Emlékeztek még Rumcájszra, a Jičíni rejtekadó erdő jószándékú, vidám útonállójára? Gyerekkorom egyik kedves meséje volt a Rumcájsz kalandjai csehszlovák rajzfilmsorozat. Mindig is kíváncsi voltam, vajon milyen lehet igaziból Jičín városa és a rejtekadó erdő. Felkerekedtünk hát, hogy utána járjunk. És ha már egyszer a Cseh Paradicsomig elmentünk, a szomszédos Szász Svájcba is benéztünk, ahol gyerekként nyaraltunk. Így aztán egy jó kis múltidéző túrát kanyarítottunk a régi emlékeinkből.
Indulás
Már előző nap megvettem az autópálya matricákat online és a biztosítást is elintéztem. A cseh és szlovák matricából is a havit választottam, így kitart az út végéig. Érdemes jól körülnézni, hol veszi meg az ember, ha nem a hivatalos honlapod választod, hanem viszonteladókét, többszöröse is lehet az ár.
Kihasználtuk a május elejei hosszú hétvégét és már szerda délután 5 óra után sikerült elindulnunk. A szlovák- magyar határon fertőtlenítés volt a száj és körömfájás járvány miatt, de tolódás szerencsére nem volt, bár a Waze és a Google Maps is levitt volna bennünket az autópályáról, de néha érdemes felülbírálni őket. Szlovákiát hamar átszeltük és éppen sötétedésre értünk Rakvice városkába. A környék tele van a szőlőültetvénnyel, a városka pedig pincékkel, borozókkal. Több lehetséges parkoló is volt, végül a város szélén egy borászat melletti nagy parkolót választottuk, ami abszolút beváltotta a csendes, nyugodt éjszakához fűzött reményünket.
1. nap
Litomyšl
Reggel korán sétáltunk még egyet a kihalt városkában, majd elindultunk a Cseh Paradicsom felé. Az első megállónk Litomyšl városa volt. A főút mellett találtunk egy parkolót, ahonnan egy gyalogos felüljárón keresztül hamar elértük a belvárost.
A cseh zene atyjáról elnevezett Smetana házat kívülről csodáltuk meg, majd egy kis hídon átkelve a régi gimnáziumnál találtuk magunkat. Innen a közeli főtérre mentünk.
A hosszúkás teret gyönyörű színes házak vették körbe, a legtöbb alatt széles árkád futott végig. Pont olyan hangulata volt, mint a korábbi csehországi túránk során Telč központjának volt. A főtérről a reneszánsz kastélyhoz mentünk, amely az UNESCO világörökség része. A kastély éppen fel volt állványozva, de a körülötte fekvő angolparkban sokan piknikeztek, sétálgattak.
Adršpach
Visszaérve a lakóautónkhoz indultunk tovább Adršpach felé. Az út vége elég kalandosra sikerült, egy nagyon keskeny szerpentinen találtuk magunkat Chvaleč után, sok húzódozás árán jutottunk el a célunkig. Adršpach-ban egy stellplatzot választottunk, annyiba került (20€), mint a sima parkoló a sziklavárosnál, de ez füves volt és nagyon szép kilátás nyílt a homokkő sziklaóriásokra. Meg a szerviz lehetőség sem utolsó szempont.
Már 4 óra felé járt, mire megebédeltünk és felkerekedtünk, hogy közelebbről is megnézzük a sziklákat.
Először hátulról közelítettük meg az ösvényeket, de az „egér lyuk” nevű szűk sziklán nem tudtunk visszafelé menni a menetiránnyal szemben, akkor tömeg jött. Úgyhogy visszamentünk a bejárathoz és vettünk belépőjegyeket (230Kč), és elindultunk a kiépített úton a menetiránynak megfelelően. Ahhoz képest, hogy már 5 óra volt és zárt a pénztár, iszonyú tömeg volt még mindig a sétaúton. A „Cukorsüveg” sziklaformációnál olyan érzése volt az embernek, hogy mindjárt eldől, de a turisták apró ágakkal „kitámasztották” az alját 🙂.
Ámulva jártunk végig a különböző sziklaalakzatokat, amit a szél és a víz formázott évmilliók során: a teknőst, az elefántok terét, a kesztyűt, a szeretőket, meg persze a vízeséseket.
Az élményből egy picit elvett a hatalmas tömeg. Mire a tópartra értünk, szerencsére már sokkal kevesebb maradtunk, élvezettel néztük a zölden tündöklő vízben úszó halakat.
Este még egy picit kiültünk a lakóautó elé, élveztük a lemenő nap utolsó sugarait, aztán ahogy hűlni kezdett a levegő, bekuckóztunk.
2. nap
Jičín
Reggel elindultunk Jičín felé, de most már kihagytuk a szerpentint. Janovice irányába, a 30116-os út felé kerültünk egy kicsit, de így békésen tudtunk gyönyörködni a tájban. Közvetlen Jičín óvárosa mellett találtunk egy parkolót, ahonnan csak pár perc volt a főtér.
Imádom a cseh kisvárosok színes, árkádos házak alkotta főtereit. Ott terpeszkedett a kastély is. Aki emlékszik a Rumcájsz sorozatra, annak biztosan rémlik, hogy itt lakott az ostoba herceg, aki a városháza tornyából kémlelte a Jičíni rejtekadó erdőt, ahol Rumcájsz, a jólelkű betyár tanyázott. Természetesen mi is felmásztunk a toronyban hogy megnézzük azt az erdőt (50Kč), meg persze a Rumcájsz múzeumot sem hagytuk ki (40 Kč). Ez utóbbi elég egyszerű volt, ennél azért többet ki lehetett volna hozni a témából.
Indulás előtt még egy gyors feltankolást eszközöltünk a Pennyben, majd a közeli Oborsky tó partján fekvő Éden kempingbe mentünk. Mivel 1 nap parkolás a környéken és a kemping díja kb. ugyanannyi, így az utóbbit választottuk. Ez nem biztos, hogy jó döntés volt, elég zsúfolt volt a hely, zsebkendőnyi, lejtős parcellák és viselkedni nem tudó szomszédok- nem pont így képzeltem el az estét. A délutáni hőség elől a rejtekadó (no meg árnyékot is) erdőbe vetettük be magukat.
Megkerestük Rumcájsz barlangját is.
Onnan felmásztunk a felette magasodó sziklákra, ahonnan remek volt a kilátás a Jičíni városháza tornyára. Hazafelé meg tudtuk volna nézni a porladó sziklákat, de mivel kb. ugyanolyan lett volna, mint az előző napi sziklák, inkább kihagytuk és az erdőn-mezőn át (még véletlenül sem a túraútvonalon) hazasétáltunk. Este pedig a visítva röhögő szomszédok és artikulálatlanul üvöltő gyermekeik ellenére próbáltunk pihenni. Mivel a net akadozott, a kemping wifije pedig használhatatlan volt, ezért még arra sem volt esélyünk, hogy a tévénkkel túlharsogjuk őket.
3. nap.
Örömmel vettünk búcsút a kempingtől. A Hrubá Skála kastélyt és a körülötte fekvő sziklatömböket szerettük volna megnézni. Sajnos nem indultunk elég korán, parkolót pedig lehetetlenség volt találni 5km-es körzetben. Egy picit bosszús voltam, ha már egyszer van egy felkapott nevezetesség, miért nem próbálják megoldani a parkolást. Mivel még a délelőttre mondott jó időt, keresnem kellett valami kevésbé felkapott helyet, hogy tudjunk még egy kicsit túrázni.
Jizera völgy
Semily város felé gyönyörű tájakon vezetett az út, meg is álltunk egy “üvegtigris” kávézó mellett bámészkodni. Ahogy ott ültem a meggyfa alatt és élveztem a körülöttünk lévő hegyek látványát, az erdő zöldjét repcemezőkkel tarkítva, egyszer csak elszállt minden korábbi bosszúság, elengedtem a Hrubá Skálát és örültem az „itt és most”-nak.
Semily város mellett a Jizera folyó partján vezet egy jó kis gyalogút a kanyonban. Találtunk is parkolóhelyet, kivételesen nem is kellett fizetni (amúgy fizetős). Gyorsan előkaptuk a túrabotokat, és már indultunk is. A szemközti falon egy csomó sziklamászó lógott a vasalt úton. Az ösvény többnyire a kanyon falában kanyargott, néhol fapallókon a víz felett.
A vízi erőművet elhagyva egyre vadregényesebb lett a táj, bár a kilátópontokat már benőtték a fák, a folyó itt-ott kikukucskált.
Visszafelé vagy ugyanazt a tanösvényt választhattuk volna, vagy a hegyen át vezető utat. Attinak nem volt kedve a sok ember között bócorogni megint, ezért a nehezített pályát választottuk. A pulzusom az egekbe szállt, mire felértem, viszont a látvány simán megérte.
A második hegyet ugyan lerövidítettem, itt szétváltunk Attival, ő felment még a plusz panorámáért. Közeledett a vihar, tempósan mentünk a parkolóig, 2,5 óra alatt tettük meg a kört. Negyed óra múlva pedig a felhőszakadásban araszoltunk le a hegyekből a lakóautóval. Annyira ömlött az eső, hogy ha találtuk volna félreálló helyet, biztosan megállunk. Turnovban megálltunk egy pihenőre, de itt nem lehetett éjszakázni. Liberecben a sípálya parkolót néztük ki, ami a P4N szerint kicsit lejtős, de ez kurva lejtős volt, inkább áttelepedtünk az állatkert mellé, ahol este 6-tól ingyenes a parkolás. Hihetetlenül csendes és nyugodt éjszakánk volt, reggel pedig oroszlánüvöltésre ébredtünk.
4.nap
Liberec
Reggel 8-tól fizetős volt a parkolás, mivel apróm nem volt elég, a parkolón található QR kódon keresztül online, kártyával ki tudtam fizetni a parkolást, egész délelőttre. Innen sétáltunk be Liberec belvárosába, a villanegyeden keresztül vitt le az út. Gyönyörű, felújított 19. századi villák, a kertekben virágzó magnóliák, kell ennél jobb napindító?
Atti középiskolás korában itt a környéken volt erdészeti gyakorlaton, és nem őrzött jó emlékeket, a 68-as események akkor még élénken éltek az emberekben és gyűlölték a magyarokat. Itt volt az lehetőség, hogy a régi rossz emlékeket felülírjuk szépekkel. Ahogy beértünk a belvárosba, rögtön egy érdekes buszmegállóra lettünk figyelmesek, az alkotás címe az, hogy Stop! Elgondolkodtató… Nem tudom, miért, valahogy a politika jutott eszembe.
A neoreneszánsz városháza lenyűgöző, az előtte álló drótszobor pedig igazán egyedi. Nagyon sok régi házat felújítottak, hol egy ablak, egy kiugró, egy dombormű, vagy épp egy festett minta vonzotta a tekintet, csak úgy kapkodtam a fejemet. Széles utcák, tágas terek, tényleg lenyűgöző. Bár az egykori textil nagyhatalom városban már nem szászok laknak, de mostanra sikerült a városnak újjáéledni, és tényleg megér egy látogatást.
Az állatkertet és a botanikus kertet (amik között parkoltuk) már nem néztük meg, délben indultunk tovább a német Görlitz felé.
Görlitz
Meglepő módon Lengyelországon keresztül vezetett az út. A kinézett stellplatz sajnos tele volt, így egy park szélén sikerült leparkolunk. A folyóparton sétáltunk be az óvárosba.
A lengyel Zgorzelec és a német Görlitz város a Lusatian Neisse folyó két partján fekszik, akár Pest és Buda és a két óvárost egy gyalogos híd köti össze. Mi a német oldalt néztük meg. Anélkül, hogy különösebb látnivalókat kerestünk volna, csak sétálgattunk a város bájos utcáin és megcsodáltuk a szebbnél szebb házakat, tereket, múzeumokat, palotákat.
Estére egy Bautzen város melletti kempinget választottuk, mert időszerű volt a hajmosás. Miután letelepedtünk, sétáltunk még egyet a kempingben és a környékén.
A tegnapi hidegfront elég hűvös időt hozott, és a kemping melletti tóhoz sétálva eléggé fáztam, amit hosszú, forró zuhannyal igyekeztem kompenzálni.
6. nap
Moritzburg
Reggel gyors szervizelés után Moritzburgba indultunk, hogy gyerekkori emlékeket idézzünk. A szüleim kétszer is ide kaptak szakszervezeti beutalót, a városka melletti tó partján lévő kemping bungalójába. A kastéllyal szemközti lakóautó parkolóban álltunk meg.
Épp a parkoló automatát néztem, hogy hogyan lehetne néhány órára jegyet venni, amikor az önkormányzati cég egyik embere segítségemre sietett. A vége az lett hogy napi jegyet vett, mert lakóautónak csak az van, 12€/24h. Picit sem bosszankodtam, így legalább eldőlt, hogy az egész napot itt töltjük.
Először a kastélyba váltottunk jegyet. Kaptunk a jegy mellé egy HistoPad-et, ezzel jártuk végig a kiállítást. A HistoPad segítségével Erős Ágost szász választófejedelem lányának szülinapi partijába csöppentünk bele. Nagyon jó -akárcsak virtuálisan is- belekukucskálni a hajdani főurak vadászkastélybeli mulatságaiba. A trófea teremben biztosak voltunk abban, hogy jó néhány szarvas trófea Magyarországról származik. A kiállítás után körbesétáltuk a tavat, tele volt a parton sütkérező vadlibákkal és kicsinyeikkel. (A vadlibaszart nem szedi össze senki, csak szólok!)
Az ebédet egy helyi kebabosnál intéztük el, 7€ barátságos ár, a döner pedig nagyon finom volt. Ebéd után kisétáltunk a hajdani kempinghez. A kastély parkban egy csomó sétaút van, az erdőben hajdan vadászcsillagot, 8 ágú sugárutat alakítottak ki, az egyik út pont a kempinghez vitt.
A régi kemping ma már csak letelepített lakókocsikat fogad, „átutazó” vendégeket nem. A hajdani bungalós részt pedig privatizálták és magán nyaralóként funkcionálnak.
Közel 40 év alatt nagyon sok minden változott. Bemenni nem tudtunk, de néhány képet készítettem kívülről és a tóról is, hogy elküldjem Anyunak. Visszafelé a kastélyparkban kószáltunk még, nagyon hangulatos az egész, jó volt ennyi év után visszatérni. A parkolóban utunk egyik legnyugisabb éjszakáját töltöttük, két másik német lakóautóssal egyetemben.
6.nap
Drezda
Reggel korán elindultunk Drezdába. Itt egy lakóautó kereskedés hátsó udvarán kialakított stellplatzot választottunk. Teljesen automata a parkolás, kényelmes, füves beállók vannak és van WC, meg zuhanyzó is (utóbbi 1,5€). A kereskedésben kiállított lakóautók a Concorde-okon kívül mind nyitva voltak. Meg is néztük őket, nagyon érdekes, hogy szinte csak furgon volt, mintha a hagyományos lakóautók kiszorulófélben lennének.
Drezda óvárosába a 9-es villamos visz be, a végállomás 300 méterre van a stellplatztól, jegyet automatából lehet venni. Mi is gyorsan villamosra szálltunk, de egy idő múlva gyanús lett, hogy már az állatkertnél járunk, a belvárost meg kikerültük. Kiderült, hogy a 13-asra sikerült felszállnunk a 9-es helyett. Az állatkerttől egy hatalmas parkon keresztül sétáltunk be az óvárosba. Drezda az emlékeimben úgy élt, hogy hatalmas, homokkő épületek patinás kupolákkal, tetőkkel, meg jónéhány romos épület. Az újraegyesítéskor szerencsére a II. világháborúban lebombázott épületeket gyönyörűen felújították és Drezda óvárosa teljes díszében pompázott. A városháza és a tornya előtt csak elsétáltunk. Az első megállónk a Frauenkirche templom volt.
Utána az Bühl teraszra mentünk, ahol sokan korzóztak.
Nagyon tetszik, hogy az Elba folyó partja nincs beépítve, lehet sétálni, bringázni. A Residenzschloss falán megcsodáltuk a Fürstenzug-ot, a hosszú meisseni porcelánból készült képet, amely a szász választófejedelmeket vonultatja fel.
Megnéztük a Szentháromság katedrálist és a Zwingert is. Emlékeimben a Zwinger úgy élt, mint aminek az udvara tele van szebbnél szebb szökőkutakkal, de sajnos most az udvaron felújítási munkák folytak. A tetőteraszon végig lehet sétálni, mi is ezt tettük.
A gyerekkori emlékeinkben a Rezidenzschloss romos volt, mostanra gyönyörűen felújították. Szerettük volna megnézni a Grünes Gewölbe kiállítást, de sajnos keddi napokon pont zárva van. A múltidézésből nem maradhatott ki az állatkert sem, ez Németország 4. legrégebbi állatkertje. Nem mondom, hogy a legszebb, ahol valaha jártam, de néhány percen belül sikerült megtalálom magamban a hajdani kislányt, és gyermeki örömmel jártam végig az állatok kifutóit. Visszafelé egy rövid Lidl-s kitérő után a 9-es villamossal mentünk ki a stellplatzra.
7. nap
Bastei
Reggel 9-ig volt érvényes a 24 órás jegyünk a lakóautókereskedés parkolójában, hamar elindultunk. A Bastei-t terveztük erre a napra. A homokkő masszívum nagyon népszerű kirándulóhely, így a parkolás elég drága, 24€, ami egy napra érvényes, de akkor is! Rathewalde településen álltunk meg a Basteiweg kezdeténél. A Park4Night pont ezt a parkolót nem jelöli, de Parkplatz Rathewalde néven megtalálható a Google-n. Itt a parkolás csak 1€ volt óránként, 5€ pedig egész napra. A Basteiwegen elindulva, az erdőn át, alig 1 órás túrával elértük a jellegzetes sziklaóriásokat, ahonnan csodás panoráma nyílik az Elba völgyére.
Az étterem környékén és a hídnál nagyon sokan voltak, pedig csak egy májusi szerda délelőtt volt. Mi lehet itt nyáron? Úgy terveztük, hogy egy körtúrát teszünk és az Amselgrundbach völgyében megyünk vissza Rathewaldeba. A Basteitől sok lépcső vitt lefelé, ez persze azt jelentette, hogy valamikor fel is kell mászni. Ahogy a kőlépcsők véget értek és balra fordultunk, érezhetően ritkult a tömeg.
Az Amselsee tavat a bal oldalán kerültük meg, az vadregényesebb, erdei út volt. Majd elkezdtünk mászni felfelé a patak vájta szurdokvölgyben. Bár megizzasztott, de csodálatos túra volt, sokkal jobban élveztem mint a Basteinál a tömeget.
Amikor a hajdan víz hajtotta fűrészmalomhoz értünk tudtam, hogy hamarosan elérjük a parkolót.
Innen Stadt Wehlenbe mentünk, ahol a Mini Szász Svájc parkot néztük meg (12€/fő) . 25 éve kezdték el építeni, a homokkő sziklaképződményeket kézzel faragták ki, a fákat pedig bonsai formára vágták, és mini erdőket telepítettek. Van igazi kisvasút is, amire fel lehet szállni és több modellvasút, meg hajó. Persze Szász Svájc nevezetességei is mind megtalálhatók régiónként. A legjobban a kőbánya modell tetszett „igazi” robbantással.
Sajnos, egész Szász Svájc nem fér bele az időnkbe, de jó volt így látni piciben. Az utunkat Pirna felé folytattuk. Eredetileg egy sörgyár parkolójában terveztük megállni, de túl zajos volt, így bevásárlás után elmentünk inkább Struppen faluba, ahol a stellplatzról (ami inkább kemping volt) remek kilátás volt Königstein várára.
8. nap
Pirna
Reggel indultunk vissza Pirnába egy városnézésre. Az óvárostól kb. 15 percre parkoltunk (a helyet azóta törölték a Park4Night-ról). Atti gyerekkorában ezen a környéken nyaralt, és bár nem sok emlék maradt meg, élvezettel jártuk be a barokk-reneszánsz óvárost. A templom tornya éppen felújítás alatt volt. A városháza óratornya és a körülötte lévő épületek, no meg a homokkővel kirakott kutak igazak elbűvöltek. Lesétáltunk az Elba partra is, meg fel a várba, ahová több, mint 200 lépcső vezet fel, viszont szép a kilátás a városra.
Königstein
Szerettük volna az Elba fölé magasodó Königstein várát is megnézni, de méregdrága a lakóautó parkolás a környéken (pl. 9€ az első órára!)
Kinéztem Prossenben egy lakóautó parkolót (8€/24h), és úgy terveztük, hogy innen gyalog és komppal érjük el Königsteint. Sajnos a parkoló automata itt csak aprót fogad el, úgyhogy volt meg egy sétám a szomszéd faluban lévő Pennybe, hogy aprót szerezzek (ebben a faluban nincs semmi). A lakóautó parkolóból kb. 1 óra séta Königstein város, az út nagyrészt az Elba mentén vezet.
Átkeltünk a komppal a folyón, a tegnapi stellplatzon kapott vendégkártyával ingyenes, egyébként 3€ oda-vissza. Aztán a folyópartról kb 3/4 órás kemény mászás a vár. Persze fel lehet menni busszal vagy kisvonattal is, de mi kemények vagyunk. 15€ a belepő, de a kilátás fentről mindent megér. Lift visz fel a várba, majd az egészet körbe lehet sétálni. Minden oldalról más-más panoráma tárul elénk, egyszerűen varázslatos.
Az Elba kanyarulatai, a partján fekvő városok, a Bastei és számtalan hasonló homokkő sziklaképződmény, nehéz betelni a látvánnyal.
Visszafelé már nosztalgia busszal (5,5€/fő) mentünk le a városba, bízva abban, hogy elérjük a hajót visszafelé.
Sajnos félrenéztük a menterendet, a hajó 4-kor elment, mi pedig rövid kompozás után még egy órát bandukoltunk hazafelé.
9.nap
Bad Schandau
Reggel meghosszabbítottuk a parkolásunkat és az Elba parton és elsétáltunk Bad Schandau központjába. Ez egy nagyon elegáns fürdőváros, klinikával, szállodákkal. Bennünket inkább a Kurpark-ból induló villamos (Kirnitzschtalbahn) érdekelt, amivel Kirnitzsch patak völgyébe lehet felmenni.
A vendégkártyával itt is ingyenesen lehet utazni. Felmentünk a végállomásig (kb. fél óra), útközben megnéztük a völgyben kempingezőket is, fent pedig a Lichtenhainer vízesést. Innen indul egy rövid túra a Kuhlstallhoz (Tehénistálló), amely egy gigantikus barlang illetve sziklakapu.
Az út kb ¾ óra és végig emelkedik, de megérni felmenni. Visszafelé a bringás úton, majd a patak parton jöttünk, itt jóval kevesebb turista volt.
Aztán villamossal le a völgyön, majd Bad Schandauból gyalog Prossenig, ahol a lakóautónk várt. Nagyon szerettük ezt az Elba parti helyet, de ideje volt hazafelé venni az irányt.
Děčín
Estére a cseh Děčín-i kempinget választottuk, ami közel van a belvároshoz, igaz a 4 sávos autóúthoz is. Tiszta, jól felszerelt kemping, nincs parcella, mindenki oda áll, ahová szeretne. Mire megsütöttük az ebéd-vacsoránkat, elment a kedvünk a városnézéstől, inkább filmet néztünk.
10.nap
Reggeli után a Děčín-i várkastélyhoz mentünk. Bár a várhoz vezető feljárót éppen felújították, így is nagyon szép látványt nyújtott a vár, akárcsak az udvarán tollászkodó pávák.
Innen még a tegnap az autóból látott óvárosi részt is megnéztük, majd a régi hídon sétáltunk vissza a kempingbe. Szervizelés után dél felé indultunk, Prágán és Brno-n csak átrobogtunk, és Lednicéig csak egy rövid tankolásra álltunk meg.
Lednice
Lednicén hömpölygött a tömeg, a parkolók fullon, a városka egyik távolabbi borászatánál találtunk méregdrágán helyet (650Kč).
Innen mentünk megnézni a Lednicei várat. Sajnos zárás előtt nem sokkal értünk oda, a kiállítást már nem tudtuk megnézni, viszont fantasztikus a kastély kertje, már ezért is megéri meglátogatni.
Francia kert és angol park, pálmaház, minaret, tavak, sétautak, mindennek közepén ott trónol a Liechtenstein hercegek neogótikus mesepalotája.
Visszafelé sikerült találnunk vacsorára egy olyan éttermet, ahol nem volt knédli az étlapon, nagy szomorúságunkra, viszont a csapolt sörben nem csalódtunk.
Hazafelé
A lednicei borászatban nyugodtan telt az éjszaka, reggel időben indultunk, Szlovákián megint csak átrobogtunk. Mire a Park4Night-on megírtam a véleményeket, majdnem haza is értünk.
Bár a mi utunk alig 10 napos volt, 3-4 hetet is nyugodtan el lehet tölteni a környéken a tavaszi vagy őszi időszakban, annyi látnivaló van a környéken. Szóval, kalandra fel, jó gurulást!
Az út számokban:
2 fő
11 nap
1580km
Költségek Forintra átszámolva:
Üzemanyag: 88.000Ft
Autópálya matrica cseh és szlovák: 14.620Ft
Kemping: 30.550Ft
Parkolás: 47.110Ft
Tömegközlekedés: 14.430Ft
Wc/zuhany: 4.640Ft
Belépőjegyek: 57.870Ft
Étterem: 17.840Ft
Bevásárlás: 54.450Ft
Összesen:329.510Ft
