Schneeberg túra – lakóautós rövid hétvége

Berta Szilvia

Berta Szilvia

A Schneeberg már régóta szerepelt az úticéljaink között, de az elmúlt 2 évben csak halogattuk. Ha ráértünk, akkor vacak, esős idő volt. Amikor szép idő volt (merthogy esőben kinek van kedve túrázni) akkor éppen nem volt alkalmas nekünk. Utoljára a múlt héten halasztottuk el, de most úgy nézett ki, hogy az időjárás tökéletesen alkalmas lesz a hegymászáshoz. Kedden úgy éreztem, hogy elég biztosnak tűnik a hétvégi napsütés, megvettem a vonatjegyeket (46,5€/fő). 9 órától fél óránként megy fel vonat a Schneebergre és nyári hétvégén hamar elfogynak a jegyek. Bár, ha sokan vannak, indítanak plusz járatokat is, de egyáltalán nem biztos, hogy aznap reggel lehet kapni jegyet, így az elővétel a tuti. A flex tarifát választottuk , ha valami esetleg közbejön, egyszer be lehet cserélni.

Péntek reggel, amíg a kenyerem sült, ránéztem még egyszer a Bergfexen az időjárásra. És igen!!! Szombaton napsütés lesz! Délután fél 6 körül indultunk el, munka után. Sopronig autópályán mentünk, onnan már közúton. Kb. 14 perccel lett volna gyorsabb, ha veszünk osztrák matricát, de ez annyira minimális különbség, hogy inkább a nézelődést választottuk.

Puchberg am Schneeberg

Puchberg am Schneeberg falu mellett találtunk egy lakóautó parkolót, úgy terveztük, hogy a péntek és szombat estét is itt töltjük. A stellplatzot egy kis zöld tábla jelölte a 26-os főút mellett. A vasúton, majd egy keskeny hídon átkelve már látszott a zöld mező, néhány lakóautóval.

A tulajdonos éppen ott volt, bejelentkeztünk és leszurkoltuk a 60€-t  2 éjszakáért. Ez elég borsos, viszont roppant kényelmes, a vasútállomást gyalogosan meg lehet közelíteni. Ha olcsósítani akartunk volna, Fertődön meg lehetett volna állni a murvás parkolóban, majd kora reggel átmenni Ausztriába és a vasútállomás környékén leparkolni. Valószínűleg csak a buszparkolóban lett volna akkora hely, hogy elférjünk. 

Stellplatz kilátással a Schneebergre

A lakóautó parkoló olyan volt, mint egy mini kemping. Nagy, kavicsos alappal rendelkező füves rét volt, nem kellett félni, hogy esőben elsüllyed a lakóautó. Nem volt beállókra osztva és nyugodtan ki lehetett pakolni. 10 darab áramcsatlakozási lehetőség volt, de a területen akár 2-3x ennyi járműnek is volt hely. Az ár egységenként 25€ volt+ az idegenforgalmi adó 2,4€/fő. Lakókocsival és sátorral is meg lehetett állni. A mosdó nemenként egy WC-t és zuhanyzót rejtett, kicsit retro volt és közepesen tiszta. A ház úgy nézett ki, mint egy 50 évvel ezelőtt épült turistaház.

Kint és bent is voltak asztalok, valamint konyha hűtővel is rendelkezésre állt. Természetesen szürke-vizet és a WC-t is le lehetett üríteni.

Szombat reggel korán keltünk, hogy a 9 órás vonattal fel tudjuk menni a hegyre. 15 perc séta volt a vasútállomás. A vonat indulásig még volt bő fél óránk , így sétáltunk egyet a falu központjában.

Egy csodás parkot hoztak létre. A csónakázótóban hatalmas szivárványos pisztrángok úszkáltak. A tó körül bekerített játszótér, szabadtéri színpad és korabeli fekete-fehér képek a vasútépítésről. Mindehhez a hátteret a hatalmas hegyek szolgáltatták. 

A Schneeberg csúcsa 2076 méter, ezzel Alsó-Ausztria legmagasabb hegye. Az Alpokaljáról és Sopronból is jól látszik. A neve sem véletlen, még ilyenkor júliusban is van hó a tetején. A hegyre 1897 óta fogaskerekű vasút visz fel Puchbergből.

Kezdetben gőzösök jártak (ma is indítanak nosztalgia járatokat), majd mintegy 20 éve megjelentek a foltos Salamander vonatok. A vonat 40 perc alatt érte el az 1900m magasan lévő hegyállomást, 10-15km/h órával haladt és közel 1400 méter szintkülönbséget győzött le.

Útközben lélegzetelállító helyeken jártunk, néha az erdő mélyén vitt, máskor meg gyönyörű kilátásunk volt az Alpok vonulataira. A Baumgartner hütténél is megállt néhány percre a vonat, aki akart leszállhatott gyorsan venni néhányat a híres Schneebergi buktából. Atti nem kért , én meg annyira nem vagyok bukta rajongó, csak egy fotó erejéig szálltam le, hogy megnézzem milyen meredek lesz a következő szakasz. Félelmetesen meredek volt!

Felérve a hegy-állomásra, láttuk, hogy előkerülnek a dzsekik, 12°C volt és fújt a szél. A Bergfexen találtam egy túrát, kb 8 km volt , és felvezetett a csúcsig, ezt terveztük végigjárni. Először az Erzsébet királyné tiszteletére emelt kápolnát néztük meg, majd elindultunk a túránkra.

Megkerülve a Waxriegel csúcsát a Damböckhausnál mentünk tovább felfelé. (Itt vissza lehet térni a vasútállomáshoz, egy kb. 1 órás kört téve a Waxriegel csúcs körül).

Az út elágazott, bár mindkettő a csúcsra vitt, mi a bal oldali sárga jelzésen folytattuk, Elhaladtunk egy 80 + éves pár mellett. Lassan mentek ugyan, de minden elismerésem annak, aki ennyi idősen vállalkozik ilyen túrákra. A csúcs előtti utolsó szakasz elég meredek volt, az apró kövek miatt csúszós is. Eléggé nehezemre esett felmenni. Alti közben próbált “motiválni” ilyen és ehhez hasonló mondatokkal:

“Képzeld azt, hogy a Mount Everestre mászol, és olyan gyors vagy, hogy a serpádat is elhagytad” vagy “Mégiscsak kellett volna buktát venni. Attól erőre kaptál volna és most csak úgy porzana az út a lábad alatt”. Ettől persze nem éreztem magam jobban.

Csúcstámadás

Nagy nehezen felküzdöttem magam, a csonka tüdő és a nagy fenék nem a legelőnyösebb párosítás hegymászáshoz. A 2076m magas Klosterwappen csúcson leültünk egy kicsit megpihenni. Volt aki komplett pikniket rendezett a sziklákon.

A Donnerkogelen keresztül átmentünk  a Kaiserstein csúcsig.

Innen még vadregényesebb volt a kilátás. A meredek sziklák szélén azért megremeg az ember lába. A Fischerhütte terasza tele volt, mi inkább elindultunk lefelé.

Át kellett menni egy havas részen, a botok sokat segítettek benne. Volt, aki gatyaféken csúszott lefelé.

Az út a másik oldalon kevésbé volt meredek, lehet, hogy erre könnyebb lett volna felmenni, de már mindegy volt.

Visszafelé ugyanúgy megbámultuk az alpesi réteket. Sárga,fehér, lila, kék apró virágok tömkelege váltakozott a törpefenyőkkel.

Atti kedvenc kék virága

Nem győztünk betelni a látvánnyal. A Damböckhaus felett a réten elszórva kisebb sziklák voltak, mintha csak azért pakolták volna oda, hogy leüljünk rájuk egy kicsit megpihenni és gyönyörködjünk a havas hegycsúcsban, amit már megmásztunk.

Innen már csak 20 perc volt visszatérni az Erzsébet kápolnához és a vasútállomáshoz. A reggelihez képest sokkal melegebb idő és nagyobb tömeg fogadott. Gyerekek vették birtokba a játszóteret és sokan eszegettek a piknik asztaloknál.

Mivel majd másfél óra volt a visszaindulásig, megpróbáltuk a lefelé szóló jegyünket átíratni korábbra. Sikerült, így a 13.45- ös Salamander vonattal mentünk le, ami annyira zsúfolt volt, hogy megkönnyebbülve szálltunk ki a végén.

Eléggé fáradtan sétáltunk ima a stellplatzra, a tűző nap kissé kiszívta az erőnket és bár éhesek voltunk, de a zuhany elsőbbséget élvezett. A lakóautónk mellett már árnyék volt, kényelmesen meg tudtuk sütni a rókagombás tojásunkat, amihez házi kovászos uborkát és kenyeret körítettünk.

A délután további része pihenéssel telt. Nagyon vártuk, hogy mikor hűl le annyira a lakóautó, hogy kibírható hőmérséklet legyen bent. Aztán este, ahogy lement a nap, rögtön lehűlt a levegő és csuktuk be az ablakokat, majd hajnalban a plusz pléd is előkerült.

Wiener Neustadt- Bécsújhely

Reggel ráérősen készülődtünk, vártuk, hogy felszáradjon a harmat. Úgy gondoltuk, délelőtt megnézzük Wiener Neustadtot. Sokszor eljöttünk mellette, de még nem láttuk. A városközpont közelében van egy parkoló lakóautó beállókkal, hétvégén ráadásul ingyenes. Ott tettük le a vasparipát, ezúttal nem kellett hozzá cipőkanál (Nagy Zsuzsi 😉).

Főtér

1487-ben Mátyás király elfoglalta és mintegy két évig, haláláig magyar kézen is maradt. Emlékét a városi múzeumban kiállított Corvin-kehely őrzi.

Bécsújhely bővelkedik történelmi sztorikban. A világtörténelem talán legnagyobb váltságdíját fizették ki Oroszlánszívű Richárdért, aminek felét Lipót osztrák herceg kapta. Ebből a pénzből alakította meg többek között Bécsújhelyt is.

Elsétáltunk a Dóm térig. Éppen mise kezdődött, a Dómba csak bekukkantottunk.

Utána a sétálóutcákon bámészkodva eljutottunk a víztoronyig, majd innen a kastélykertbe.

A Babenberg hercegi kastélyban működik a Mária Terézia által alapított katonai akadémia. Ez volt a világ első katonai akadémiája, itt képezték a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia tisztjeit.

Az alakuló téren látható Mária-Terézia és Ferenc József szobra is. A parkban található tó körül sétáltunk még egy kicsit, majd vissza indultunk a főtér felé.

A sétálóutcák üzletei sajnos zárva voltak, a fő téren, a teraszokon üldögéltek néhányan, egyébként a város kicsit kihaltnak tűnt. Nagyon meleg volt, 36 fok, az aszfalt csak úgy ontotta a meleget. Közeledett a dél, lassan elindultunk haza. Megállapítottuk, hogy a városnézés kánikulában nem nekünk való, de a hűvös Alpok jöhet bármikor. És már tervezgettük is a legközelebbi hétvégi túránkat…

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

3 válasz

  1. Szia Szilvi, hosszú idő óta ez volt az első írásod, amit olvastam. Teljesen kikapcsolt. Tárgyszerű és csodaszép képekkel tűzdelt kerek egész történet némi szarkazmussal fűszerezve. Keresni fogom az írásaidat innentől. További szép nyarat kívánok.

    1. Kedves Andi!
      Köszönöm szépen elismerő soraidat. Remélem, egyszer majd személyesen is találkozunk, ezer éve nem láttalak.
      Addig is minden szépet és jót kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Ősz a Wachauban lakóautóval

A Világörökség részeként számontartott Wachau minden évszakban csodálatos úticél. Ősszel különösen élvezetes lakóautóval bejárni.

Berta Szilvia

Hegyvidéki romantika Semmeringen

30 éves házassági évforduló, Ausztriában, lakóautóval. Semmeringi vasút túra, Erzberg élménybánya és bájos osztrák kisvárosok.