Amikor 2019-ben megvettük a Carado T448-as lakóautónkat, öröm-boldogság volt. 5 személy tudott utazni benne, aludni akár 6 is, ha jöttek velünk a gyerekek, nagyon praktikus volt. A covid idején lehetővé tette, hogy csaknem korlátlanul utazhattunk, egyáltalán nem voltunk bezárva. Az évek alatt rengeteg pozitív élményt gyűjtöttünk a lakóautónknak köszönhetően, megbízható társunk volt az utazásaink során, sosem hagyott cserben bennünket. Ahogy telt-múlt az idő, a gyerekeink felnőttek és a saját életüket kezdték élni, a közös utazásokat felváltották az édes-kettes programok. Bár a lakóautónk extrán kényelmes volt két embernek, többször szembesültünk méret problémával. A 7,4 méteres lakóautóval nem mindig volt könnyű közlekedni, parkolóhelyet találni, de még az is előfordult, hogy kempingből küldtek el bennünket, mert csak kisebb járgánynak lett volna alkalmas a szabad parcella. Az udvarunkból ki-be állni is kihívás volt, Atti ugyan mindig profin megoldotta, de én szükség esetén sem tudtam volna mozdulni vele. Hosszan érlelődött a gondolat, hogy cseréljük le egy kicsit kisebbre.
A csere ellen szólt, hogy baromi megbízható volt a Carado, tényleg mindennel fel volt szerelve, amire csak szükségünk volt (extra zárak, állóklíma, napelem, riasztó, gázérzékelő, bringatartó, téli-nyári gumi stb.). Euro 5-ös motorja miatt nem volt AdBlue probléma sem. A váltás jelentős anyagi teher (le kell tolnunk a gatyát bokáig), na meg persze nagyon-nagyon szerettük és ragaszkodtunk a dömperünkhöz. A csere mellett szólt, hogy egy kisebb lakóautóval könnyebben tudunk mozogni és esetleg én is veszem a bátorságot, hogy vezessem. Lehet automata váltós és digitális klímás, dízel-elektromos kombi kazánnal, kompresszoros hűtővel. Az ágyam pedig lehet néhány centivel hosszabb. Ha rajtam múlik, azt hiszem, még most is azon molyolnék, hogy megtartani vagy eladni. A lengyel körutunk után hazaérkezve alapos nagytakarításnak vetettük alá a lakót, majd Atti eldöntötte, hogy meghirdeti. Úgy voltunk vele, hogy ha el tudjuk adni, akkor kicsit fájó szívvel átadjuk új gazdájának, ha nem, akkor boldogan megtartjuk. Szóval, csak nyertesen jöhetünk ki az ügyletből. Egy komoly érdeklődőnk volt. Amikor ajánlatot tett, mi kértünk rövid gondolkodási időt, de az új kaland egy picit csábítóbb volt, így a szülinapomon új gazdára talált a Carado. Remélem, boldogan róják együtt majd az utakat és legalább annyi örömet és élményt okoz a családnak, mint nekünk.
A lakótlanság érzése meglehetősen frusztráló volt, még akkor is, ha a nyár a hőség miatt nem a legaktívabb időszakunk. Szóval vadul elkezdtük keresni az utódot. Szempont volt a méret (6,4-6,6m), a keskenyebb kialakítás, a megfelelő méretű ágyak (190 és 200 cm), a dízel-elektromos fűtés, a téli csomag valamint a Fiat alap automata váltóval. Két lakóautó volt, ami az elképzeléseinknek megfelelt. Az egyik a körablakos Malibu Van (álmaim lakóautója), a másik a Dethleffs Just Van T4 (leánykori nevén Globebus Camp T4). Korábban kértünk magyar Dethleffs kereskedéstől is ajánlatot, de úgy tűnt, hiába az erős forint, Németországban jóval olcsóbban lehet megvenni, még akkor is, ha az új autóra magyarországi ÁFÁ-t kell fizetnünk. A Malibut elengedtük, az a keretünk felett volt. A mobile.de-n leszűrtük az összes szóba jöhető lakóautót és írtunk 5 kereskedőnek. Ebből 2 válaszolt, és a Hartz&Hackmann Mobile Gmbh cégnél volt az a lakóautó, amit igazán szerettünk volna. Pillanatok alatt megegyeztünk e-mailben és kifizettük az előleget. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz. Sosem láttuk élőben sem a céget, sem a lakóautót. Persze megpróbáltuk leinformálni. 8 éve létező cég, minden évben rendben leadta az éves beszámolóját. Van honlapja, telefonon is el tudtuk érni őket (pontosabban Atti kollégája, mert nem beszélünk németül). A Google-n és a mobile.de-n is számos jó értékelése van, a google autó is bement a telephelyre, szóval teljesen valós cég volt. Végig e-mailben és koherensen kommunikáltak, az előleg fizetése után megkaptuk a számlát, sőt kérésünkre az autó tanúsítványát is elküldték beszkennelve. Az átadás időpontja előtt (amire a kérésünknek megfelelően végül is 4 hét múlva került sor) elutaltam a teljes vételárat, mert a bank a deviza átutalásokat nem azonnal teljesíti, nem szerettem volna, ha emiatt nem tudjuk átvenni az autót. Azért nem aludtam teljesen jól, hogy a családi megtakarításunkat elutaltam valahová Németországba.
A terv az volt, hogy vonattal fogunk kimenni Goldenstedtbe (ez Bréma közelében van) és kipróbáljuk, milyen érzés hálókocsiban utazni. Sajnos nem találtam megfelelő vonatot, iszonyú körülményes lett volna kijutni. Így a repülő+vonat kombináció mellett döntöttünk. Persze autóval is kimehettünk volna, de akkor elmaradt volna a “hazahozzuk a lakóautónkat” közös élménye. Dortmundba mentünk fapados repülővel (Brémába londoni átszállással tudtunk volna repülni). Már a repülés gondolatától is rosszul voltam, 25 éve nem repültem. Utáltam, hogy 4-szer sorba kell állni, mire feljutottunk a repülőre, és a reptéri tömeg sem nyugtatott meg. A gépen pedig simán klausztrofóbiám volt. Persze késve indult a gépünk, akkor meg azon frászoltam, hogy elérjük-e a vonat csatlakozást. Még a budapesti repülőtéren megvettem a Deutsche Bahn applikációban a vonatra a napi jegyet. Vehettem volna IC jegyet is, akkor csak 1 átszállás lett volna 2 helyett, de hamarabb nem értük volna oda, viszont majd 3x annyi lett volna az ára és ha lekéssük, bukjuk a jegyet. A repülés szörnyű élmény volt számomra (objektíven persze minden rendben volt), ha tehetem, a következő 25 évben sem fogok repülni. A dortmundi reptéren Bolt applikációból hívtam fuvart, ez kb. fele árban volt a taxihoz képest. A sofőr jó tempóban tolta, simán elértük a vonat csatlakozást, még kaját is tudtunk venni. Sajnos a hisztamin intoleranciámnak nem kedvez ez a “bekapok valami büfékaját” akció egy jó nagy adag utazási stresszel megfejelve, így délután eléggé rosszul voltam. Dortmundból Münsterbe kényelmes volt a vonat út, Münsterből Osnabrückbe viszont tömeg volt a vonaton, állni kellett. Késett a vonat, az applikációban követve úgy tűnt, az utolsó csatlakozást pont lekéssük. Éppen akkor értünk be, amikor a következő vonatunknak indulni kellett. Ahogy kinyílt az ajtó, mindenki elkezdett futni, mi is, szerencsére a csatlakozás megvárt bennünket. Goldenstedt városkába érve szakadó eső fogadott bennünket és kihalt állomás. Az utolsó busz 2 órája elment, Ubert hiába hívtam, 10 perc után törölte a kérésemet. A Klostermann vendégház tulajdonosának (ahol az esti szállásunkat foglaltuk) írtam WhatsAPp-on, hogy bocs késünk, mert egyelőre nincs fuvarunk. Rögtön írt, hogy 5 perc múlva jön értünk, de kicsi az autója. Erre megjelent Klostermann úr egy kétüléses sport BMW-vel. Szóval, el kellett dönteni, kit visz el elsőként. Én mentem vele először, útközben nagyon jót beszélgettünk a magyar politikai helyzetről, kiderült, hogy Gerhard Schröder közeli rokona. Amikor kitett a vendégháznál, szólt, hogy írjak a férjemnek, hogy rendben megérkeztem. Nem igazán értettem, hogy miért kellene, hiszen pár perc múlva ő is jön utánam. Erre azt felelte: beszálltál egy vadidegen férfi mellé , egy vadidegen autóba, egy idegen országban, aminek nem beszéled a nyelvét sem! És tényleg! Teljesen megbíztam benne! Mondjuk, nem is kellett csalódnom.
Az egész vendégház csak a miénk volt, vasárnapra nem maradt más vendég. Amikor elállt az eső, tettünk még egy rövid sétát a közeli tóparton és csekkoltuk a lakóautó kereskedőnk tóparti stellplatzát is. Estére rendeltünk pizzát, a vélemények alapján tudtuk, hogy valószínűleg életünk legrosszabb pizzája lesz, de egy kihalt városkában vasárnap este életmentő volt.
Másnap napsütéses reggelre ébredtünk, a kulcsot a vendégházban hagytuk és gyalog elsétáltunk a 45 percre lévő lakóautó kereskedésbe. Goldenstedt városka egyébként igazán elbűvölő, ha egyszerre errefelé csavargunk, biztosan útba ejtjük. Amikor befordultunk a Hartz&Hackmann impozáns irodaházához és megláttam a bejárat előtt ideiglenes rendszámmal Dettit, az új lakóautónkat, akkor nyugodtam meg teljesen, hogy nem lett oda a családi megtakarításunk 😂.
Hackmann úrral angolul zajlott az átvétel folyamata, mire mindent lepapíroztunk és átadta az autót, majdnem dél volt. A papírozásnál ismerős javasolta, hogy a számla mellett lehetőleg legyen kétnyelvű adásvételi szerződés is, különben hiteles fordítást kell csináltatni, ami plusz idő és pénz. Szerencsére partnerek voltak, ebben is.
A lakóautónk vízzel, árammal feltöltve várt, a wc is használatra készen, valamint a hűtőben 2 üveg sör várta, hogy megérkezzünk az esti pihenőhelyre. Ezek apróságok, de mindenképpen pozitív érzéssel és mosollyal az arcunkon kanyarodtunk ki az új lakóautónkkal a Hartz&Hackmanntól.
Goldenstedtben megtankoltunk, bevásároltunk az Aldiban és az ajándékba kapott IGo navigációba beütöttük egy útba eső Ikea címét. Mivel csak kis hátizsákkal repültünk, szükségünk volt párnára, lepedőre és takaróra, hogy az éjszakát viszonylag komfortosan tudjuk eltölteni. Na meg persze ebédre vettünk az Ikea látogatáskor elmaradhatatlan húsgombócot.
Estére értünk Drezdába. Az IGo beletett egy kis kerülőt az útba, szóval még mindig nem tudom igazán, melyik a legjobb lakóautós navigáció. Drezda mellett egy új stellplatzon álltunk meg, ami nem volt olcsónak mondható, ellenben nyugodt, kényelmes és jól felszerelt.
Reggel megvettem a cseh és szlovák egynapos pályamatricát az ideiglenes rendszámra, és minimális pihenővel délután érkeztünk haza. Dettikénket beállítottuk a garázsba, ahol nagyon kényelmesen elfért, mert rövidebb, alacsonyabb és keskenyebb is elődjénél. A fogyasztása pedig a hazaúton, ami zömmel autópálya volt 110-es tempóval, 8,4 literben állt meg, nincs okunk panaszra.
Az ideiglenes rendszám 1 hónapig érvényes, hazaérve rögtön elkezdtük intézni a hazai regisztrációt. Attinak van egy ismerőse, aki vállalkozóként ezzel foglalkozik és egy nagyon korrekt összegért cserébe mindent intézett, az NKH vizsgát, az eredetiség vizsgálatot, a vámügyintézést és a forgalmit, rendszámot is. Nekünk csak a biztosítást kellett megkötni. Valószínűleg meg tudtuk volna mi is csinálni a honosítást, de sokkal hosszabb idő alatt és jó néhány nap szabival. Így aztán Detti 16 nap alatt magyar lakóautó lett, a legelső Dethleffs Just Van T4 kis hazánkban.
Persze, még közel sem volt kész a lakóautónk, személyre kellett szabnunk.
Az előző lakónkban Heosafe zárak voltak az ajtókon, megszoktuk őket, így erre is vettünk, Atti gyönyörűen beszerelte az első-, és oldalsó- és garázsajtókra. A garázsban is ki kellett alakítani a pótkeréknek és a székeknek, asztalnak helyet. A kerékjáratok műanyag borítást kaptak. Szereltünk a lakótérbe gázriasztót is, bár az előzőben szerencsére nem szólalt meg egyszer sem, sosem lehet tudni, fő a biztonság. Úgy kaptuk a lakóautót, hogy volt benne TV az étkezőben. Mi inkább ágyból tévézős típusok vagyunk, így át kellett szerelni a háló részbe. A szekrények kaptak ledes világítást, és néhány akasztó is felszerelésre került. Kellett bele vágatni szőnyegeket és varrni ágytakarót is. Na meg persze az egyik legfontosabb, a riasztó rablásgátlóval és nyomkövetővel, ami nemcsak a lakóteret védi, hanem a bringatartót is. Az állóklímán még vacillálunk, az előző lakóautónkban az utóbbi 3 évben nem volt bekapcsolva. Ha nagy meleg volt, inkább nem mentünk semerre, nálunk a szezon igazából ősztől tavaszig tart. A napelem is megfontolás tárgyát képezi, nem szoktunk 2 napnál tovább maradni sehol, menet közben pedig a generátor pikk-pakk feltölti az akkut. Lehet, hogy inkább az akku kapacitást bővítjük majd.
Amit nagyon szeretünk Dettiben:
- Nagyon kényelmesen, szinte személyautósan vezethető. Kellemes az automata váltója és 7,5-8,5 literből kijövünk.
- Az automata klíma és a beépített IGo navigáció szintlépés az előző autónkhoz képest
- Bár a mérete 80 centivel kisebb, mint az előző, a lakótér komfortja semmit nem csökkent ( a pakolási lehetőségek szűkültek csupán)
- A fürdőszoba kompakt mérete ellenére nagyon kényelmes. A zuhanyfal átfordítható, a fürdő ajtaja pedig elhúzható, nem nyílik bele a térbe
- 70 cm-es, extra széles a bejárati ajtó
- A síküveg, sötétített ablakokhoz nem kell függöny
- A konyha pult egy lehajtható elemmel meghosszabítható
- A dízel-elektromos fűtés miatt a gázpalack mizéria elmarad (mindig, de mindig éjszaka fogyott ki ), csak tankolnunk kell, kempingben pedig elektromosan is tudunk fűteni.
- A téli szigetelés nem csak télen jön jól, nyáron is nehezebben forrósodik át a lakótér
- Keskeny kialakítás kis tükrökkel, a 6,6m-es hosszal jobban boldogulunk parkolásnál
Ami bosszantó:
- Vacak papírrolókat kaptunk az oldalsó ablakokra, ráadásul ebből 1 rögtön szerelésre szorult, egy pedig az első néhány lehúzás után elromlott.
- Az autó szekrényei átvételkor tele voltak forgáccsal és csavarokkal. Szerelés után nem igazán takarították ki.
- A téliesítés miatt a szennyvízcső bent fut a padlón, és ha nem megfelelő a kiszintezés, a zuhanyzóból a víz nehezen akar lefolyni
- Nem mindenhol sikerült az élzárás tökéletesen
- No name kompresszoros hűtőszekrény (made in China), de legalább jó nagy és éjszakai üzemmódban is jól hűt
- A babaházhoz méretezett mosogató
Összességében egy nagyon kényelmes, praktikus és élhető lakóautónk lett, bízunk benne, hogy hosszú évekig megbízható társunk lesz. Alig várjuk, hogy augusztus 20-i hosszú hétvégén úgy igazán kipróbálhassuk. Irány a Karintiai tóvidék!
