Parti-túra Dalmáciában- 9 nap lakóautóval

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Horvátországban már sokszor jártunk, de a Splittől délebbre eső részekre még soha nem jutottunk el. A 9 napos utazásunk célja tehát Dalmácia volt. Az volt a terv, hogy Zadarig villámgyorsan lemegyünk autópályán, utána a tengerparton csorgunk végig Dubrovnikig, majd vissza. Közben pedig megnézzük, amit tudunk és amihez kedvünk van. Május eleje pont ideálisnak tűnt az úthoz, kellemes kirándulóidőre számíthattunk. Nincs még hőség, igaz, hogy strandidő sem, de nem is fürdés a cél. A kempingek már nyitva vannak, ez lényeges, Horvátországban ugyanis 500€ körüli összegbe fáj egy éjszaka, ha vadkempingezésen kapnak rajta.

A szokásos péntek délutáni indulásunk kissé későre sikerült, fél 6 körül gördültünk ki az udvarról. Ennivalót, ruhákat bepakoltuk, lakóautót feltöltöttük, úti papucsot felvettük. A műanyag klumpa elmaradhatatlan kempinges kellék, ezen kívül nagyon kényelmes és praktikus. Márkarajongóknak Crocs, a többieknek (például nekem) jó a kínai is.

Papucsok útra készen

0. nap

Az M7-en több helyen terelés, meg egyébként is unalmas, mindig erre megyünk. Na jó, nem nyavalygok, örülök, hogy ismét úton vagyunk. Úgy terveztük, hogy első este Zágráb magasságáig tudunk eljutni. Nézegettük a kempingeket, de este 9 után, ha van is recepció, macera bejutni. Úgy gondoltuk, ráteszünk még 30km-t, és a szlovén Dobován állunk meg. Van egy ingyenes lakóautó parkoló a termálfürdő mellett. Ha a plusz 60 kilométerre jutó útiköltséget is beleszámoljuk, akkor is jobban jövünk ki, mintha kempingben szállnánk meg. Útközben fogadást kötöttünk, hogy hány lakó autó lesz a stellplatzon. Én 4-et tippeltem, Atti 5-öt. (Egyik kedvenc játékunk, hogy megtippeljük, hány lakóautó lesz a parkolóban, ahová igyekszünk. Az nyer, aki közelebbi számot mondott). 10 egység állt bent a parkolóban, szóval most vesztettem, de nagyon jó helyet találtunk.

Ingyenes lakóautó parkoló Dobován

1. nap

Sokan szemmel láthatóan nem 1-2 napra érkeztek. Aki szeret fürödni, érdemes a Paradiso Terme-t meglátogatni, nyáron szuper lehet a külső élménymedence és a számtalan csúszda a gyerekeknek.

Mi csak egy rövid sétát tettünk reggel, majd indultunk is tovább Zadar felé. Az úton, legnagyobb meglepetésünkre még havas hegycsúcsokkal találkoztunk.

Zadar (Zára)

Zadarban egy kis magán parkolót néztünk ki, egy családi ház udvarában van 5 beálló. Némi keveredés után megtaláltuk (kellene már vennünk egy rendes lakóautós navigációs rendszert) és bepattintottuk a gépsárkányt a szűk bejárón. A fal állapotából arra következtetünk, hogy ez nem volt mindenkinek zökkenőmentes.

A tulaj nagyon kedves volt, megmutatta, hogyan jutunk el az óvárosba és hol lehet reggelire péksütit venni illetve hol szerezhető be finom és olcsó pizza. Lesétáltunk Zadar óvárosába, ami egy félszigeten helyezkedik el. Mi a gyalogos hídon közelítettük meg, a Nagy Városkapun keresztül.

Hamar eljutottunk a Népek terére, amit a Loggia, a Városháza és az Óratorony fémjelez.

Innen a tengerpart felé indultunk, a fórum mellett csak elsétáltunk és meg sem álltunk a Tengeri Orgonáig. Az orgona lényege, hogy a lépcsők alatt beáramlik a víz, majd a folyamatosan szűkülő csövön keresztül képződik a hang. Először egy kicsit idegesítő, de egy idő után a lépcsőn ücsörögve más kifejezetten kellemes.

A félsziget végében van a Nap köszöntése alkotás. A virtuális Napot egy 22 méter átmérőjű napelemből készült kör szimbolizálja, mellette méretarányosan a többi bolygó is megtalálható.

A félszigetről visszafelé a főutcán indultunk el. Először a Szent Anasztázia székesegyházat, néztük meg a különálló harangtornyával (nem másztunk fel a toronyba),

majd az egykori római fórum romjait és a Zadar jelképének számító Szent Donát körtemplomot.

Visszasétáltunk a Siroka utcán a félsziget szárazföldi felére, a városi parkba.

Az utcán megannyi üzlet és kávézó, fagyizó található és jelentős embertömeg is. Az Öt kút terén lefedve álltak a város hajdani vízellátásáért felelős ciszternák.

A tér mögötti hangulatos parkból gyönyörű kilátás nyílik az egykori városfalra, a Szárazföldi kapura és a Kis kikötőre.

Az óvatos nem túl nagy, minden kis utcájába sikerült bekukucskálnunk, azt hiszem. Hazafelé útba ejtettük a stellplatzunktól nem messze lévő pizzériát és valóban finom zsákmánnyal tértünk vissza a lakóautónkhoz, kevesebb, mint 12€-t költve.

2. nap

Reggel elszaladtunk a sarkon lévő pékségbe bureket venni. Ha Horvátországban járunk, mindig vadásszuk, hol lehet jó bureket találni. Reggeli után összepakoltunk. Láttuk, hogy nem lesz egyszerű kiállnunk az udvarból, este még beállt mellénk valaki, egy lyukas garast nem adtam volna érte, hogy sikerül kikanyarodnunk. De Atti fekete öves sofőr, valahogy kikanalazta a szűk udvarból a lakóautót.

Pakoštane

Elindultunk Pakoštane felé. Azért erre az egykori halászfalura esett a választásunk, mert nemcsak a tenger határolja egyik oldalról, hanem Horvátország legnagyobb tava, a Vrana tó terül el a másik oldalán, helyenként csak 1km szárazfölddel elválasztva.

Vrana-tó

A Vrana-tó Nemzeti Parkot 3 helyről is felfedezhetjük 1 belépő jeggyel (4€/fő) . Mi a Crkvine-i bejáratot választottuk. A parkoló elég kicsi, de az út mellett kényelmesen meg tudtunk állni (főszezonban ez nem garantált). A 57 négyzetkilométeres tó egy része madártani rezervátum.

A kis házikóban megváltottuk a jegyünket. A tanösvény egy fából épített sétány a víz felett, ahol a madárvilág szerelemesei akár 260 féle, itt élő vagy átvonuló madarat figyelhetnek meg.

Mi csak néhány félét láttunk, de így is megérte, főleg a hattyúkat látni közelről a vízen landolni (aki még emlékszik az ominózus MALÉV reklámra, tudja miről beszélek). A tó nagyon sokféle kikapcsolódási lehetőséget biztosít. A Kamenjak kilátóhoz is fel lehet menni ugyanazzal belépőjeggyel, de a madárrezervátum mellett van kalandpark és paintball is, sőt a kempingben le is lehet táborozni, ha valaki hosszabb időt szeretne itt tölteni. A tavat kerékpár út fonja körbe, de mountain bike vagy bakancsos túrára is van lehetőség. Szóval több napot is el lehetne tölteni itt, talán majd ha nyugdíjasok leszünk… Most inkább a tengerpartot választottuk és kerestünk egy kempinget.

A Nordsee kempingben

Amit kinéztem, az még zárva volt, így a mellette lévő Nordsee kempingben telepedtünk le egy parti parcellán. A part menti sétányon nagyon hamar el lehet érni Pakoštane falucskát, ebéd után gyorsan be is mentünk, hátha találunk hajókirándulási lehetőséget. Sajnos minden elég kihalt volt, a kirándulásokat kínáló cégek standjai üresen álldogáltak a part mentén.

Elsétáltunk a falu túloldalán levő Kozarica kempingig. Gyönyörű kemping hatalmas mediterrán fenyőkkel, amelyek állandó árnyékot adnak a nagy parcellák felett. Az apró kavicsos strand egyszerűen gyönyörű. A vizes blokkot nem tudtuk megnézni, kártya nyitja, csak a vendégek mehetnek be.

A városi strandon üldögéltünk kicsit. Bámultuk a 3 szemközti szigetet, amelyek a Hit, Remény és Szeretet nevet viselik.

A Hit szigetén található a Szent Jusztin kápolna. Hajdan itt imádkoztak az asszonyok a tengeren lévő férfiak visszatéréséért. Ma inkább turisták eveznek vagy úsznak át, hogy standoljanak egyet a kis szigeten.

Az erős szélben a vitorlások is előbújtak, közelről nézhettük meg, hogyan tesznek vízre egy katamarán vitorlást. Szembe szélben nem is olyan egyszerű.

Délután pihentünk egy kicsit a kempingben. A Nordsee kemping 2* – os, a kissé lejtős parcellákon kívül csak egy vizesblokk működött. Elég régi volt már, de makulátlanul tiszta. Az étterem még zárva volt, és a bérelhető hajók is a parton várakoznak a főszezonra. Délután tudtunk bejelentkezni a recepción, csak készpénzben tudtunk fizetni (29,5€/éj). Este még újra besétáltunk a kis halászfaluba, ezúttal már érezhetően többen voltak. Mivel a parcellákról a déli fekvés miatt pont nem lehetett látni a naplementét, kerestünk a tengerparton egy olyan helyet, ahol egy pohár borral a kezünkben élvezhetjük a naplementét. Sajnos a gyülekező felhők hamar elrontották az örömünket.

3. nap

Reggel korán elindultunk, Primošten és Trogir volt a cél a mai napra. Útközben messziről, egy panoráma parkolóból megnéztük Krapanj szigetét, amely a legalacsonyabb és legkisebb lakott horvát sziget.

A legmagasabb pontja mindössze 1, 25m a tengerszint felett és a kerülete is alig 3,6 km. A lakói korábban szivacsot dolgoztak fel, több búvárcsapat is működött a szigeten.

Primošten

Primoštenben rögtön a főútról letérve található két parkoló, az egyik aszfaltos, a másik murvás. Főszezonban nem lehet lakóautóval bemenni, de ilyenkor még éjszakára is lehet maradni. 2€ a parkolás óránként , éjszakára 8€.

Primošten elbűvölő kisváros, igazi ékszerdoboz. Valaha sziget volt, csak később kötötték össze a szárazfölddel. A városkapu előtt a 18. századi bosnyák menekültek emlékére állított szoborral találkozunk.

A városkapun átkelve rögtön megfog a mediterrán hangulat, a bájos kőházak zöld spalettákkal, a szűk sikátorok. Be is barangoljuk mindegyiket.

A város legmagasabb pontján a Sveti Jure (Szent György) templom áll, körülötte a temető. Lélegzetelállító a kilátás innen. Azt hiszem, a temetőknek olyan helyen kellene lenniük , ahová a hozzátartozók szívesen kijárnak hajdan volt szeretteikről megemlékezni. Ez a temető pont ilyen.

Látszik, hogy Primošten város nagyon felkapott, a házakat szépen felújították, sokkal kevesebb a romos ház, mint máshol. Miután a város belső részét bejártuk, körbe is sétáltuk.

A parti házak teraszáról semmi sem zavarta a kilátást. Az alattuk elterülő meredek sziklák között apró lejárók vezettek le, hogy a mélykék tengerben meg lehessen fürödni a forró nyarakon.

Végül egy finom (és drága) fagyival zártuk a látogatást. Mivel a visszajáró 1€-t megvártam, a pincér nagyon kelletlenül, 10 centesekben adta vissza. Ajjaj, lehet, hogy túlsúlyunk lesz a lakóautóban?

Primošten után Trogir volt a következő állomás. A P4N-on találtunk egy stellplatzot (piros lakóautós ikon, nagyon vegyes véleményekkel). Amíg odaértünk, több parkoló mellett is elmentünk, de mind fullon volt. Valószínűleg szerepe volt benne, hogy május 1. itt is ünnep és mindenki kirándult. Na ez a stellplatznak csúfolt roncstemető olyan szörnyű volt, hogy azonnal fordultunk is vissza. Inkább nem néztük meg most Trogirt, majd visszafelé, hátha kevesebben lesznek.

Omiš

Splitet régebben már láttuk, úgyhogy inkább Omišban álltunk meg. Korábban raftingoltunk itt a Cetina folyón. Nem egy veszélyes víz, gyerekekkel is jó móka.

A Galeb kempingben telepedtünk be. Mivel az ACSI kártyánk nyújtotta kedvezményt is igénybe szerettük volna venni, így csak a parttól távolabbi parcellák közül választhattunk.

Nagyon meleg volt, úgy döntöttünk, hogy legalább lábfürdőt veszünk. A víz 16 fokos volt, kellemetlenül hideg, nem csábított további fürdőzésre.

Sem nem tiszta, sem nem meleg, elég is ennyi!

A parti homok már kellemesen melengette a lábujjainkat. Mivel a tengerparton a zuhanyok nem lettek még beüzemelve, elsétáltunk a mosdóba lábat mosni, mezítláb. Na, ez hiba volt! A nyárfák terméséből ottmaradt ragacs a talpunkra ragadt, és nagyon ragaszkodónak bizonyult. A zuhany alatt az összes álló jógapózt kipróbáltam, hogy a talpamról leszedjen a ragacsot úgy, hogy a ruhám ne legyen vizes. Erőlködésemet szerény siker koronázta csak, a sárga talpamra voltam kénytelen a zoknit visszahúzni. Merthogy újra cipőt húztunk és nyakunkba vettük Omist. Bár messziről szocreál borzadálynak tűnik a város, tudtam, hogy a szíve mélyén kell lenni egy bájos kis óvárosnak. És így is lett.

Bár csak néhány utca, de hamisítatlan mediterrán hangulat. Innen vezetett fel az út a Mirabella erődbe. Sok-sok lépcsőn keresztül jutottunkfel a várba. A 3 €/fő árúbelépőjegyek megvétele után vár csak ránk az igazi kaland. Én nem vagyok tériszonyos, de nem volt kellemes visszanézni a felvezető lépcsőről.

Kapaszkodtam a vasakban rendesen. A torony részben szerencsére már belső lépcső vitt fel, az utolsó szintet pedig vaslétrán kellett megtenni. Megérte felmászni, hihetetlen a kilátás a városra, az azt körbevevő szilákra és a Cetina folyóra egyaránt.

Visszafelé sem volt kellemes menni, de hát mégsem mászhatok le a szikla lépcsőkön becsukott szemmel. A hegytetőn több, mint 300 méter magasban trónoló Fortica erődhöz már nem másztunk fel, közeledett az este, meg amúgy is eléggé fáradtak voltunk. Vacsora után már csak egy rövid kemping sétát tettünk, elsősorban a szürkevíz-ürítő hely felfedezése végett.

4. nap

Az eső egy órás késéssel megérkezett, és rövidebb szünetekkel folyamatosan esett.

Mivel egész délelőttre esőt jósoltak, úgy döntöttünk, hogy akkor használjuk ki legjobban az időt, ha lemegyünk egészen Dubrovnikig. Többen is úgy gondolták, hogy esős időben a legjobb úton lenni, mert nagyon sok lakóautós jött velünk szembe, nem győztünk integetni. Az autópálya helyett a parti utat választottuk, hogy tudjunk nézelődni. Eső ide vagy oda, már maga az út is megérte.

Hol a tengerparton, hol a hatalmas hegyek oldalában vezetett az út, nem győztünk gyönyörködni a kilátásban. A zöldellő bércek és a fehér habos tenger látványa lenyűgözött. Majd elértük a Neretva torkolatot, ahol a mocsaras területeket művelésbe fogták és már kezdett érni a sárgabarack.

Az út mellett számtalan kis bódéban árulták a helyi gyümölcsöket. 2022-ben átadták a Pelješac hidat, így nem kell a dél felé igyekvőknek Bosznia-Hercegovinán átkelni (bár ők ennek annyira nem örülnek). A híd 2,4 km hosszú, és kecsesen szeli át a tengert.

Dubrovnik (Raguza)

Sokat nézelődtem, hogy hogyan lehetne legkényelmesebben megnézni Dubrovnikot. Végül a Sunny Solitudo kemping mellett döntöttünk (nincs is más kemping a városban). A bevezető út mellett, a híd közelében láttunk néhány lakóautót bivakolni, de nem szeretünk forgalmas, zajos út mellett, szemetes placcon táborozni, főleg, hogy még büntetést is kockáztatunk.

2 perc alatt bejelentkeztünk a kempingbe, majd kerestünk egy szabad helyet (tengerre nézőt) és már indultunk is az óvárosba. A 6-os busz a kempingtől nem messze áll meg (2€ a jegy, a sofőrnél lehet venni) és a Pile kapunál, közvetlenül az óváros bejáratánál tesz le.

A Pile kapunál az Onofrio kút tűnt szembe, és az, hogy a főutcán, a Stradun korzón hullámzik a tömeg.

Úgy döntöttünk, hogy a városfalon kezdjük a sétánkat. A városfal 2 km hosszú, végig lehet járni és felülnézetből megcsodálni a várost és a környéket.

Szerencsére ott még nem volt nagy a tömeg, kényelmesen lehetett sétálni, nem kellett tülekedni, még fényképezni is lehetett. Jól láttuk, hogy a városba mennyi autó szeretett volna bejönni, persze a parkolók dugig tele. Nagyon örültünk, hogy a kemping és a buszozás mellett döntöttünk, lakóautóval esélytelen lett volna megállni bárhol.

Lovrijenac erőd

Felülről jól lehetett látni, hogy mennyire szabályosan szerkesztett az óváros, a főutca mellett a kis sikátorok párhuzamosan vagy merőlegesen futnak.

A délszláv háborúban a város nagy része elpusztult, de ma ennek nyomát sem látni, gyönyörűen újjáépítettek. A séta a falon helyettesít egy komplett lábnapot, annyi lépcsőt kell megmászni. De a látvány megéri az erőfeszítést és a 35€-s belépődíjat is. Ha csak egy valamit nézünk meg Dubrovnikban, akkor a városfal legyen az.

A falon

Miután körbejártuk a várost, a patikamúzeumba mentünk be. Ez volt a világ legelső gyógyszertára nem hagyhattam ki. A pénztárnál mondtam, hogy gyógyszerész vagyok, így kettőnknek csak 5 € volt a belépő, persze számla nélkül.

A rövid záport a patikamúzeumban és a mosdóban „bekkeltük ki”, majd megnéztük a várost alulról is. Ha néhány helyszín ismerős a Trónok harca rajongóknak, az nem a véletlen műve.

Természetesen külön boltok vannak, ahol a sorozat képeivel díszített ajándéktárgyak beszerezhetők, jó pénzért. Az egymásba folyó, méregdrága éttermek teraszain már a vacsorához készülődtek és külön ember állt kint a leendő vendégek levadászására.

Hogy én ezt mennyire utálom! Általában ilyenkor „csakazértse” megyek be, nem mintha az árak meghozták volna az étvágyamat. Dubrovnikban mindenhol 2-szeres szorzót alkalmaznak az áraknál, úgy tapasztaltam. Miután kellemesen elfáradtunk és esteledett, visszabuszoztunk a kempingbe és ott készítettem vacsorát.

5. nap

Reggel a kempingből nem tudtunk kijelentkezni, mert összeomlott az informatikai rendszerük. Amíg megjavult, tettünk egy sétát a kb. 500 méterre lévő strandra. A Copacabana beach nagyon hangulatos és jól látható a Dubrovnikba vezető híd valamint a kikötőbe tartó irdatlan nagy luxushajók.

A strandon elhelyezett táblákra kiírt kis szösszeneteket- amiket a Tenger, a Szél, a Napfény, az Élet… üzent- egyszerűen imádtam. A kedvencem:

„ I was looking for you in your CV, but you weren’t there.”

Life

A sétánk végére a kemping számítógépes rendszere is helyreállt és ki tudtuk fizetni a 49 €-t egy éjszára (mondom én, hogy itt minden duplájába kerül). Dubrovnik gyönyörű, egyszer mindenképpen látni kell. A tömeg azonban félelmetes, elképzelni sem tudom, mi lehet itt nyáron. A város hangulatával az emlékeinkben indultunk visszafelé a tengerparton.

Ston

A Pelješac félszigeten lévő Ston-ba igyekeztük, hogy megnézzük a „Nagy Falat”.

A Falat a Raguzai köztársaság emeltette, hogy elzárja a Pelješac félsziget bejáratát és megvédje a sólepárlókat. Akkoriban a só olyan értékes kincsnek számított, mint most a kőolaj. Fizetős parkolót találtunk a Park4Night-on nem messze az erődtől, 2 órára vettünk jegyet. A fal feljáratánál megvettük a belépőket (10€/fő) és nekivágtunk a túrának. Lehetett kisebb túrát is tenni, de mi úgy döntöttünk, hogy végigjárjuk az egészet, elmegyünk a tengerparton fekvő Kis-Ston falucskáig.

A falat sok bástya és torony szabdalja, vannak egyenesebb szakaszok, de nagyon sok a lépcső. Miközben felfelé kaptatva próbáltam levegőhöz jutni, elismeréssel gondoltam azokra, akik a falon megrendezett futóversenyekre beneveznek.

Persze gyönyörű a kilátás, mindenképpen megéri felmászni. Elsétáltunk a falon egészen Kis-Stonig, ahol néhány éve földrengés pusztított és még mindig sok a romos ház. Visszafelé az országút melletti gyalogúton jöttünk és még az egyébként meglehetősen üres erődöt is sikerült megnéznünk, mielőtt lejárt a parkolójegyünk.

Stonból Orebić felé indultunk. A Pelješac félsziget gyönyörű, az Írisz, amit itthon nagy gonddal ültetünk a kertben, ott mindenhol szabadon nő. Az út meglehetősen lassú, hiszen számtalan hegyre kell felmászni, majd óvatosan leereszkedni. De annyira bámulatos a táj, hogy kicsit sem bántuk, hogy sokára érünk Orebić-be.

Orebić

Mivel úgy gondoltuk, hogy áthajózni Korčulára ma már nem lesz időnk, ezért rögtön 2 éjszakára jelentkezünk be a Nevio kempingbe.

A kemping hangulata nagyon megkapó, még azt sem bántuk, hogy a tengerpart 1-2 emelettel alattunk van és meglehetősen meredek út vezet fel a partról. A késő délutáni ebéd után kempingmustrát tartottunk, bejártuk a kemping minden szegletét. Megállapítottuk, hogy ár/érték arányban az eddigi utunk során a Nevio kemping volt a legjobb, és ezt a véleményünket az út végén sem változtattuk meg (részletesebb beszámoló itt).

6. nap

Reggel ráérősen keltünk fel, erre a napra azt terveztük, hogy áthajózunk Korčula szigetére. A kemping recepción megnéztük a hajó menetrendet. Kétféleképpen lehet átjutni a szigetre. Mehetünk komppal, az előszezonban is gyakrabban jár, viszont a kompkikötő kicsit messze van Korčula óvárosától. Vagy választhatjuk az utasszállító hajót, ami közvetlenül az óvárosnál tesz le. Mi ez utóbbit választottuk. Korábban elindultunk a kempingből, hogy Orebić városkát is megnézzük. A kempingből kb. 500m-t kellett megtenni a főút mellet vezető járdán, onnan már a tengerparti sétányon tudtunk menni.

Apró kavicsos, sziklás és homokos strandok váltották egymást. Jó fél órás séta után értük el Orebić központját. Körülnéztünk a városban is, az 1000 méter magas kopár sziklák alatt a város szinte eltörpült.

Korčula

A hajón megvettük a jegyeket (2€/fő), és mintegy 15 perc alatt át is értünk a szigetre. Korčula igazi múzeumváros, a nevezetesség maga a város.

A turizmus elég későn tette be ide a lábát, az épületek és a várfal nagyrészt eredeti állapotukban maradtak meg. Állítólag itt született a nagy világutazó Marco Polo, a család egykori háza ma is áll, de nem jelzi semmilyen tábla.

Nem kerestünk kifejezetten látványosságokat, inkább csak bebarangoltuk a halszálka szerűen elhelyezkedő sikátorokat és bámészkodtunk.

A tengerparton az éttermek teraszain csak kevesen voltak, érezhető volt, hogy még csak az előszezonban járunk.

Mi persze nem bántuk, hogy nincs tömeg, így is sokat kellett kerülgetnünk egy nagyobb japán turista csoportot, valahogy mindig összetalálkoztunk velük.

A 2 órásra tervezett városnézés alatt úgy éreztük, hogy mindent láttunk, amit szerettünk volna, így a következő hajóval vissza is tudtunk menni Orebićbe, majd még egy hosszú séta várt ránk a kempingig.

7. nap

Fájó szívvel vettünk búcsút a kempingtől, még pár napot szívesen elpihengettünk volna itt. Visszafelé ugyanúgy élveztük a Pelješac félszigeten kanyargó utat, mint idefelé. Helyenként egy korábbi tűzvészre emlékeztető elszenesedett farönköket láttunk, de a természet újraéledt, sárga, fehér, rózsaszín virágok és zöldülő cserjék borították a hegyoldalakat.

A hídnál megálltunk egy rövid pihenő és egy fotó erejéig. A Neretva torkolatától nem messze megálltunk a Bacinai tavaknál. A 6 tóból álló karszttó rendszer szemet gyönyörködtető látvány.

A Makarska riviérán csak végigautóztunk és bámészkodtunk, Trogir felé igyekeztünk, hátha most könnyebben meg tudunk állni.

Trogir

Az óvárostól 10 percre lévő parkolóban bőven volt hely. A lakóautókra persze sokkal drágább tarifa vonatkozott, mint a sima személyautókra. Jó néhány éve voltunk már itt, de a kánikulában akkor nem nagy kedvünk volt a városnézéshez. Most sokkal ráérősebben néztük meg a várost.

A tengerparti éttermek teraszán sokan voltak, de a belső sikátorokban sok üzlet és étterem még zárva tartott.

Persze nem bántuk, hogy nincs hőség és tömeg.

A városnézés után úgy döntöttünk, hogy egy hosszabb utat megteszünk még ezen a napon, így Murter szigeten fogunk szállást keresni. Na, itt Murteren bénáztunk egy csomót. Először rosszul állítottam be a navigációt és egy földúton találtuk magunkat, aminek a végén egy hippitanya szerű kemping volt eszméletlen sok macskával. Innen visszafordultunk, bár lehet, hogy maradnunk kellett volna, néha nem árt a komfortzónán kívüli élmény. A kempingbe, amit kinéztünk egy másik kempingen át vezetett volna az út. A Kamp Slanica bejáratát annyira keskenynek találtuk, hogy talán csak cipőkanállal fértünk volna be. Inkább meg sem próbáltuk. Visszamentünk Jezerába, és ott egy családi ház udvarán működő mini kempingbe álltunk be (25€/éj). Nem zavartunk senkit, magunk voltunk.

Az udvarban mindössze 5 beálló hely volt, de tartozott hozzá egy kis vizesblokk is. Valószínűleg nem számítottak vendégre, mert nem volt túl tiszta. Mielőtt besötétedett, még sétáltunk egyet a kikötő körül és bevásároltunk.

8. nap

Reggel elhagytuk Murter szigetét és Ninig meg sem álltunk. Nin óvárosa mellett most bőven volt parkolóhely. Mivel az óváros egy 500m átmérőjű szigeten fekszik, úgy gondoltuk, egy óra alatt meg lehet nézni, úgyhogy csak ennyi időre vettünk parkolójegyet.

Az egyik kőhídon át besétáltunk- két kőhíd köti össze az óvárost a szárazfölddel- és rögtön egy fagyival indítottunk. Mint minden turista, mi is kíváncsi voltunk a Szent Kereszt templomra, ami a világ (valószínűleg) legkisebb katedrálisa. A IX. századi kora keresztény épület eredeti állapotában maradt fenn.

Miután a csöppnyi városkát belülről megnéztük, körbe is sétáltuk a sziget partján és a másik kőhídon tértünk vissza a parkolóba.

A Szent Miklós templom, mely Horvátország egyik jelképe, a városon kívül van. A kis templom egyik mérete sem haladja meg a 6 métert. Sajnos, csak kívülről tudtuk megnézni.

Másnap véget ér a kirándulásunk, dilemmában voltunk, hogy keressünk még a tengerparton szállást az utolsó éjszakára, vagy induljunk el hazafelé, hogy másnap már kevesebb út maradjon. Végül az indulás mellett döntöttünk. Az autópályától nem messze Ogulin mellett néztünk ki egy kempinget, Karlovac előtt még. A Google persze megint bevitt a málnásba, egy nagyon keskeny útra navigált bennünket. El kellett volna menni Ogulinig, majd ott a körforgalomnál elmenni a Sabljaci tó felé. Visszafelé már így tettünk. A Sabljaci kemping a tó mellett 300m-re feküdt.

Mikor odaértünk, a tulaj épp elmenőben volt, mondta, hogy keressünk helyet, majd jön. A parcellák nem voltak túl nagyok, inkább egy jobbfajta stellplatzra hajaztak, de annyi helyünk pont volt, hogy kényelmesen kiüljünk. Sütögettünk ebédre, majd sétáltunk egy jó nagyot a tó körül. A tóban horgászni lehet, nyáron strand is van, meg persze bicikliút körbe és túraútvonalak a környéken.

Nagyon tetszett a hely, ha valakinek nem sietős a tengerpartra leérni, vagy hazafelé szeretne megpihenni, érdemes megállni itt is 1-2 napra. Egy éjszakára 2 főnek ACSI kártyával 23€ volt.

9. nap

Az utolsó napra már csak a hazaút maradt. Zágráb előtt szerencsére nem volt tömeg az autópálya kapunál, hamar átjutottunk. A határ előtt még megtankoltunk, itt most jóval olcsóbb az üzemanyag, mint otthon. Az M7 autópálya egyhangúságában gyorsan megírtam a Park4Nigthra a véleményeket.

Dalmácia lenyűgöző, akár 1-2 hónapot is el lehetne tölteni. Akit nem tántorít el, hogy kempingekben kell megszállni, annak gyönyörű tavaszi utazásban lehet része. Minden haragos zöld, virágözön a hegyeken, kellemes kirándulóidő és az Adriai tenger sziklákkal csipkézett partja. Próbáljátok ki!

Az utazás számokban:

  • 2 fő
  • 9 nap
  • 2200km
  • üzemanyag: 296€
  • autópálya díj: 68,3 €
  • kemping: 205€
  • parkolás/stellplatz: 50€
  • belépőjegyek: 109€
  • hajójegy/buszjegy 16€
  • élelmiszer vásárlás: 120€
  • utasbiztosítás 17.475Ft
  • Összes költség: kb. 340.000Ft
Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Ősz a Wachauban lakóautóval

A Világörökség részeként számontartott Wachau minden évszakban csodálatos úticél. Ősszel különösen élvezetes lakóautóval bejárni.

Berta Szilvia

Hegyvidéki romantika Semmeringen

30 éves házassági évforduló, Ausztriában, lakóautóval. Semmeringi vasút túra, Erzberg élménybánya és bájos osztrák kisvárosok.