Emberkerülő lakóautós kirándulás a Balaton felvidéken

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Emberkerülő

A lakóautó és mi is epedve vártuk, hogy a március 15-i hosszú hétvégén kiránduljunk valahová. Két bökkenő volt csak. Az egyik az időjárás: nem jósoltak igazán jó időt. Ezen könnyen túltettük magunkat, hiszen akkor a legjobb lakóautózni, amikor „jól esik”. A másik a járványhelyzet. Nemcsak a statisztikákban szerepeltek egyre nagyobb számok, hanem a környezetünkben is azt tapasztaltuk, hogy egyre többen betegek. Ismerőseink közül is sokan szenvedtek otthon a betegségtől vagy a késői szövődményeitől, volt, aki éppen az életéért küzdött a kórházban és sajnos olyanok is, akiket néhány nap alatt legyőzött a vírus. Bár mi ketten be vagyunk oltva, de mégis azt tartottuk felelős magatartásnak, ha kerüljük az embereket és nem veszünk részt akaratlanul is a vírus terjesztésében.

A járvány kitörése óta többször is csavarogtunk: Lakóautós csavargás az Alpokalján Téltemető a Dunakanyarban , de azóta sokat romlott a helyzet. A Balaton minden évszakban népszerű kirándulóhely, így inkább néhány kilométerrel feljebb böktünk a térképen és a Balaton felvidéket választottuk.

Irány a Balaton felvidék!

Pénteken „hómofiszban” dolgoztam, ami azért nagyszerű, mert az utazással töltött időt megspóroltam, így kényelmesen bepakoltam és még arra is jutott idő, hogy kenyeret süssek és a gyereknek főzzek kaját a hétvégére, éhen ne haljanak szegények😉. Amióta „karantén” van, külön öröm a fiúknak is, ha elmegyünk hétvégére, mert ilyenkor ide lehet csődíteni a haverokat és bandázni, bulizni lehet. A gyerekeknek, fiataloknak nagyon kevés lehetőségük van most a személyes találkozásra, szórakozásra, így megpróbálok én is jó képet vágni ahhoz, hogy pont nálunk vannak ezek az alkalmak.

Nemsokára indulunk

5 órakor sikerült elindulnunk, úgy számoltuk, hogy simán odaérünk még Balatongyörökre a Szépkilátóhoz. Korábban nem használtuk még a Sygic navigációs rendszert, úgy terveztük, hogy most teszünk vele egy próbát és ha beválik, akkor előfizetünk rá. A GPS a Veszprém-Tapolca felé vezető utat javasolta, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy a Balaton parton menjünk. Elkezdett esni az eső, sötétedett is, Atti nagyokat ásított, felmerült, hogy hamarabb meg kellene állnunk. Úgy okoskodtunk, hogy a Szépkilátó elég népszerű hely, biztosan több ember lesz ott, esetleg több lakóautó is. Mivel éppen „emberkerülőben” vagyunk, talán érdemes lenne egy kevésbé felkapott helyen éjszakázni. Balatonakalinál elfordultunk Dörgicse felé, és a korábban már bevált helyünkön telepedtünk le, a kisbolt/Kis Pipa étterem mögött, a játszótérrel szemben.

Dörgicse

Kellemes alvóhely Alsódörgicsén

A hely most sem okozott csalódást, nagyon nyugodt éjszakát töltöttünk Alsódörgicsén megint.

Reggel időben felkeltünk és elindultunk, hogy egy rövid sétát tegyünk a Boldogasszony templomromhoz. Elsétáltunk a régi magtár mellett, ahol most étterem működik. Már messziről feltűnt egy fényes, barna agyag amfora (tejesköcsög, mézes bödön- ki mit lát benne), amiről közelebbre érve derül csak ki, hogy Trianonnak állít emléket.

Trianoni emlékmű

A Bere köz felől közelítettük meg a templom romot, ahol a vízelvezető árok mellett hangulatos házak sorakoztak. Azt hiszem, a legvonzóbbak számomra a Balaton felvidékben ezek a csodálatos házak. Lehetnek régiek szépen felújítva, vagy újonnan épültek, amik a hagyományokat megtartva illeszkednek a tájba. Napokat, heteket tudnék úgy bolyongani, hogy csak ezeket a házakat nézem.

Patakparti idill

A XIII. században épült Nagyboldogasszony templom épen maradt tornya már messziről impozáns látványt nyújt. Hát még a dombról lenézve a balatoni panoráma! A reggeli bámészkodásunkat még senki nem zavarta, ilyenkor kihalt a rom környéke és az utcák is. A domb alján a Park4Night jelöl egy parkolót. Úgy véltük, hogy inkább kisebb furgonnal ideális, a mi nagy autónknak nem találtunk volna sík helyet, így inkább legközelebb is a játszótérrel szemközti parkolót választjuk.

Nagyboldogasszony templomrom

Visszatérve a lakóautónkhoz láttuk, hogy közben egy mini piac alakult a parkoló mellett. Friss péksüteményért és házi füstölt disznóságokért álltak sorban az emberek. Nagyon guszta volt!

Szeptemberben már jártunk itt Dörgicsén, akkor kifejezetten nyári idő volt és egy nagyobb sétát tettünk. A Nagyboldogasszony templomtól a turista jelzésen haladva elmentünk a Felsődörgicsei Szent Péter templomromhoz, ami a többszöri átépítésnek köszönheti különleges formáját. Mellette van a Levendula Major, sok saját készítésű termék kapható náluk.  Az utunkat a Kű völgyön keresztül, moha leptek sziklák között folytattuk. A leglátványosabb rész egy hosszú, meredek sziklafal tövében vitt, ami kedvelt sziklamászó hely.

A Kű völgy sziklái szeptemberben

A szurdokszerű völgyből egy pihenőhelynél értünk ki, ahol egy boltíves barokk kőhíd maradványaival is találkoztunk. Utunkat a műút túloldalán folytattuk a Kisdörgicsei templom romok felé, majd onnan Felsődörgicsén keresztül tértünk vissza a parkolóba.

Vár a Rezi vár

A nap célja tulajdonképpen a Rezi vár volt, ideje volt Dörgicséről indulni. A Google térképen találtam egy olyan pontot, hogy a Rezi vár parkolója. Ezt állítottam be célként a navigációs rendszerben. Várvölgy felől érkeztünk és legnagyobb meglepetésünkre egy földúton akart bevinni bennünket a Sygic.  Nemcsak az eső miatt nem vállaltuk, ha egy mód van rá, kerüljük az alváznyíró, bútorszétrázató utakat. Továbbmentünk Keszthelyig majd Cserszegtomajon áthaladva Rezi felől próbálkoztunk. A falu végére érve rögtön láttuk, hogy ez sem az igazi, valaha talán sóderezett dűlőúton kellett volna a parkolóig mennünk. Így aztán inkább a focipályáig visszamentünk, és az iskola mellett tettük le a lakóautót (szombaton-meg most egyénként- sincs tanítás, nem zavartunk senkit).

Rezi vár

Kb. 10 kilométeres túrával számoltunk, így a bakancs és nordic walking bot mellett vízzel és egy kis Túró Rudival is felszerelkeztünk. Elindultunk azon a dűlőúton, amelyiken korábban lakóautóval próbálkoztunk. Egy bal kanyar után lassan elértünk a tanösvény táblához, ahol elindultunk felfelé. Útközben több autó is elment mellettünk, a legviccesebb talán az a két idősebb férfi volt, akik házilag eszkábált motoros biciklin pöfögtek felfelé, miközben a kormányra erősített hangszóróból német sramli zene szólt. Annyira groteszk, nem odaillő volt, hogy nem bírtam ki hangos nevetés nélkül. Kb-5-6 kilométer után érkeztünk meg a parkolóba, ahol csak néhány személyautónyi hely volt, Jó döntés volt (na meg sportosabb is) gyalog feljönni. Innen lehetett jobbra gyalog egy meredekebb, balra egy szélesebb úton felmenni. A keskenyebbet választottuk és rövid “csúcstámadás” után felértünk a vár melletti pihenőhöz. Itt már több ember volt, de a távolságtartás nem okozott gondot.

A Meleg hegy 425 méter magas csúcsáról felejthetetlen kilátás tárult elénk. Nemcsak a Balaton víztükre csillant meg a távolban, de a Tapolcai medencei tanúhegyeit is könnyen tudtuk azonosítani. Jól látszott a légvonalban nem túl messzi Sümegi vár, a Tátika várromjai a szomszéd hegyen és a Zalaszántói Béke sztúpa hófehér kupolája. Megérte a nem túl nehéz túra ezért a lenyűgöző panorámáért.

Megéri felmászni a Rezi várhoz a lenyűgöző kilátásért

Visszafelé a kék túra útvonalát választottuk. Az erdő tele volt medvehagymával- már messziről lehetett érezni az illatát- szedtünk visszafelé egy csokorral.

Kora délután értünk vissza a körtúráról. Az iskola melletti parkolóhely nem volt alkalmas ebédfőzésre, így Szentbékkálla, a következő célpontunk felé indultunk.

Káli medence

Mindszentkálla és Szentbékkálla között az út mellett van egy murvás parkoló. Ott álltunk meg. Mivel a szél kezdett feltámadni, olyan helyet választottunk, ami akkor is biztonságos, ha dől a fa (nem dőlt).

A késői ebéd után bementünk a festői Szentbékkálla falucskába. Céltalanul kószáltunk a kis utcácskákon, közben gyönyörködtünk a szép házakban. Vendégházak, fogadók, családi házak: hol cserepes-, hol pedig nádtetővel. A dombtetőn egy késői barokk templom néz le a falura. Fentről szétnézve beláthatjuk a Káli medencét és a Hegyestű jellegzetes formáját is könnyű észrevenni. A templom mögött kialakítottak egy kis füves parkolót. Játszottunk a gondolattal, hogy ha kiürült (személyautók parkoltak ott), este feljövünk a lakóautóval, az üres parkolóba pont beférünk.

Szentbékkálla

A faluból több túraútvonalat is végig lehet járni. A leglátványosabb talán a Szentbékkálla melletti Kőtenger. A központtól 20 perces sétával elérhető a kőtömbökkel borított ligetes erdő. Nagy élmény a hatalmas sziklák között bóklászni. A központi helyet egy óriási ingókő, a Kelemen-kő foglalja el, ami mindössze 3 ponton érintkezik az őt tartó sziklatömbbel, így könnyen megmozdítható. Ha Szentbékkállán jártok ezt az élményt nem szabad kihagyni. Mi nyáron jártunk erre, a mostani kirándulásból ez kimaradt.

Ingókő

Kilométerhiányunk nem volt a mai napra, visszamentünk a lakóautóhoz. Bontottunk egy üveg bort is, így eldőlt, hogy nem fogunk a templomhoz felmenni sötétedés után, csak az ablakból bámultuk a fényét. Jó döntést hoztunk, végtelenül nyugodt éjszakánk volt az elhagyatott focipálya mellett.

Reggel arra ébredtünk, hogy veri az eső a lakóautó tetejét. Nem volt kedvünk nagyon felkelni, így teljesen szokatlan módon a délelőtt java részét lustálkodással töltöttük. A tegnap szedett medvehagymából és tojásból villás reggelit készítettem, azzal kényeztettük magunkat.

Villásreggeli a Rezi várnál szedett medvehagyma főszereplésével

Esős Badacsony

 „Szeretem, ha esik az eső. Mert ha nem szeretem, akkor is esik, de így legalább szeretem”- mondogattam magamnak. Na oké, de mit csináljunk ma? Ha jobb idő lett volna, akkor kora reggel útra kelünk, hogy mihamarabb felmászhassunk Csobánc várához. Az esőben túrázáshoz nem éreztünk nagy kedvet, meg teljesen vízhatlan felszerelésünk sem volt, így a Balaton part felé vettük az irányt. Badacsonyban már régen jártunk, talán akkor, amikor a kölykök még egész kicsik voltak. Arra számítottunk, hogy ilyen időben kevesen lesznek, bejött. Először a Római  úton, a Friss terasz parkolójában akartunk megállni (P4N), de egyrészt le volt zárva, másrészt szerintem lakóautóval nem is lehet ott megállni. Így a főút melletti élelmiszerbolt parkolójában hagytuk a lakót.

Egry Józsefet nem zavarta az eső

Badacsonyban a mólon rajtunk és Egry József szobrán kívül csak egy apa-fia horgász páros volt. A szemerkélő esőben az esernyő alól bámultuk a Balatont (milyen közel van itt a déli part), majd visszafelé a Badacsonyt. Miután a horgászokat kisegítettük egy tollal (hogy a fogási naplót be tudják írni), a hegy felé indultunk.

Esős Badacsony

Érdekes üresen látni a pincéket, teraszokat. Elképzeltük, hogy milyen lehet egy langyos nyári estén a teraszon fröccsözni és élvezni a balatoni panorámát. Sok minden változott az elmúlt néhány évben. A Kisfaludy ház / Rózsakő felé vezető út mellett egy sétányt alakítottak ki, amit a mellvédként épített falon csobogó forrás tesz még hangulatosabbá. Az út mellett több tablót is láttunk, régi fekete-fehér fényképekkel. Szeretem az ilyen életképeket, ahol a korabeli emberek dolgoznak, szüretelnek, mulatnak.

Mire a Szépkilátó borozóig felértünk, már szakadt az eső, így nem mentünk fel a Kisfaludy házig. A tanösvény, Betyár lépcső, Rózsakő mind kimaradtak. Visszafelé az üres borozók étlapjaira is vetettünk néhány pillantás, mi lenne, ha nem lenne zárva. Persze, tudjuk, hogy a Balaton drága, de az 500 Ft-os zsíros kenyér nálam kiverte a biztosítékot. Oké, lehet, hogy van rajta lila hagyma is, de ha saját kezűleg csinálok kovászos kenyeret és a gyógyszerészi órabéremmel számolok, akkor sem jön ki a matek, csak a lehúzás ☹

Kilátás a Balatonra

A szakadó esőben nem nagy kedvem volt főzni, így a lángos mellett döntöttünk ebédre. Elsőre nagyon jól nézett ki, de beleharapva egyre inkább úgy éreztem, hogy tocsog a zsírtól. Persze, mint a jógyerekek, megettük. Anyáink azt verték belénk, hogy ételt nem pazarolunk, nem dobunk ki. Hiba volt!

Vissza Szentbékkállára

A szakadó esőben és az egyre élénkülő szélben úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a reggel megkezdett lustálkodást, pihenést. Útközben Kővágóörs mellett még megálltunk az út szélén, megnéztük a Burnót patak partjára épült Mosóházat. Korábban hetente többször is itt mostak a környékbeli asszonyok és itt teregették ki a falu szennyesét. Jópofa, de azért nem fakadok sírva, hogy most ezt egy automata végzi a mosókonyhámban.

Mosóház

Visszamentünk a Szentbékkálla melletti parkolóba, hogy mozival töltsük a délután. A gyomrom egyre nehezebb lett, majd jött az émelygés és a hasmenés. Azon kívül, hogy kutyául éreztem magam, még bosszús is lettem. Imádom a lángost. Amit én sütök otthon, az isteni finom, könnyű, nem olajos és még soha senki nem lett rosszul tőle. Miért kellett nekem „idegen” helyen lángost vennem?

Az este további részét nem részletezném, leginkább a kis helyiségben kínlódtam. Az éjszakát „ringatózással” töltöttük, veszettül rázta a lakóautót a viharos szél.

Szerettük a régi focipálya melletti parkolót

Szerelmem Salföld

Reggel, mire felkeltünk, az eső elállt és a szél is csitult. Elindultunk Salföldre. Itt a falu egyik végén, a kőtengernél lehet parkolni a fák alatt (korábban feltettem a Park4Night-ra), de előző nap a viharos szél és a felázott föld miatt biztonságosabbnak láttuk a szentbékkállai murvás parkolót.

Gyönyörű Salföldi házak

Salföld szerelem volt eső látásra és a szenvedély azóta sem csitul. Ha errefelé járunk, mindig muszáj legalább egy rövid sétát tenni itt. Számomra a Balaton felvidék, és Magyarország egyik gyöngyszeme.

Reggel a falu teljesen kihalt volt, a Majornál, a buszmegálló fölött álltunk meg.

A Salföldi Természetvédelmi Majorban őshonos háziállatokkal, fűszerekkel lehet megismerkedni. Vannak lovaik, van lehetőség a lovaglásra is, sőt állatsimogató is van. Megismerkedhetünk a gazdaság hétköznapjaival, és a kiállításaikat is érdemes megnézni. Most zárva voltak sajnos, nem tudtunk bemenni.

Csönge hegyi kilátó

 A faluban a felső úton indultunk el. A gyönyörű felújított, vagy éppen újonnan épült házakat egyesével csodáltuk meg. Nem győztünk velük betelni. A falu fölötti Csönge hegyre felmásztunk a kilátóhoz. Innen még a Balatont is láttuk. Körülöttünk mindenhol boróka bokrok, valószínűleg őshonosak errefelé.

A falu másik végén a Pajta galéria étterem is zárva volt még. Ha nyár lenne, lehet, hogy itt ebédelnénk a kertben. Megnéznénk a galériát, esetleg egy koncerten vagy könyvbemutatón vennénk részt. Biztosan jó lenne.

Az étterem mellett a kőtenger kövein bukdácsoltunk, a kövekkel kirakott tűzrakóhelyek és padok között. Itt is meg lehetne állni nagyobb társasággal piknikezni nyáron.

A kőtengernél még nyílik a hóvirág

Elsétáltunk egészen a temetőig. Szeretünk a temetőkben bóklászni, érdekes dolgokat lehet megtudni. Milyen családok éltek itt? Sok Steiner, Kurcz, Tompos, Piros családnévvel találkoztunk. A hatvanas évek végétől viszonylag kevés sír van, valószínűleg kezdett elnéptelenedni a falu. Nagyon pici a temető, tehát sosem laktak itt sokan. Rajtunk kívül őz, szarvas, vaddisznó is felkeresi a sírkertet, nyomot hagyva maguk után.

Visszafelé az alsó úton sétáltunk, itt is gyönyörű házak vannak, nehezen tudnék kedvencet választani magamnak. Rákerestem a neten, hogy vajon mennyibe kerülhet itt egy ház vagy telek. Nem találtam eladót egyet sem.

Vászoly

Salföld után Vászolyt vettük még célba hazafelé. Itt a temető mellett találtunk egy nagy, füves placcot a szőlők végében (feltettem a Park4Night-ra). Ebben a parkolóban egy 20 lakóautós spontán találkozó is elfér, de szerintem akár éjszakázásra is alkalmas lehet.

Nagy parkoló a falu szélén

Vászoly építészetében, hangulatában is jellegzetes Balaton felvidéki falu, amely csendesen megbújik egy völgy mélyén. A hangulatát meghatározzák a faluban csörgedező patakok, szép, házak, kőhidak. Sétánk célja a Szent Jakab forrás és a Forrás tó volt. A faluban a jelzőtáblákat követve könnyen oda találtunk. A tóra egy kis színpad is épült, vele szemben a dobon padok alkotják a nézőteret. A tó körül padokon is megpihenhetünk és itt található a falu kemencéje is. A falu védőszentje, Szent Jakab nevét viseli a forrás, ahogyan a templom is. A kristálytiszta tavat nemcsak ez az egy forrás táplálja, a tó közepén is feltör egy. Keringenek mendemondák a víz gyógyító erejéről. Az viszont biztos, hogy a tavat körülvevő nyugalom gyógyír a fáradt léleknek. Remek kirándulóhely minden évszakban. Visszafelé sétálva megpróbáltuk megkeresni a Séd mellett elhelyezkedő hajdani vízimalmokat, ma már ezek lakóépületként szolgálnak.

Forrás tó

Vászoly után már hazafelé vettük az irányt. Sikerült a hétvégét emberektől távol töltenünk, mégis testileg és lelkileg feltöltődni.

Reméljük, hogy hamarosan javul a járványhelyzet és bátrabban tudunk csavarogni mindenfelé. Addig is jó egészséget kívánunk, vigyázzatok Magatokra!

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin

5 válasz

  1. Nagyon szép írás, még az is kedvet kap a “csiga utazáshoz”, aki még nem próbálta! Élvezet volt olvasni!

  2. Köszi a részletes leírást, most is találtam benne számunkra új látnivalót!
    ” Korábban nem használtuk még a Sygic navigációs rendszert, úgy terveztük, hogy most teszünk vele egy próbát és ha beválik, akkor előfizetünk rá. ”
    sikerült kipróbálni? mik a tapasztalatotok?
    @uticelok.hu

    1. Sikerült kipróbálni, beállítottunk rajta mindent: magasság, szélesség, hossz, súly. Alapvetően korrektül navigált, a Rezi várnál szólt, hogy az autós parkoló a paramétereinkkel nem oké, de én nem hallgattam rá (kellett volna). Furcsa, de nem zavaró a magyartalan szóhasználat (gondolom, automata fordításból ered), az már inkább zavaró, hogy több sávos útnál nem mindig pontos, hogy menet iránnyal szemben vagy ellenkezőleg halad a sáv. Én alapjában véve nagyon szeretem a Google térképet, mert egy csomó minden (látnivaló, parkoló, étterem, intézmény stb.) rajta van, elég rábökni, nem kell cím alapján keresni. Ez hiányzott a Sygic-ból, bár ebben is van néhány “nevezetes pont”, de közel sem annyi. Egyelőre a “hűha” élmény elmaradt, még nem fizetünk elő rá. Később, ha külföldre többet megyünk, akkor talán. Lehet, hogy egy kacifántosabb úton újra beregisztrálok és leteszteljük újra a próbaverziót.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Lakóautóval az Isztrián-Toszkána rajongóknak

Az Isztria nemcsak nyüzsgő tengerparti városokat és kristálytiszta strandokat tartogat a lakóautós látogatók számára. A félsziget belsejében járva olyan, mintha Toszkánába csöppentünk volna. Kacskaringós, szűk utak, dombok tetejére épült elbűvölő középkori tornyos városok, igazi olasz életérzés!

Berta Szilvia

Jeli arborétum lakóautóval

Május a rododendron virágzás ideje a Jeli arborétumban. Kerekedj fel te is lakóautóval és éld át ezt a fantasztikus szín és illat varázslatot!