7. nap
Reggel, ahogy arra számítottunk, csöpörgött az eső. Indulás után még Bolsenában a Coopban feltöltöttük a készleteket és a tufavárosok felé vettük az irányt.
Pitigliano- az esőben is szép
Pitiglianoban, a lakóautóknak kijelölt parkolóban bőven volt hely. Leszurkoltuk a parkoló díjat az automatánál (12€/nap), és elindultunk várost nézni. Pitigliano egy tufanyúlványra épült, a házak mintha a sziklákból nőttek volna ki. A Medici vízvezetéken rögtön megakad a szemünk, majd a kanyargó szűk sikátorokat, lépcsősorokat járva derítjük fel a várost. Közben kapunk egy kisebb záport, de a kedvünket ez sem tudja elrontani.
Kis Jeruzsálemként is emlegetik a várost. Hajdan jelentős lélekszámú zsidó közösség élt itt, az egykori gettó helyén található a zsinagóga. A városból lélegzetelállító a panoráma, lemegyünk a város alatt húzódó panoráma útra. Az etruszkok által kivájt utak melletti pincék hangulata rejtélyes, hátborzongató. Olyan volt, mint egy boszorkánytanya. Ha ilyen témában forgatnék filmet, biztos ezt a helyszínt választanám.
A nekropoliszt már nem nézzük meg, az eső feláztatta az utat, nincs kedvünk sarat dagasztani. A lépcsősoron visszatérünk a városba, és ezúttal a másik oldal sikátorait barangoljuk be.
A toszkán kisvárosokban gyakori közlekedési eszköz a 3 kerekű Vespa robogó, de itt a szokásosnál is többet láttunk. Emlékezetes pillanat volt, mikor az egyik srác a “tuk-tuk”-kal driftelve érkezett meg a főtérre.
A délután második felét filmezéssel töltjük a parkolóban, itt maradunk éjszakára is.
8. nap
Sorano- a tufaváros
Reggel Pitiglianotól gyors búcsút vettünk, A következő tufavárosba, Soranoba indultunk. Az Orsini vár feletti parkolóban még pont volt annyi hely, hogy bejátsszuk a dömpert (később láttuk, hogy a lenti buszparkoló jobb lett volna). Pitiglianohoz hasonlóan ez a város is tufára épült.
Keskeny, kanyargós utcácskákon, sikátorokon keresztül fedezzük fel. Nagyon szép a kilátás a környező hegyek zöld erdeire. A 20. század elejéig itt is életek zsidók, a hajdani gettó nyomai még láthatók. Városi sétánkat az Orsini várban fejezzük be.
Sovana- a szellős
Innen a harmadik tufavárosba, Sovanaba indulunk. A parkoló díj itt 0,5€ óránként , így még egy kényelmes reggeli is belefér az 1 € parkolódíjba. Ez a város teljesen más hangulatú, mint Sorano vagy Pitigliano. Itt a házak alacsonyabbak, az utcák szélesebbek. Az egész szellősebb és nagyon barátságos. Virág mindenütt.
VII. Gergely pápa, a középkor egyik meghatározó alakja a város szülötte, emlékét szülőháza és a templomban felállított szobra is őrzi. A főtéren álló paloták, a templomok és a város szélén a dóm erőteljes középkori hangulatot árasztanak.
A panificioban veszünk kenyeret és valami érdekes, fűszeres süteményt. Ez a kenyér sem az igazi!
A várostól néhány kilométerre lévő etruszk nekropolisznál is megálltunk. Itt kérték el először az uniós oltási igazolást, a Green Passt.
A tufába vájt sírok a Kr. e. 7. és 1. század közötti időszakra nyúlnak vissza, némelyik több sírkamrát tartalmazó monumentális alkotás volt. Úgy gondolják, hogy a sírokat időről időre újra felhasználták. Mivel később kifosztották őket, temetkezési eszközök nemigen maradtak az utókorra.
Saturnia-a zsúfolt
A nekropolisz után Saturniába mentünk, ahol egy hatalmas lakóautó parkoló (vagy inkább kemping?) van. Örömmel láttuk, hogy engedélyezett a kipakolás, így mi is kiültünk a lakó elé a langyos meleg időben grillezni.
Sajnos az eső elkezdett esni, így egy kis pihenőre kényszerültünk. Utána még elmentünk felderíteni a termálfürdőt, ami gyalog kb. 15 percre van. Baromi nagy volt a tömeg annak ellenére, hogy már lement a nap. Ennek megfelelően elég koszos volt a víz, átöltözni nincs hol, a környék szemetes, mocskos volt. Atti eldöntötte, hogy ő nem megy bele. Én nagyon szerettem volna kipróbálni a fürdőt, de egyedül annyira nem volt vonzó, így elengedtem.
9. nap: Az elvetélt ötletek napja
Mondhatjuk úgy is, hogy elb@sztuk. A reggeli szervizelésnél 2, azaz kettő centi híján majdnem nekünk jött egy őrült talján. Pedig nem nehéz észrevenni a mögötte keresztben álló nagy, fehér dömpert. Mivel a fürdést elengedtük, úgy gondoltuk, lemegyünk lazulni a tengerpartra. Imádok várost nézni, de kell 1- 1 nap pihenő, hogy ne folyjanak össze. Ahogy leértünk Forteblanda környékére, a szél baromira felerősödött. A tengerparti lakóautó-parkoló elég retkes volt, ráadásul minden szolgáltatás nélkül fizetős, plusz a viharos szél miatt ki sem tudtunk volna ülni, így visszafordultunk. A Maremma nemzeti parknál lett volna parkoló, de túrázni nem akartunk. Kitaláltuk, hogy a bájos Radicondoli ingyenes lakóautó parkolójába megyünk. Igaz, hogy beletettünk legalább 100 felesleges kilométert a kocsiba, de nem baj, nézelődtünk egy kicsit a Maremma vidékén.
A Radicondoli parkolóhoz a lejárat annyira szűknek és meredeknek tűnt első látásra, hogy nem mertünk lemenni. Továbbmenve elment a net, a Google nem tervezett újra és eltévedtünk. Baromi vacak és keskeny úton mentünk, szerencse, hogy nem volt forgalom. Egészen jól viseltük, egyszer majd csak kijutunk valami rendes útra, ha már megfordulni nincs esélyünk. Pomaranceben “találtuk meg magunkat”. Itt úgy döntöttünk, hogy akkor már Volterráig meg sem állunk. Így több óra autózás után végre megérkeztünk Volterrába, a Docciola parkolóba. Megvettük a napi jegyet (15€) és úgy döntöttünk, hogy a délutánt pihenéssel töltjük, Volterra várhat holnap reggelig. Este a parkoló nagyon hangulatos volt, felette pedig a kivilágított város.
Összegezve a napot, egy csomót autóztunk feleslegesen. Mégsem ment igazán kárba teljesen, hiszen lélegzetelállító tájakon jártunk.
10. nap
Volterra- a panorámás
Reggel nagyon hideg volt, a dzsekit is fel kellett venni, úgy mentünk fel a hosszú lépcsősoron Volterrába. Ha máshonnan nem a Twilight-ból sokan ismerik, ez volt a Volturi székhelye. A város már az etruszkok idején is virágzott, sok helyen még most is állnak az ősi falak. Az első dolgunk az volt, hogy keressünk egy pékséget, a zsákmánnyal kivonultunk a várfalra és a kilátásban gyönyörködve megreggeliztünk.
Utána végigbarangoltuk a hangulatos kis utcácskákat és hagytuk, hogy elvarázsoljanak.
Megnéztük a dómot a harangtoronnyal és a keresztelőkápolnával, a parkot és a kis üzleteket, ahol bort, alabástrom szobrokat és szarvasgombás termékeket lehetett vásárolni. Egyik kis zöldségesben vettünk rókagombát, ebédre majd isteni lesz!
Certaldo- az ékszedoboz
A délelőtti séta után Certaldoba mentünk. A stadionnal szemközti parkolóban állt néhány olasz lakóautói mi is itt parkoltunk le, ezt nem jelölte a P4N. 15 perc alatt elértük gyalog a felvonót, ami az óvárosba vitt fel. A siklóra a retúr jegy 1,5€ volt fejenként. Akár fel is gyalogolhatunk volna, de reggelt beállt a nyakam, és próbáltam lerövidíteni a túrát. Kiszállva a siklóból rögtön egy hangulatos étterembe botlottunk, aminek a teraszáról hitetlen a panoráma. A barátaink legutóbb Certaldoban járva eddig jutottak. Bár nagyon csábító volt, erőt vettük magunkon és bejártuk az egész várost (mondjuk nem tartott fél óránál tovább.)
A kilátás a környező szőlővel beültetett dombokra és San Gimignanora hihetetlen volt.
Certaldoban minden Boccaccioról szól, a házában ma múzeum van. Az óváros épületeit szépen felújították, és bár Toszkána nevezetességei közül sokszor kimarad ez a város, mindenképpen érdemes útba ejteni, Igazi ékszerdoboz!
Monteriggioni- a koronás
Úgy gondoltuk, éjszakára nem maradunk Certaldoban, hanem a Chianti régió csücskében fekvő Monteriggioniba töltjük majd az éjszakát, ahol egy jó értékelésű lakó autó parkolót jelzett a P4N. És valóban, nagyon jól kialakított, jól felszerelt és igazán hangulatos stellplatzot találtunk.
Sajnos a nyakam egyre jobban fájt, mindenféle gyógyszer ellenére. Megcsináltuk ebédre a rókagombát, de sajnos csak olyan borunk maradt, ami dugós, a dugóhúzónkat pedig eltörtük legutóbb és elfelejtettük pótolni. Úgy gondoltuk, bemegyünk a városba csavaros bort és/vagy dugóhúzót venni. Sajnos, csak dugós chiantit találtunk, dugóhúzót nem, úgyhogy kinyittattuk ott helyben a chianti classicot, úgy vittük haza. Csak egy kortyot akartam belőle kóstolni, mert a fájós nyakamra mindenképpen kell estére bevenni gyógyszert és az az alkohollal nem kompatibilis. A Chianti isteni volt (pedig nem is vagyok igazán vörösboros) Az egy kortyból 1 pohár lett, majd 2. Rájöttem, hogy ez a legjobb izomlazító, a nyakam határozottan jobb lett tőle, no meg a kedvem is vidámabb. Már csak az volt kérdéses, hogy az Ipad így is felismeri-e a kézírásom, amikor este az élménybeszámolót írom.
11. nap
Reggel a hideg és a nehezen múló nyakfájásom miatt is elég későn keltünk. Besétáltunk még egyszer Monteriggioniba. A várost Dante is megemlítette az Isteni színjátékban, a pokol bugyrainak óriásait hasonlította a város tornyaihoz. Monteriggioni nem nagy város, a körülötte lévő fal nincs 600 méter. Viszont fel lehet rá mászni (4€ ellenében), építettek egy részén olyan “gyilokjáró” szerűséget, innen nagyon jó a kilátás a környékre és a város belsejére is.
Sajnos távol kell menni ahhoz, hogy láthassuk, hogy a várfal a maga tornyaival koronaként ül a város dombján. A várost apró házak, és kb. 1/3 részben kertek alkotják.
Néhány étterem, borbolt és ajándéküzlet és egy olivaliget, ahol a Via Francigena zarándokai megpihenhetnek. A várfal belépő érvényes a múzeumba is, ahol középkori fegyvereket, páncélokat láthatunk. Monteriggioni hajdan a Sienai köztársaságot védte Firenzével szemben. Körbesétáltuk a várfalat kívülről is, itt éppen olivát szüreteltek, közelről is megnézhettük, hogyan csinálják.
San Galgano- a monumentális
A lakóautó parkolóban még elvégeztünk egy alapos szervizelést, és útnak indultunk San Galgano apátság felé. Hajdan ez volt Toszkána első gótikus temploma. Még így, tető nélkül, romjaiban is monumentális. Falai között már csak galambok laknak.
A lenyűgöző falak között ismét Ken Folett katedrálisa jutott eszünkbe. Innen átsétáltunk a Montesiepi kápolnához, ahol Galgano lovag sziklába vágott kardja látható, aki a monda szerint megcsömörlött a hadakozástól és békés, remete életmódra tért át.
Radicondoli- az elbűvölő
Innen Radicondoliba mentünk. Átnéztük az utcaképet a Google-n, és úgy gondoltuk, mégiscsak megpróbáljuk a lakóautó parkolóját. Hát keskeny is, meg meredek is, de sikerült lemenni. Mivel a parkolóban csak egy lakó autó volt, arra következtettünk, hogy felfelé is működik a dolog, még nem ragadt itt senki.
A lakóautó parkolóba érve a svéd szomszédok örömmel üdvözöltek, a 3 betű 3 szám rendszám alapján azt hitték, mi is svédek vagyunk. Néhány szót azért így is beszélgettünk. Este sötétedésig sétáltunk. Felmentünk a városba, jó volt látni, hogy a gyerekek az utcán fociznak, “háborúznak” és nem a gép előtt kockulnak. Tettünk egy jó nagy kört a város körül, a táj lenyűgöző.
12. nap
Reggel későn keltünk , és még egyszer felsétáltunk a városba. A főtéren, ahol tegnap még gyerekek fociztak, ma már csak néhány helyi üdvözölte egymást jövet-menet. A városfalnál volt egy távcső, amivel egész messzire el lehetett látni, Volterrát és San Gimignano tornyait is felfedeztük.
Már dél felé járt, mikor elindultunk Colle di Val d’Elsaba, bevásárolni a Conadban. Telefonon üzletet kötöttünk, a barátunk szerez Ad Blue-t Barilla tésztáért cserébe.
Egy agriturismot kerestünk estére, Uopini falucskában. Szükségem volt egy hajmosással egybekötött hosszú zuhanyra, itt lehetett a legkényelmesebben megoldani. A szomszédaink Ausztriában élő magyarok voltak, lakókocsival. Magyarokkal eddig nem találkoztunk sehol, ők voltak az egyetlenek. Ezen a helyen a kijelölt parkolón kívül kisebb autóval az olajfák közé is be lehetett állni. Volt áram is, a mosdó sajnos elég igénytelen volt, eldugult mosogatóval és wc-vel, mindez 20 €- ért. Ha összehasonlítom a Mesteri kempinggel, még a kilátással és az olajfákkal együtt sincs fasorban sem.
13. Nap
Reggel Sienába készültünk, bár az eredeti tervben nem szerepelt. Kinéztem néhány olyan parkolót a város körül, ami max. fél óra távolságra van a belvárostól. Sajnos nem volt hely sehol. Elment a kedvem az egésztől, inkább a Chianti felé vettük az irányt.
Castelina in Chianti- a boltíves
Korábban, nyáron már voltunk errefelé, akkor sem csúnya, de ilyenkor ősszel valami gyönyörű. A szőlők a zöldtől a sárgáig rengeteg árnyalatban pompáznak, az oliva ültetvények őrzik ezüstös zöld színüket, a fák pedig ezerszínűek: haragoszöldek, aranylók, lilásvörösek. Ha meg sem állnánk, akkor is érdemes lenne csak úgy végigautózni, a látvány kedvéért.
Castellina in Chiantiban álltunk meg a lakóautó-parkolóban. Rögtön szembetűnt a Chianti jelképe, a fekete kakas. Először a via della Voten, azaz a boltívek útján sétálunk végig.
Ez úgy keletkezett hogy a városfal fölé bővítették ki al lakóházakat. A hajdani lőréseken a környező tájra lehet kilátni, egyébként étterem és boltok működnek a boltíves folyosón. Természetesen a templomot is megnéztük, majd végigsétáltunk a főutcán , ahol számtalan bolt és étterem hívogatta a látogatókat.
Az erődöt csak kívülről néztük meg, de a városszéli fagyizót belülről is🙂.
Találtunk a Park4Night-on egy olyan éttermet, ahol éjszakázni is lehet. Megérkezve az étterem melletti parkolóba, inkább nem maradtunk, az olíva fák alatt szeméthegyek tornyosultak. Sajnos ez is Toszkána! A kisvárosok általában tiszták, a nagyobbak már gyakran szemetesek, kutyasz@rral „díszítettek” . Az utak széle sokszor kritikán aluli, annyi az eldobált szemét. Szóval, lehet, hogy az étteremnek volt másik parkolója is, de itt nem volt kedvünk maradni. A velünk együtt érkező olasz lakóautó is a távozás mezejére lépett. Ha egy helynek ilyen a környezete- vajon milyen lehet belül a konyhája?
Monteriggioni-amit imádtunk
Visszamentünk Monteriggioniba, amit nagyon szerettünk. Sajnos a parkoló kifelé menő sorompóját valaki letörte. Érdekes, mit vált ki ez az emberekből.” Ha ki tudok menni anélkül, hogy fizetnék, ugyan miért is ne tenném meg? Ja, hogy igénybe vettem egy fizetős szolgáltatást? Nem számít!” Legalább 8-10-en mentek el úgy, hogy nem fizették ki a parkolást! Szégyelltem magam helyettük is. 30-50-100 ezer €-s lakóautóra futja, 16€ parkolásra nem.
Felmentünk még Monteriggioni városkába borért.
A felfelé vezető lépcső melletti levendula még mindig ontja az illatát. Imádom végigsimítani. Feltankoltunk pár üveg Chiantit ajándékként és Bianco di Toscanat magunknak. Azután a lakóautó mellé kiültünk (jó szélesek a beállók) és a szikrázó napsütésben a gnocchi mellé teszteltük, hogy ugyanolyan finom-e a bor, mint 3 napja.
14. nap
Ma reggel ébredtünk utoljára Toszkánában, szépen lassan elindultunk hazafelé. Reggel a parkolóban megérkeztek megszerelni a letört sorompót és egyben megkérték azon kedves “kollégákat” , akik “véletlenül” nem a sorompón keresztül jöttek be és „elfelejtettek” parkoló jegyet elvenni, hogy pótolják. A mellettünk álló cseh család 3 gyermeke nagyon unatkozott. Először a parkoló partoldalát bontották le, majd a lakóautók között fociztak illetve bringáztak. Biztos velem van a baj, de én nem szeretem, amikor focilabda pattog a lakóautón. A szülők pedig elegánsan elsétáltak várost nézni, végül is a 8-10 éves kölykök már vigyáznak magukra.
Chioggia- a koszos
Összepakoltunk és búcsút vettünk egyik kedvenc parkolónktól. Elindultunk Chioggia felé. Idejövet kimaradt, hazafelé ezért mindenképpen útba akartuk ejteni. Firenzétől Bolognaig iszonyú forgalom volt az autópályán, sokszor lépésben haladunk. Utána az Adige folyó gátjára vitt minket a navigáció, jó másfél sávos útra. Azért volt cidri, amikor busz vagy kamion jött szembe. Chioggiában a Dal Padoan lakóautó parkolót választottuk. Hát, mit mondjak, mint a heringek álltak a lakóautók. A mosdó tiszta volt, és volt Wc papír, meg szappan (amivel Toszkánában nem nagyon találkoztunk). Fél óra séta a város és néhány perc a tengerpart. De a zsúfoltságot, az állandó olasz kiabálást sajnos nem ellensúlyozza. Rögtön érkezés után bementünk a városba.
Már régen szerettem volna megnézni a “kis-Velencét”, bár a nagy sem a szívem csücske. Nos, kár volt igyekeznem. Az rendben van, hogy poshadt víz és halszag van, végül is a lagúnák és a halászat miatt ez oké. Az utcák nagyon koszosak, cigarettacsikk, szemét és kutyaszar, többet kellett a lábam alá néznem, mint felfelé. A főutcán sok a terasz, az árkádok alatt pedig üzletek. Sajnos a házak eléggé elhanyagoltnak, kopottnak látszanak.
Összességében hatalmas csalódás volt, de legalább már nem vágyom többé ide. Lesétáltunk még a stellplatz melletti tengerpartra is, viszonylag sokan bóklásztak a hatalmas homokos strandon.
15. nap
Este folyamatosan telt fel a parkoló, annyira, hogy reggel minden talpalatnyi helyen álltak, sőt a bejáratnál sorban. Nem igazán értem, mit élveznek az olaszok ezen a zsúfolt szörnyűségen. Gyorsan összekészültünk és elmenekültünk erről a helyről. Gradoig meg sem álltunk, ott a 4€-s parkolóban álltunk le.
Grado- a mindig jó ötlet hazafelé
Hihetetlen mennyiségű lakóautó volt, minden parkolóban. A tengerparton besétáltunk a városba. Mivel a strand már nem üzemelt, így szabadon lehetett átsétálni rajta. A verőfényes napsütésben sokan kijöttek a partra.
Volt, aki teljes menetfelszereléssel, asztallal és székkel piknikezett, volt, aki a táskájából szedte elő a kis elemózsiát. Sokan sétáltattak kutyát, gyerekek rohangáltak, játszottak a homokban, Mások kagylót kerestek, napoztak, sőt néhány német lurkó még fürdött is a tengerben. Jó volt kilométer hosszan nézni, hogy emberek mennyire élvezik a tengert és a napsütést.
Végigbóklásztuk az óváros utcait is. Minden olyan terasz tömve volt, ahová odasütött a nap. A város nagyon rendben van, az utcák tiszták, a part melletti park is gyönyörűen gondozott. Látszik, hogy nagyon sok energiát és pénzt fordítanak a város kinézetére (Chioggia után elég nagy volt a kontraszt). A hosszú séta után még összedobtunk egy utolsó olasz vacsorát.
16. nap
Reggel sajnos már indultunk haza. Nem tudom, mennyi idő után alakulna ki honvágyunk, mikor lenne elég a lakóautózásból, sajnos még nem sikerült annyi időre elutaznunk.
Hazafelé még feltöltöttük a fánk készletünket Trojanban és a Park4Night-on megírtuk a tapasztalatainkat az elmúlt 2 hét éjszakázó helyeiről. Nagyon szép és aktív 2 hetet töltöttünk Toszkánában.
Hogy melyik volt a legszebb kisváros? Lucignano a körkörös utcáival? Certaldo, ahová a sikló vitt fel? Cortona, ahol a nyüzsgés és a nyugalom egyaránt jelen van? Monteriggioni, a koronás város? Esetleg a tufára épült Pitigliano? Vagy Radicondoli, amit majdnem kihagytunk, de kár lett volna érte? Talán Civita di Bagnoregio, ami nem is toszkán, de életre szóló élmény volt? Nem sikerült eldöntenünk, de imádtuk mindet. És egyszer majd visszatérünk, hogy azokat is megnézzük, amiket most kihagytunk.
by Szilvia Berta
Egy válasz