még nem jártunk, ahol május végén nem várható nagyon meleg és belefér 2 hétbe az út. Krakkó környékét 6 éve jártuk be, nagyon szerettük, így most is nagy várakozással indultunk Lengyelország északibb részeire. Lengyelország indokolatlanul nem örvend nagy népszerűségnek a magyar turisták között, legfeljebb Krakkó és Zakopane környékére merészkedik el az átlag honfitársunk. Pedig északabbra is nagyon sok látnivalója van az országnak, viszont a japán/kínai turistacsoportok szerencsére még nem fedezték fel. Az autópályák nagyrészt ingyenesek, a főútjai általában egész jó minőségűek, van lehetőség vadkempingezni, de a kempingjeik sem drágák. A Balti tenger pedig egyszerűen mesés. Északra indulni a mostani kánikulák idején nagyon is észszerű döntés lehet.
Útvonal (3015km) :
Csákvár →Swidnica →Wroclaw →Poznan →Gniezno →Biskupin →Torun →Balti tenger (Sianozety) →Kolobrzeg →Slowinski Nemzeti Park (Leba) →Gdansk →Malbork →Frombork →Farkasodú →Mazuri Tavak →Bialowiezai erdő →Kazimierz Dolny →Sandomierz →Zalipie →Tarnów→Patak →Csákvár
Költségek:
Üzemanyag:189.444Ft
Autópálya díj (cseh és szlovák): 10.747Ft
Étterem: 37.341Ft
Kemping és stellplatz: 103.278Ft
Parkolás: 4.284Ft
Bevásárlás: 114.602Ft
Belépőjegyek: 57.668
Összesen: 517.364Ft
0. nap
Pénteken a biztosítást, pénzváltást, szlovák és cseh autópálya matricát intéztem, majd fél 4 körül sikerült elindulnunk. A terv az volt, hogy Brno környékén fogunk éjszakázni. Egy Slapanice nevű kisváros temetője melletti parkolót néztem ki. Tudom, másoknak a temető nem igazán vonzó hely, de mi még soha nem csalódtunk, mindig nyugis helyünk volt. Az út fáradalmait kipihenve sétáltunk még egyet a városban és a temetőben, majd egy picit lejtős, de nyugis éjszaka után reggel Alsó-Szilézia felé vettük az irányt.
1. nap
Swidnica
Jócskán elmúlt dél, mire elértük Swidnicát és megálltunk egy ingyenes parkolóban. A belvárosba egy hatalmas, gyönyörű parkon át vezetett az út. Meg sem lepődtünk, hogy egy hatalmas, vörös téglás katedrálist találtunk, előtte II. János Pál pápa szobrával. A korábbi lengyel pápának érthetően nagy kultusza van, szinte minden templomnál képekkel, szobrokkal emlékeznek meg róla.
Jövetelünk célja a Béke templom volt, amely az 1648-as vesztfáliai béke után épülhetett meg. A protestánsok nem kapták vissza ugyan a templomaikat, de építhettek fából a város szélén egy templomot. A több, mint 1000 m²-es, többszintes épület a Béke parkban található több, hasonló stílusban épült házzal együtt.
Bemenni nem volt alkalmunk, a „portás” néni bevágta az orrunk előtt az ajtót, gondolom, csak csoportosan lehetett bemenni. Várakozni nem volt kedvünk, elengedtük és visszasétáltunk a parkon keresztül a lakóautónkhoz.
Innen több, mint 1 óra út várt minket Wroclawig.
Wroclaw (Boroszló)
Tudtuk, hogy a várost ma már nem tudjuk megnézni, így a kempingezés mellett döntöttünk. A 117-es kempinget választottuk az Olimpiai csarnok mellett. 2 éjszakát maradtunk, ez tűnt a legpraktikusabbnak. A kemping egy sportkomplexum szélén feküdt, kellemes füves, fás környezetben. A mosdó, hmmm, hát az jobb napokat látott konténer volt, ahonnan fájóan hiányzott a takarítás. Viszont remek volt a közlekedés a belvárosba. Megnéztük mellette az Olimpiai stadiont is, ami olimpiát ugyan nem látott, de salakmotor versenyt annál többet.
Mellette épp egy futóverseny előkészületei zajlottak. Sétáltunk egyet a szemközti hatalmas parkban és megnéztük a villamos indulását. Annyira imádtam, hogy bármelyik lengyel városba mentünk, tele volt szebbnél szebb parkokkal.
2. nap
Reggeli után elindultunk a városba. A kemping melletti villamos megállóból a 9-es, 13-as és 12-es járattal lehet bejutni a belvárosba. Minden szerelvényen van egy automata, ahol e-jegyet lehet venni érintős bankkártyával. Figyelni kell, ha kiírja, hogy elfogadta a tranzakciót, az azt jelenti, hogy megvan az e-jegy , az ellenőr a bankkártyával tudja ellenőrizni. A bank csak másnap vonja le a kártyáról, nem küld azonnal értesítést. Így én kétszer is vettem jegyet, mert vártam, hogy majd nyomtat jegyet vagy küld legalább bankkártyás értesítést. Szóval 9 zloty-val megtámogattam a várost.
Wroclaw bakancslistás volt régen. A városnak van magyar vonatkozása, a Sziléziát meghódító Mátyás királynak köszönhetően volt egy magyar intermezzo a város történelmében. Ennek emlékét őrzi a reneszánsz városháza. Korábban Breslau-nak hívták a várost és főleg németek lakták, a II. világháború után a lakosok nagy része elmenekült , a maradékot meg deportálták és lengyelek települtek át más városokból, azóta hívják Wroclaw-nak.
A 13-as villamosról a piactértől (Rynek) 5 percre szálltunk le.
A hatalmas, négyszögletes főteret a különböző korokban épült, de egységes stílusú 4- 5 emeletes színes házsor keretezi. Kiemelkedik közülük 2 karcsú ház, a Jancsi és Juliska háza.
A piacteret a régi városháza (Ratusz) uralja, a reneszánsz, loggiás szárny építését Mátyás királynak tulajdonítják.
Megnéztük volna a város történeti múzeumát, de sajnos nem volt nyitva. A színes, helyenként festett házakat egyesével megcsodáltuk, majd elindultunk a Katedrális szigetre. A sétánk során rengeteg törpével találkoztunk. Ez az 1980-as évek kommunista diktatúrája elleni harcnak állít emléket, már 300 felett van az apró , fémből készült törpe szobrok száma. A turisztikai irodában állítólag külön térképet is árulnak hozzá.
Megnéztük az Egyetemet is (a hozzá tartozó törpékkel).
Majd betévedtünk egy barokk kertbe is.
A vásárcsarnok sajnos zárva volt, végül az Odera folyó ágain átkelve jutottunk át a Katedrális szigetre. Az Odera folyó ágait állítólag 100-nél is több híd szeli át a városban. A Katedrális sziget a város régi része, és hihetetlenül hangulatos, itt található a botanikus kert is.
Az Odera parton megittunk egy jó hideg csapolt sört (a napon 30°C felett volt a hőmérséklet). Elsétáltunk a Raclawice Panorama-hoz, ami a mi Feszty körképünkre emlékeztet, de csak vezetett túrával lehetett volna megnézni, arra is várni kellett volna. Én sajnos leginkább a saját tempómban szeretem megnézni a látnivalókat, a monumentális csatajelenetekért pedig mérsékelten rajongok így inkább visszasétáltunk a belvárosba és az egyetem mellett egy önkiszolgáló étteremben autentikus legyek pirogi-t ettünk. Ha valaki nem idegenkedik a kifőzdéktől, érdemes Lengyelországban a tejbárokat (bar mleczny) keresni, olcsón lehet nagyon finom lengyel kajákhoz jutni. A belvárosnak búcsút intve felszálltunk a 9-es villamosra, ami tömve volt a futóversenyre igyekvőkkel és visszamentünk a kempingbe egy rövid szisztára és kávéra. Ahogy enyhült a hőség, elindultunk az állatkert irányába. Emellett van ugyanis az 1913-ban épül vasbeton-üveg Centenáriumi Csarnok, ami a belvárossal együtt szintén UNESCO világörökség listás.
Az előtte elterülő multimédiás (most csak simán üzemelő) szökőkút mellett sokan piknikeztek, a kisgyerekek pacsáltak, rohangáltak a vízben. A japán kertet szívesen megnéztem volna, de a tűző napon kanyargó hosszú sort nem volt türelmem kivárni. Végül a hatalmas park árnyas fali alatt sétáltunk még egy nagyot. Hihetetlen sok park és zöld van a városban, talán ettől is annyira élhető és imádnivaló. Wroclaw örök szerelem lett.
3. nap
Poznan
Reggel időben elindultunk a kempingből, de így is elmúlt dél, mire Poznanba ha értünk. Lengyelországban hatalmas távolságok vannak. A kinézett parkoló a katedrális mögött volt, 3 Zloty /óra. Sajnos bankkártyával valamiért mindig lefagyott a parkolóautomata, aprónk meg nem volt. Elindultam apró vadászatra. Közben megfordultam egy étteremben, a katedrálisban, ahonnan a gyaloghíd túloldalán lévő fagyizóba küldtek. Végre a fagyis lány tudott aprót váltani, így tudtam jegyet venni. A felújítás alatt álló hídon át tudtunk besétálni Poznan óvárosába. Itt is a Wroclaw-ban megismert négyzetes piactér volt, középen a reneszánsz városházával.
Az előtte lévő pellengér és hóhér szobor a város kedvelt találkozóhelye. A déli órajátékot sajnos lekéstük, amikor is trombita szóra két kecskebak feszül egymásnak a városháza tornyában. A piacteret, Ryneket itt is gyönyörű, emeletes színes házak keretezték. Volt, amelyik 4-5 ablaknyi széles volt, de voltak 1 ablak keskeny házacskák. A Bamberka kút felfedezéshez be kellett mennünk a városháza mögé. A királyi várat sajnos zárva találtuk, de a termelői piac nyitva volt, bár friss erdei gombát nem sikerült vennünk.
Útba ejtettük még a Wolnosci (Szabadság) teret, amely sok városi rendezvénynek ad otthont.
A Rynek egyik sarkában Márton kiflit árultak, ami egy mogyoróval és fehér mákkal töltött croissant, vettünk kettőt és a piactér egyik árnyékos padján meg is ettük a jellegzetes poznani édességet. Visszasétáltunk a Tumski szigetre ahol a Péter és Pál apostoloknak felszentelt katedrális mögött hagytuk az autónkat.
Gniezno
45 perces úttal értük el Gniezno városát, ahol egy tóparti parkolóban telepedtünk le azzal a szándékkal, hogy éjszakára is maradunk. A kisebb, majd a nagyobb tó mellett elsétálva indultunk el a belváros felé. A tóparton nagyon attraktív pihenőparkot alakítottak ki, bicikli- és gyalogúttal, kutyafuttatóval, hintákkal, padokkal, függőágyakkal. Ha nem lett volna foglalt mind, biztos én is ott ringatóztam volna egy darabig.
Gniezno valaha Lengyelország első fővárosa volt, ma járási székhely. Árpádházi boldog Jolán ereklyéit őrzik itt. Egyébként pedig Esztergom testvérvárosa.(Erről rögtön eszembe jutott Gyuri és Rita, akik biztosan élveznék ezt a helyet.) A belvárost egyértelműen a hatalmas vöröstéglás katedrális uralja, ezt megnézve a belváros felé indultunk.
Egy új fogalmat tanulok: eredeti svájci !!! kebab. Az értem, hogy az óra vagy a sajt svájci, node a kebab? A városka főtere és sétáló utcája igazán bájos, és nem is zsúfolt.
A tóparton visszasétáltunk a lakóhoz és mivel szinte üres a parkoló, egy gyors gerilla bundáskenyér sütést követtünk el. Mivel a kutya sem járt arra, azt hiszem, nem zavartuk meg vele senkit.
4. nap
Biskupin
Reggel a Biskupin skanzenbe mentünk. A parkolójában is lehetett volna aludni, de a Gnieznói éjszakázó helyünk teljesen megfelelt. A belépőjeggyel egy térképet kaptunk, ezzel indultunk el felfedezni a cölöpvárat. Kisvonat is jár a műemlék mellett, a gyerekek vidáman integettek.
Főleg iskolás csoportok voltak, egyéni látogató nem túl sok. A skanzen egy kr.e. 8. századból való erődített falu rekonstrukciója. A mocsaras szigeten épült, cölöpfallal és földsánccal védett faluban néhány hosszú házat újjáépítettek, amik a 2700 évvel ezelőtti életmódba nyújtottak betekintést.
A helyi hagyományőrző kézművesek kis üzletei is itt kaptak helyet. A területen több, különböző korból származó életteret is bemutattak, mindenhol a korabelihez hasonló öltözetben voltak a „teremőrök”: ősemberként, középkori kézművesként, javasasszonyként.
Torun
Biskupinból Torunba mentünk, ami szintén UNESCO világörökség város. A lakóautót a Visztula ártere melletti kempingben tettük le, innen a hídon keresztül sétáltunk be az Óvárosba.
Először Kopernikusz szülőházát néztük meg.
Nem csak a csillagászati felfedezéseket és eszközöket mutatta be a több emeletes kiállítás, hanem a 15. századi kereskedőcsalád mindennapjaiba is betekintést nyújtott.
Megcsodáltuk a régi városházát, amit itt is a piac tér vett körül, szebbnél szebb házakkal.
Elsétáltuk még a teuton várig, majd sétálgatva a városban megcsodáltuk a város bájos utcácskáit.
Torun volt az utunk során az egyik legszebb város. Sajnos belázasodtam és fájt a torkom, hazafelé már alig vonszoltam magam, így “wow” élmény nekem elmaradt. Remélem egyszer még sikerül visszatérni ide, csak sokkal jobb formában.
5. nap
Reggel nem sok kedvem volt bármit is csinálni, így ez a nap a pihenésről és az autózásról szólt. Felmentünk a Balti tengerig, jó hosszú és kimerítő út volt. Lengyelországban hatalmas távolságok vannak. Sianozety üdülővároskában találtunk egy cuki kis kempinget, ami nem volt messze a tengerparttól.
Betegség ide, torokfájás oda, csak lesétáltunk a partra. A viharos szél és a hullámok ellenére nagyon élveztük.
Homokos part ameddig a szem ellát. Semmi szálloda, semmi beépítés, csak a vad tengerpart.
6. nap
Kolobrzeg
Reggel Kolobrzeg városba szaladtunk át, a kikötőnél találtunk ingyenes parkolót. Több lakóautó is állt benne, többen már vélhetően napok óta.
A régi halászhajóra csak vetettünk egy pillantást, és indultunk a mólóhoz. Itt már nagyon várták a turistákat: bazár, óriáskerék, kalóz sétahajók (Santa Maria névvel és halálfejes zászlóval! Szegény Kolumbusz, ha látná!).
Kisétáltunk a mólóra, a vas elemekkel és hatalmas betontömbökkel megtámogatott vízi sétány jól mutatta, mekkora a tenger ereje.
A világítótoronyból szép volt a kilátás, a belsejében pedig a vízimentők életéről készült képekből láthattuk kiállítást.
Elmentünk még a belvárosba is, na ezt nyugodtan kihagyhattuk volna, teljesen modern, látnivaló nincs igazán, kár volt a sok kilométerért.
Leba
A Kolobrzegi városnézés után áttettük a székhelyünket Lebára. Az út egy terelés miatt elég kalandosra sikeredett, egy számozás nélküli mellékúton zötykölődünk rohadt sokáig. Ha levisz Lengyelországban a navi egy szám nélküli útra, legyen gyanús! Hosszú „edénycsörgés” után megérkeztünk Lebába, és a Camping 21– be telepedtünk le 2 napra. Ez egy kicsit távolabb volt a parttól, de a partközeli kempinggel ellentétben volt napos parcella és egyébként is nagyon-nagyon hangulatos és szuper kemping volt.
A torokfájáson felülemelkedve felöltöztem strandoláshoz: kabát és sál, mert fújt a szél és irány a part. A víz lehetett vagy 10 fokos ( a levegő sem több 15-nél), pont addig bírtam ki benne bokáig, míg egy-egy hullám kicsapott, de jól esett mászkálni mezítláb a homokban, nem tudom, mikor tudnám megunni.
A parton sétálva meglepődve vettük észre, hogy bent a tengerben, valahol a látóhatár szélén egy csomó szélkerék termeli az áramot.
2. rész Lakóautóval a Balti tengertől
