Lakóautós csavargás az Alpokalján

A két ünnep között szabadságot kaptunk, így lakóautós csavargást terveztünk. Bár a Covid járvány miatt minden zárva volt, így csak bivakolással és szabadtéri programokkal tervezhettünk, mégis nekivágtunk. Kíváncsian vártuk, hogy ebből a helyzetből mit lehet kihozni. Irány nyugat-Magyarország!

Én még Alpokaljának tanultam az iskolában és meglepődve vettem észre a gyerekeim tankönyvében, hogy most már Nyugat-Magyarországi Peremvidék (na jó, ebben a Zalai dombság is benne van). Kimondani ugyan hosszabb, de ugyanolyan szép, ahogy az emlékeimben él.

December 27.

Irány az Alpokalja

A szokásunktól némiképp eltérően reggeli indulást terveztünk. A karácsony eléggé felemásra sikeredett. Mivel Atti munkatársai közül többen is elkapták a Covid-ot, úgy döntöttünk, hogy a mamákat nem tesszük ki a fertőzés veszélynek és inkább magunkban karácsonyozunk. Így elmaradtak a nagy, közös családi ebédek, dumapartik, játékok. Reménykedünk benne, hogy jövőre ismét együtt lehetünk mindannyian.

Már szombat este a cuccaink nagy részét bepakoltuk, reggelre az ágynemű és a hűtő maradt csak. Amíg a kovászos kenyerem kisült, addig összekészülődtem és hajat mostam (mivel bivakolást terveztünk, nem valószínű, hogy az elkövetkező napokban lesz lehetőségem hajat mosni). Kisebb technikai malőrrel kezdtünk, a bojler valamiért úgy érzékelte, hogy fagypont közelében jár és elengedte a vizet. Négyszer egymás után. Így előkerült a használati utasítás és a probléma máris megoldódott.

A még félálomban lévő gyerekektől búcsút vettünk és megcéloztuk az autópályát Szombathely felé. A hőmérő -2 fokot mutatott, de a nap szépen sütött, kezdetben.

Szombathely

Szombathelyen a belvárostól nem messze találtunk egy parkolót (N47.228242 E16.618087).

10 perc alatt elértük a várost gyalog. Bár kellemetlen hideg volt, jól esett kimozdulni a karácsonyi tespedtségből. Számítottunk rá, hogy a karácsony és a járványhelyzet miatt minden zárva lesz, így csak belvárosi sétát terveztünk. Megnéztük volna a dómot, de éppen szent mise volt, nem akartuk megzavarni. Megcsodáltuk az iskolások által épített óriási adventi koszorút.

A barokk Fő téren is csak kevesen sétáltak. Több kivilágítható karácsonyi dísz is volt a téren, este nagyon hangulatos lehet. Végigcsodáltuk a gyönyörű régi házakat, az elmúlt rendszer nyomait csak néhány borzalmas, szocreál épület őrizte. A Belsikátorban nyitva találtuk a hamburgerest. Sajnos ebédet venni nem tudtunk, mert „előző nap őrület volt”-mondták, a bucik még keltek, így tovább vadásztunk az ebédünkre.

A romkert az internet szerint zárva volt, így az Iseum felé vettük az irányt. Az utcáról, messziről tudtuk csak megnézni.

A monumentális zsinagógát is csak kívülről jártuk körbe, olybá tűnt, mintha elhagyatott lenne.

A sarkon az Éva malom épülete már gyönyörűen felújítva állt, az egyik homlokzatát nevekkel, szimbólumokkal vésett téglákkal burkolták. A városlakók megjelölhették a téglákat, amiket kiégetés után beépítettek a falba, így otthagyhatták a nyomukat hosszú időre az épületen.

Mivel nem találtunk ebédelési lehetőséget ezért a Burger King mellett döntöttünk. Szerintem fél Szombathely hasonlóan gondolkodhatott a vasárnapi ebédről, nagyon tele volt. A papírzacskóba csomagolt, borzasztóan egészségtelen ebédünkkel felszerelkezve a csónakázó tó felé vettük az irányt.

Ebéd után keresztbe kasul jártuk a csónakázó tó környékét. Hihetetlenül sokan voltak a parton, a parkolók is megteltek. Hangulatos sétautak, hívogató pihenőágyak várták az arra járókat. Ez utóbbit a hidegre tekintettel nem próbáltuk ki.

A tó vizére már vékony jéghártyát húzott az éjszakai fagy. A kacsákat és hattyúkat ez nem nagyon izgatta, vidáman tollászkodtak a jégen és úszkáltak a szabad vízfelszínen.

A skanzen sajnos télen zárva van, nem baj, legalább kénytelenek leszünk visszajönni máskor is.

Tovább sétálva a tóparton a Deck bisztró felől vidám karácsonyi zene szólt. Sült a gesztenye, forralt bort és meleg teát, kávét kínáltak mellé. Itt találtunk 100 Ft-ért igénybe vehető kulturált nyilvános WC-t is.

Végigjártuk még a sportparkot is. A számtalan sportolási lehetőség mellett (foci, kosárlabda, tenisz, sakk, street work out) hatalmas kaland-játszótér várja a kicsiket.

Úgy döntöttünk, hogy a tóparton fogunk éjszakázni. A zárva tartó Tó vendéglő parkolóját szemeltük ki. Ahogy elkezdett szürkülni, behúzódtunk a jó meleg lakóautóba és egészen sötétedésig bámultam az ablakon át az arra járó futókat, sétálókat, a tavon tükröződő fényeket.

December 28.

Reggel arra ébredtünk, hogy minden fehér lett. Bár nagyon kevés hó esett, ahhoz pont elég volt, hogy elvarázsolja a tájat. Nagy élvezet úgy reggelizni, hogy akár jobbra, akár balra nézünk, behavazott tópartot látunk.

Határőr falvak

Erre a napra a határőrfalvakat és Kőszeget terveztük. Atti errefelé volt katona, a nardai őrsön és a bucsui határátkelőnél szolgált. Útközben felelevenítette a katonai emlékeket. Bár szövődtek barátságok és sok jó történetet hallottam tőle, de összességében úgy értékelte, hogy másfél évet elvettek ez életéből, olyan volt, mintha börtönben lett volna.

Először Pornóapáti felé vettük az irányt. A piciny, nemzetiségi falun lassan átcsorogtunk, majd Horvátlövő és Vaskeresztes következett. A falvakat a Pinka folyó kíséri, amely azon ritka vizek közé tartozik Magyarországon, ahol a pisztráng megél. Felsőcsatáron megtaláltuk a hajdani határőr őrs épületét, de mára kiürült, eladó éppen. Szerettük volna megnézni a Vasfüggöny múzeumot. Mivel szabadtéri bemutató hely, bíztunk benne, hogy legalább ez nyitva tart, de sajnos hiába bócorogtunk ki a keskeny utakon a szőlőhegyre, zárva volt. A nardai őrsöt is szerettük volna megnézni, ami ma már airsoft pályaként üzemel, de csak földút vitt volna be, nem akartuk kockáztatni az elsüllyedést.

„Múlt , jelen, Velem”

A következő megállónk Velem volt. Mielőtt elértük volna a falucskát, a hegyen már messziről látszott Szent Vid őrszemként magasodó kápolnája. Atti kiadta a napi parancsot: oda felmászunk. És így is lett. A falu szélén rögtön megálltunk a temető és a Novákfalva között. Ez utóbbi egy Millenniumi emlékparkot, üdülőt és éttermet is magába foglaló létesítmény.

A falu klimatikus gyógyhely, a levegője nagyon jót tesz a légzőszervi megbetegedésben szenvedőknek. A Szerdahelyi patak völgyéből számos sétálóút, túraútvonal indul. Választhatjuk a Írottkőhöz vezető utat vagy a Források útját, ami 14 km-es úton vezet végig bennünket a környék 10 forrásához. Mi a kápolnához vezető utat választottuk.

Kezdetben az autóúton mentünk, majd a kék kereszt jelzésen folytattuk a néhol egészen meredek úton. Szerencsére az erdőben még fagyott, így nem kellett a sárban csúszkálnunk. A kultúrák hegye tanösvény tábláinál jól esett megállni és az információkon kívül kis levegőhöz is jutni 😊. Attitól ultimátumot kaptam a tervezett norvég túránkkal kapcsolatban. Ha fel akarunk menni a Trolltungához, akkor vagy lefogyok és felvisz, vagy kipattintom magam addigra. Még gondolkodom rajta… 😉.

Nagyon élvezetes volt az út és fentről a kilátás is. Visszafelé még megbámultuk a falut díszítő számtalan faragott fa szobrot.

Kőszeg

Kőszeg felé vettük az irányt. A Jurisics vár melletti parkolóban tettük le a lakóautót (N47.3901 E16,53856), ahol meglelő módon nagyon kulturált illemhelyet találtunk.

 Ahogy számítottunk rá, itt is minden zárva volt, de a hideg szél ellenére végigsétáltunk a belvárosi kis utcácskákon, tereken. Az elbűvölő színes házacskák a középkorba repítettek vissza. Bár Kőszeget soha nem láttam „nyüzsgő” városnak, most meglepően kihalt volt. A várat csak kívülről tudtuk megnézni, a Jézus Szíve templomot belülről is.

Miután jól átfagytunk, késői ebéd után néztünk. A parkolóval szemben a Kék Huszár vendéglőben 1000Ft-ért kínálták a napi menüt. 10 perc elteltével már a lakóautónkban falatoztunk. A menü finom volt és bőséges.

Cáki Pincesor

Ebéd után még ellátogattunk Cákra. Itt a tűzoltóság előtt, a buszfordulónál félrehúzódva tudtunk csak megállni úgy, hogy senkit se zavarjunk. Néhány percre volt csupán a cáki pincesor, ahol a hangulatos skanzenben sétáltunk egyet. A 18-19. században épült zsúptetős, talpgerendás, boronafalú műemlék pincékben hajdan bort és gyümölcsöt tároltak.

A téli napokon korán sötétedik és mi szeretünk még lehetőleg sötétedés előtt megérkezni az aznapi alvóhelyünkre, így ismét Velem felé vettük az irányt. A délelőtti parkolóhelyünk annyira tetszett, hogy úgy döntöttünk, itt fogjuk tölteni az éjszakát (N47.341886 E16.49937). Ahogy megérkeztünk, az eső elkezdett esni és abba sem hagyta hajnalig.

 A téli lakóautózásban szeretem a korai bekuckózást, a pohár bor melletti egyszerű vacsorát, a közös filmnézést vagy csendes olvasgatást.

December 29.

Sopron

Reggelre elállt az eső, csak a hideg, metsző szél maradt. Sopron felé indultunk, hogy Atti diákéveit felelevenítsük. Négy évig tanult és élt itt, számtalan szép emléket őriz. Sopronban a Paprét buszparkolójában álltunk meg, ami csupán egy utcányira van a belvárostól (N47.682999 E16.5959).

A Várkerületen kezdtük a sétát, a Tűztorony irányába indultunk. Üzletek, kávézók, éttermek sora várta (volna) a látogatókat a gyönyörűen felújított régi épületekben. A római kori Scarbantia romjai után a városháza épületét jártuk körül. Sétánkat a Várfal sétányon folytattuk, amely a belváros rejtett zugain vezet keresztül. Ódon házak között megbújó udvarokon, lépcsőkön, hangulatos kapualjakon keresztül jutunk el a Bünker közig. Elképzeltem, hogy nyáron milyen jól esne megpihenni a hűvös várfalak árnyékában.

Bebarangoltuk a belváros utcácskáit. Megnéztük a templomokat: a Szent Orsolyát, a Nagyboldogasszony és a Kecske templomot. Az Új utca felújított és felújításra váró többszáz éves házainál is elidőztünk. Legjobban talán a Fő téri Gambrinus ház tetszett.

Nagyon sok nyitott kapualj van, ami átjáróként szolgál két utca között, a helyiek nagyon szívesen használják ezeket, lerövidítve az utat.

Megkerestük Atti régi iskoláját, a hajdani „törzshelyeket”, kocsmákat felelevenítve néhány régi történetet. Végigjártuk azokat az utakat, amiken diák korában rendszeresen közlekedett. Elmentünk egészen a kollégiumig.

Órák hosszat bolyongtunk a hideg szélben a gyönyörű utcácskákon és az Ikva parton annak ellenére, hogy minden zárva volt. A Patrick’s Pizzeriában vettünk két pizzát, hogy majd a lakóautóban megegyük. Isteni volt.

Éjszakázó hely keresés

A szél egyre jobban fújt, és a Paprét magas fái alatt nem szívesen maradtunk, így elindultunk „vidékre”, hogy éjszakázó hely után nézzünk.

Először kimentünk a Páneurópai piknik emlékhelyére. A rendőrök igazoltattak, megfújatták a szondát is és érdeklődtek, hogy idevalósiak vagyunk-e. Kicsit tartottam tőle, hogy a kijárási tilalom miatt majd kötözködnek, de nem foglalkoztak velünk tovább. Megnéztük az emlékparkot, de annyira nem tetszett a parkoló, arról nem beszélve, hogy a határforgalmat is arra terelték, ezért visszamentünk.

Bejártuk a Tómalom környékét is, de egy rövid séta után innen is továbbmentünk, itt is csak fák alatt tudtunk volna parkolni és a szél egyre jobban fújt. Fertőrákoson a kőfejtő parkolója ugyan teljesen üres volt és alkalmas is lett volna éjszakára, de sajnos zárva volt.

Végül is Hegykőn kötöttünk ki, a kempinggel szemközti parkolóban. Este még sétáltunk egyet a környéken és vágyakozva néztük a bezárt kemping fényeit. Nagyon szeretjük ez a helyet és a hideg, szeles nap után kifejezetten jól esett volna egy kis termálfürdőzés. Ha nem lett volna zárva, biztosan itt töltjük a Szilvesztert is.

December 30.

Éjszaka kifogyott az egyik gázpalackunk. Bár úgy számoltuk, hogy a másik a túra végéig elég lesz, de nem akartunk kockáztatni. A Facebookon a Lakóautó Klub csoportban egy kedves klubtárs segített, így Sopronban, a Pozsonyi úton meg is töltettük a palackunkat.

Lőverek

Megálltunk a város széli bevásárló központnál, vettünk friss kenyeret, kávét és virslit Szilveszterre. Az eső hol jobban, hol kevésbé szemerkélt, de azért a sétát a Lőverekben nem hagytuk ki. A lakóautót letettük a Szanatórium parkolójában. Az elmúlt napok esőinek hatására az erdei utak eléggé sárosak voltak, így inkább a Villa sor felé vettük az irányt. Az elején Nepomuki Szent János bájos kis kápolnája áll. Érdekessége, hogy hajdan a Tűztorony közelében épült, de a római kori ásatásoknál útban volt, így lebontották és itt újraépítették.

A Villa sor gyönyörű része Sopronnak. XIX. századi ikervillák, impozáns fatornácos szecessziós házak sorakoznak hatalmas fákkal övezett kertekben, lenyűgöző kilátással a városra. Nehezen tudnék kedvencet választani, talán a 4. sz. ház.

A Lővér körút egyik kis családi éttermében találtunk fogunkra való menüebédet. Tetszik ez a menü ebéd rendszer. Nem kell főznöm, ami nem hátrány olyankor, ha a rövid nappalok miatt amúgy is kevés a kirándulásra fordítható idő. Az egyetlen, ami zavar, hogy ezzel egy csomó szemetet termelünk az elviteles dobozok miatt. Persze vihetnénk a saját dobozainkat is, de a minőségbiztosítási szabályok miatt ez nem lehetséges. Gyakran tapasztalom, hogy a minőségbiztosítás és a józan ész nem ugyanazon az úton járnak.

Fertőd

Délután Fertődre mentünk, a piac téri parkolóban álltunk meg (N47.622508 E16.870424). Tettünk egy rövid sétát a valaha szebb napokat látott, mára bezárt Dori kempinghez. Szomorú volt látni, hogy az épületeket elhanyagolták, omladoznak, korhadnak és a gaz ver fel mindent.

Az Eszterházy kastély is zárva volt, a plakátok online barangolást kínáltak. Szerintem ez Magyarország egyik legszebb főúri kastélya. Aki teheti, feltétlenül látogasson el ide a járvány után. Ránk sötétedett, így a kastély parkot másnap reggelre hagytuk.

Az éjszakát a kastélytól nem messze, a piactéri parkolóban egy másik lakóautó társaságában töltöttük, de személyesen nem sikerült találkozni velük (N47.622508 E16.870424)

December 31.

A pékségben beszereztük a napi péksüteményt, majd az utcán majszolgatva az Eszterházy kastély kertjének felderítésére indultunk. A közel 200 hektáros park mai is őrzi a barokk kori kialakítás jellegzetes elemeit. Néhány éve felújításra került a rózsakert is, ami nyáron tündöklik teljes pompájában. Elképzeltem, milyen lehetett korabeli ruhákban sétálni a parkban, a padokon, lugasokban megpihenve klasszikusokat olvasni, titkos találkákra sietni vagy éppen kikocsizni a szomszéd birtokra.

Lőverek újra

Az idő jobbra fordult, kisütött a nap is. Úgy gondoltuk, visszatérünk kicsit a Lőverekbe. Nem csak mi gondoltuk így. A Károly kilátóhoz vezető út parkolója megtelt, így ismét a Szanatóriumnál álltunk meg. Szerencsére nem volt nagy sár, így egy kényelmes túrát tudtunk tenni a parkerdőben. Nagyon sokan sétáltak gyerekekkel, kutyákkal, túráztak vagy éppen futottak. Zsongott az erdő.

Később még autóval elmentünk Bánfalvára, majd Brennbergbányára. Mindenhol kirándulókat láttunk, rengeteg autót, de megállásra alkalmas parkolót sajnos nem, így csak autóztunk egy jót.

Szilveszter Fertőszéplakon

A Szilvesztert a Fertő tó környékén szerettük volna tölteni, így visszamentünk. Fertőszéplakon egy lakóautó parkoló táblát láttunk a templomnál. Kifejezetten lakóautó parkolót ugyan nem találtunk, de a templommal szemközti parkoló alkalmasnak tűnt az éjszakázásra. A délutáni évbúcsúztató mise után kiürült a parkoló, mi pedig beköltöztünk. (N47.616767 E16.835836)

Este 8-kor a templom harangjai megszólaltak és hosszasan jelezték, hogy a kijárási tilalom elkezdődött. Mi is pezsgőt bontottunk, megnéztünk egy filmet, majd nyugovóra tértünk (volna). Az éjfél közeledtével egyre többen kezdtek a szomszéd házaknál petárdázni/tűzijátékozni. Hirtelen úgy éreztem magam, mint egy lövészárokban a fronton. A lakóautó tetejére hullottak a tűzijáték maradványai. Bár majdnem biztos voltam benne, hogy nem történik bajunk, mégis nagyon kellemetlen volt. Éjfélkor ismét hosszas harangozás, hajnali 5-kor a kijárási tilalom végeztével szintén.

Éjszaka egy már nem túl szomjas társaság tartott hazafelé a buliból, magasról téve a kijárási tilalomra. „Ezek meg mi a f…t keresnek itt?” kérdéssel kezdve, majd még egy darabig hasonlóképpen ragozva a témát méltatlankodtak az ottlétünk miatt. A verbális atrocitáson kívül más bajunk nem történt, de nem maradt meg a Szilveszter éjszaka kellemes emlékként. Legközelebb vagy kempingben töltjük a Szilvesztert vagy olyan helyen, ahol a madár sem jár (legfeljebb néhány lakóautós).

Január 1.

Reggel csúszós, lefagyott útra ébredtünk, de a „Széplaki Hármashalom” néven emlegetett barokk templom és kálváriaegyütteshez azért átcsúszkáltunk. A templom sokkal nagyobbnak tűnt kívülről, mint belülről. Talán amiatt, hogy egy dombra épült és emiatt uralta a teret. Elsétáltunk (csúszkáltunk) a skanzenig, hogy legalább kívülről megcsodáljuk a gyönyörűséges, jellegzetes Fertő táji házakat.

Balaton- mindig útba esik hazafelé

Az időjárás előrejelzés egész estig ködös, szottyos időt jósolt, így Soprontól és a Fertő vidéktől búcsút vettünk és a Balaton felé indultunk. A Balatonban az (is) a jó, hogy hazafelé útba esik. Ha véletlenül mégsem, akkor kerülünk egy kicsit, hogy útba essen. Most is így tettünk. Belőttük a Balatongyöröki Szépkilátót. Amikor az Őrségbe menet itt álltunk meg, a párás idő miatt úgysem láttunk semmit. Így most legalább be tudtuk pótolni. A csúszós út miatt nagyon lassan tudtunk menni, de legalább volt lehetőségünk nézelődni. Sárvár után a nap is előbújt, én pedig örömmel kotortam elő a napszemüvegeket.

Mielőtt megérkeztünk a Szépkilátóhoz, találgattunk, hogy vajon lesz-e lakóautó a parkolóban. Természetesen volt. Egy vadiúj, gyönyörű Benimar állt ott, a lakóival nem találkoztunk.

Balatongyörökön sétáltunk egy kellemes kört. A Szépkilátóból elindulva megnéztük a bezárt Castrum kempinget (az épületek most is állnak, nem tudom mire használják), majd a Soós öböl mellett elsétáltunk a parton a strandig, utána pedig a nyaralóövezeten keresztül vissza.

Először úgy terveztük, hogy a Park4Night-on megjelölt örvényesi parkolóhelyet megnézzük. Bekavarodtunk kis, keskeny utcákba, és alig tudtunk egy földúton keresztül visszajutni a főútra. Elengedtük Örvényest, Tihany felé indultunk.

Tihany

Bár sejtettük, hogy ezen a verőfényes újévi napon nem csak nekünk támad ez a remek ötletünk, de az a hömpölygő ember és autó tömeg, ami ott fogadott, igazán meglepett. Lementünk a rév melletti parkolóba és összeütöttünk egy kései ebédet/korai vacsorát.

Mivel lassan kezdett szürkülni, reméltük, hogy a faluban már kevesebb látogató és több parkoló lesz, így visszamentünk. A piacnál álltunk meg először. Elsétáltunk az Apátsághoz.

Lenyűgöző volt a kilátás az onnan induló sétányról. A Balaton parti városok fényei gyöngysorként fonták körbe a tavat. A sötétedés ellenére nagyon sokan sétáltak, eszegettek, iszogattak az utcára kitelepült éttermeknél, kávézóknál. Mi pedig elragadtatva sétáltunk a macskaköves utcácskákon, élvezve a falu romantikáját.

Estére átköltöztünk a belső tó partján lévő parkolóba, ami akkorra már kiürült. Kirándulásunk legnyugodtabb éjszakáját töltöttük itt. (N46.908401 E17.8881)

Január 2. Hazafelé

Reggel korán ismét nyakunkba vettük a falut és megnéztük Tihanyt nappal is. A Balaton túlpartja ködbe mosódott, így teljesen olyan érzés volt a Visszhang dombról nézve a Balatont, mintha a végtelen tenger nyújtózkodna a mélyben. Ezúttal világosban is megcsodáltuk a nádfedeles tájházakat, a szűk utcákat, a domboldalba épült szebbnél szebb nyaralókat, házakat.

A reggeli séta után az előre ledolgozott reggeli után immár tényleg hazafelé vettük az irányt. Székesfehérváron még lemostuk a Lakóautóról az „út porát” és hazatértünk a gyerekekhez.

Közel egy hetet csavarogtunk a két ünnep között. Bár a kijárási tilalmat elrendelő jogszabályt többféleképpen is lehet értelmezni, a rendőrök- ahogy előzetesen számítottunk rá- sehol nem zargattak bennünket, megérte bevállalni a bivakolást.

Minden zárva volt és „csak” sétáltunk, mégsem unatkoztunk egy cseppet sem. Más arcukat mutatták a városok, máshová helyeződtek a hangsúlyok, más érzéseket keltettek, mint” normális” állapotukban. Jó volt lelassulni, szemlélődni, észrevenni olyan dolgokat, amik a tömegben, pörgésben nem láthatók. Visszajövünk még!