Szeretnénk lakóautóval végigjárni a Balaton felvidék tanúhegyeit, mind a tízet. Imádjuk a hegyeket és rajongunk a Balaton felvidékért, szóval dupla öröm!
Május első hétvégéjére remek kirándulóidőt jósoltak, így elindultunk hogy felfedezzük a Szent György-hegyet és a márciusban az esős idő miatt kihagyott Csobáncot. Pénteken késő délelőtt indultunk el, pont jókor érkeztünk meg, hogy a déli napsütésben túrázzunk egy jót.
Szent György-hegy
A lakóautót Raposkánál, a bekötő útnál lévő alsó parkolóban hagytuk (feltettem a Park4Nightra). Egy keskeny úton indultunk el a Szent György-hegyre. Bár feljebb is volt egy nagyon jó kis parkoló, de a keskeny út és a belógó ágak visszatartottak attól, hogy felmenjünk (nem szeretem, amikor az ágak simogatják a lakót), aki furgon típusú lakóval jár, annak szuper hely lehet.
A Szent György-hegy jellegzetes, koporsó alakú tanúhegy a Tapolcai medencében. A túra nem volt túl hosszú, de volt benne néhány elég meredek kaptató.
A turistajelzéseket megtalálni nem mindig volt egyszerű, gyakran kellett elővenni a telefont és megnézni a térképen, hogy most éppen hol is járunk. Követhettük volna a Bazaltorgonák tanösvényt, de mi inkább a saját elképzelésünk szerint mentünk. Ahogy a Badacsonynál, úgy itt is szőlőültetvények települtek a hegy szoknyájára. Először a hegyet körbekerülő útra tértünk, hogy megcsodáljuk a hegyről elénk táruló panorámát: a Szigligeti várat, a Badacsonyt,a Gulácsot és a Tóti hegyet.
Az esőbeállónál balra fordulva jutottunk el a hegycsúcsra, ami nem is igazi csúcs, inkább egy apró füves plató. Útközben és a tetőn számos lehetőség van gyönyörködni a Balatoni panorámában vízzel, szőlőültetvényekkel, sziklaalakzatokkal.
A hegytetőn átvágva megérkeztünk a bazalt orgonákhoz.
A monumentális, helyenként 30 méter magas oszlopok a Tapolcai medencében egykor zajló vulkanikus tevékenységnek köszönhetik a létüket.
Továbbhaladva az erdő mélyén megbúvó kulcsos házhoz jutottunk. Nem messze tőle bújik meg a rejtélyes Sárkány barlang, amit a köznyelv jégbarlangként is emleget. A kövek körül jéghideg levegő áramlik, mintha hűtőházban lennénk.
Visszafelé érzésből mentünk, nem néztük a térképet, és egyszer csak körbeértünk. Visszasétáltunk a lakóautóhoz, a parkolóban még szomjunkat oltottuk a kút hűs vizével, azután elindultunk Gyulakeszire, hogy a Csobánc lábánál töltsük az estét és az éjszakát.
Csobánc
Péntek délután lévén nem voltak sokan a parkolóban, de már egy lakóautó áll bent, utasai a kora nyári időt élvezve napfürdőztek. Mi is kipakoltunk, sütögettünk és fröccsöt iszogatva élveztük a tanúhegyek nyújtotta kilátást. Azon morfondíroztam, hogy vajon melyik szálloda teraszáról lenne ilyen kilátásban részünk? Mondjuk, nincs az az 5*-os hotel, amire elcserélném a lakóautózást, akárcsak egy napra is. Éjszakára még egy harmadik lakóautó is csatlakozott, sőt egy vadkempinges tetősátorral is.
Reggel elég korán sikerült felkelnünk, de így sem mi voltunk az elsők a hegyen.
Az út nem volt hosszú, de folyamatosan kaptatón kellett menni. Az út szerencsére nem erdőben vitt, így végig volt látnivaló. A Rossztemplomnál kell felmenni a kék jelzésre, onnan a “vár”feliratot kell követni. Az elvadult növényekkel benőtt romos templom az egykori Csobáncszög falu utolsó emléke.
Ha csak egy hegyet mászhatnék meg a Balaton felvidéken, az biztosan a Csobánc lenne. Leírhatatlan az a panoráma, ami a fennsíkra éve fogad bennünket.
Belátjuk a Káli medencét, a tanúhegyek között a Balaton vize csillan meg, északon a Bakony vonulata hullámzik. Felejthetetlen, minden izzadság cseppet és fáradságot megér! A várromot körbesétáltuk, nézelődtünk kicsit, majd tovább indultunk a várkút felé.
Az út elég meredek és csúszós volt lefelé. Hiába a bakancs és a bot, így is sikerült egy rövid szakaszt fenéken megtennem. Szerencsére- mivel ki vagyok párnázva- a büszkeségemen kívül semmin sem sérült meg. Hangulatos kis házak mellett haladtunk el, nagyon irigyeltem a lakóktól a pazar kilátást.
A Csobánc déli szoknyáján elhaladtunk a kis klasszicista kápolna mellett. Szent Donátról kapta a nevét, aki a legenda szerint megvédi a szőlőtermést a jégesőtől és a természeti károktól.
Folytatva utunkat egy kis domb, a Kőmagas oldalában, a fák alatt rejtőző, varázslatos hangulatú kőtengerhez értünk.
A Káli medence kőmezőit (Szentbékkálla, Kővágóörs, Salföld) sokan ismerik, a Csobáncnál lévő kevésbé ismert. Az úgynevezett Papsapka kövek a nevüket a jellegzetes formájukról kapták. A hely különleges hangulatú, a fekete fenyők között, mohával borított köveken ugrándozva úgy érzi az ember, mintha a mesében járna.
Mire visszaértünk a parkolóba, már jócskán megtelt, az út mellett is végig autók parkoltak.Még nem tudtuk, hol töltjük majd az estét.
Hegyesd
Először Hegyesdre mentünk, ahol a tó mellett jelölt a P4N egy remeknek látszó parkolót. Sajnos az odavezető földút tiszta sár volt, inkább nem kockáztattuk az elsüllyedést. Megálltunk egy kicsit bámészkodni az egykori dolomitbánya gödrében kialakult bányatónál. Igazi gyöngyszeme a környéknek, háttérben egy újabb tanúhegy a várral. Természetesen ezt a hegyet is meg fogjuk mászni majd valamikor.
Végül úgy döntöttünk, átmegyünk az általam rajongással szeretett Salföldre, hogy a délutánt ott töltsük.
Salföld
A major mellett lévő parkolóban táboroztunk le, ebéd után még hosszasan ücsörögtünk a lakó mellett és élveztük a jó időt.
És ahogy máskor is, házról házra sétálva újra megcsodáltuk ezt a kis ékszerdoboz falut és a határában a kőtengert.
Tapolca
Vasárnap reggelre sajnos elromlott az idő, hűvös szél fújt. Tapolcára mentünk hogy megnézzük a tavasbarlangot. Több, mint 10 évvel ezelőtt voltunk ott a gyerekekkel. Sajnos a Covid miatt még zárva találtuk. Elsétáltunk a Malom tóhoz, ahol nagyon sok kisgyerekes család sétált.
A kis pöttömök nagyon élvezték a sekély tóban úszkáló hatalmas koi pontyokat és a kacsákat, amiknek lelkesen dobáltak csemegét. Az idő egyre morcosabb lett, így mi is visszaindultak a tavasbarlang parkolójában hagyott lakónkhoz.
A hétvégén látottaktól feltöltődve indultunk haza, megerősödtünk azon elhatározásunkban, hogy a többi tanúhegyet is megmásszuk. Vár még ránk a Badacsony, a Gulács, a Tóti hegy, Hegyesd, Szigliget, a Haláp, a Hegyestű és a Somló. Jó móka lesz!
by Szilvia Berta