Elzász és Fekete-erdő 2. rész

8. nap

Igazi gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk a szőlőskertben. Komótosan készülődtünk össze és elindultuk a Fekete-erdőbe.

Bad Wildbad

Először Bad Wildbad parkolójában tettük le a lakóautót. A parkoló automata nem működött, egyébként 4€ lett volna a napijegy. Elsétáltunk a Sonnen Bergbahn-hoz, ez a sikló viszi fel a turistákat a hegytetőre félóránként. Amíg a siklóra vártunk, körülnéztünk egy kicsit. Különlegessége a “sétálóutcának”, hogy nemcsak az autók, de a vonatok is ott járnak.

Mire felértünk, persze zuhogott az eső, néhány percet várnunk kellett, hogy el tudjuk indulni. Először a lombkorona sétányhoz mentünk (12,5€/fő). Ugyanilyet már láttunk korábban a Lipnói-tónál és a Roglán. Ettől függetlenül most is élvezettel mászkáltunk a fenyők lombjainak magasságában.

A kilátó torony tetejéről rá lehetett látni a tájra, a távolban még a Schwäbische Alb vonulatai is felsejtettek. Amerre a szem ellátott, sűrű, összefüggő, haragos zöld fenyőerdő. Aki nem akart lefelé is gyalogolni, 2€-ért rövidíthetett az óriáscsúszdán.

A kilátó mellett játszótér és kalandpark is van, gyerekekkel akár egész napra is érdemes ide feljönni. A büfében bedobtunk  egy sült kolbászt és siettünk tovább a függőhíd felé, mert megint borult be az ég. A függő híd (9,5€/fő ) 380m hosszú és legmagasabb pontján kb. 60 méterrel van a föld felett. Ez már önmagában is okot adhat egy kis tériszonyra, de a híd járófelülete rácsos, szóval az évszázados fenyőket látod is a talpad alatt. És ha ez nem dobogtatná meg eléggé a szívedet, a híd mozog. Bár bízol a német mérnöki precizitásban és az eszeddel tudod, hogy nem eshetsz le, az érzés azért mégis a komfortzónán kívül esik.

Morog az ég, visszafelé már az anyaföldet választjuk a híd helyett. És meggyorsítjuk a lépteinket, mert ismét elered az eső. Fent a hegyen van néhány túraútvonal, ami a gyönyörű fenyveseken keresztül halad. Nem igazán ideális az idő, most inkább a hazautat választjuk.

Ahol megálltunk Bad Wildbadban, az csak napközbeni parkoló, így elkezdtünk Baden-baden felé közelíteni. Sem a Gaggenaui, sem a Gernsbachi stellplatzon nem találtunk üres helyet. Végül Forbachban megcsíptük az utolsó helyet a lakóautó parkolóban.

Egy szakadék szélén van a parkoló, a mélyben a Murg folyó kanyarog, a zubogása felhallatszik, és aláfestő zenét játszik az álmunknak. 

9. nap

Allerheiligen 

Mire reggel felébredtünk, már várt a házinéninél előző nap megrendelt zsemle. Kiültünk a szakadék szélére és megreggeliztünk.

A stellplatz mögött le volt zárva az út, így autóforgalom egyáltalán nem volt, az út melletti parcella is teljesen biztonságos volt. A cuki idős néninél kifizettük a 19€-t (plusz a  zsemleszervizt) és már mentünk is Baden-Baden felé.

A kinézett parkolóban persze nem volt hely. Amíg próbáltunk más helyet keresni a Park4Night-on, odajött hozzánk egy helyi lakóautós, és elmondta, hogy Baden-Badenben nem lehet lakóautóval parkolni, ellenőrzik és büntetnek is. Csak a városközponttól 3-4 km-re lévő, nem túl szép lakóautó parkoló van. Megnéztük. A szomszéd itallerakat szögesdróttal volt körbevéve (vajon miért?), forgalmas út mellett feküdt és több, mint 1 óra sétára volt a belvárostól. Bár Baden-Baden nagyon fényűző, a gazdagok ide jönnek “látni és látszani”, annyira nem érdekelt, hogy emiatt 2 órát gyalogoljak vagy taxit fogjak. Könnyű szívvel engedtük el a várost és indultunk az 500-as panoráma úton a Mindenszentek Kolostorhoz.

Az 500-as út helyenként le volt zárva, de ezeket vasárnap feloldották, így a Google azt sem tudta, mi van. Hülyébbnél hülyébb utakra vitt bennünket, jó pár kilométert beletettünk pluszban. Persze a táj gyönyörű volt, akármerre mentünk, harsogó zöld fenyőerdők és rétek váltották egymást. A kolostorhoz vezető út helyenként keskeny volt, viszont nagyon kanyargós. És mivel vasárnap volt és jó idő, tele motorossal. Nagyon kellemetlen volt így közlekedni, a motorosok bárhol is előztek és a kanyarban való döntésbe annyira belefeledkeztek, hogy sokszor nem tudtak a saját sávjukban maradni. Örültünk, amikor végre leparkolhattunk. A kolostor parkolóban persze nem volt hely, de feljebb, az út melletti párhuzamos parkolóban meg tudtunk állni kényelmesen.

A Mindenszentek Kolostor a 12. században épül, és ahhoz képest, hogy tűzvész pusztította el, a romjai viszonylag jó állapotban maradtak meg.

A kolostortól nem egészen 1km-re volt a Allerheiligen (Mindenszentek) vízesés. A Lierbach folyó mintegy 90 métert zuhan, közben 7 vízesést képez, amely könnyen végig sétáltató.

A vízesés lenti parkolója is fullon volt, jó hogy nem próbálkoztunk, és fent megálltunk az út mellett. Visszafelé nem a vízesés felé megyünk, hanem a parkoló vége után jobbra felfelé induló erdei úton. Így egy kicsit hosszabb, összesen 3,5 km a teljes kör. A túra kellemes, de az egész völgyben zengő motorhang olyan érzést kelt, mintha egy versenypálya szélén sétálnánk.

A motorok között elevickélünk Oppenau ingyenes lakóautó parkolójába. Sajnos estére elkapott egy kemény migrénes roham. Annyira rosszul voltam, hogy már-már ott tartottunk, hogy kórházba kell mennem. Aztán valahogy túljutottam rajta, enyhült a folyamatos hányás és végre bennem maradt a gyógyszer. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb hozok magamnak injekciót, de aztán mindig elmarad. Este-éjszaka több ütemben jött az eső, az iszonyú fejfájásomat a lakó tetejének kopogása csak fokozta. 

10. nap

Oppenau

Reggelre elmúlt az eső és a fejfájás is, sétára indultunk Oppenau városkában. A főutcát kettészeli a folyó, a reggeli napsütésben nagyon hangulatos. Szervizelés után elindultunk a Lotharpfad-hoz. Sajnos rosszul állítottam be a navigációt és visszavitt a kolostor felé. Mennyire más volt így az út, tömeg nélkül. Bár nem erre kellett volna menni, nagyon élveztem, gyönyörű volt. 

Lotharpfad

A Lotharpfad ösvény parkolójában meg tudtunk állni (hétvégén esélytelen lett volna). 1999-ben a Lothar hurrikán pusztított a Fekete-erdőben. Az ösvény környékét érintetlenül hagyták a pusztítás után, most pedig 25 év elteltével a padlókból kialakított sétányokat végigjárva láthattuk, hogy a természet hogyan gyógyítja önmagát. Az jutott eszembe, hogy nem a Földet kell megmentenünk. Ő köszöni szépen, majd helyreállítja magát. A kérdés inkább az, hogy kipusztítjuk-e vagy megmentjük önmagunkat? Az ösvényen sétálva kilátópontok, piknikhelyek, pihenőhelyek vannak kialakítva. A kedvencem a fémharkály volt, amivel a gyerekek egy korhadt fán kipróbálhatták, milyen a fakopácsolás. 

Dornstetten

Az ösvény után Dornstetten-be mentünk, a Friedhof parkolóban álltunk meg. A városka óvárosa nagyon bájos, többemeletes favázas házak alkotják. 2-3 normál szintje van az épületeknek és ugyanannyi tetőtéri szint. Nagyon szépek.

A séta után még bevásároltunk a Norma diszkontban. Szörnyű üzlet, minden összevissza van pakolva. Ezt a hálózatot legközelebb inkább messzire elkerüljük. A városban valahogy nem működött a netünk, így térkép alapján indultunk el. Amikor visszatért a net két faluval odébb, Hausach város önkormányzati parkolóját állítottuk be célként. Gyorsan vettünk vizet, majd beálltunk az egyik üres helyre. Jegyet a szomszédos fürdő pénztárában tudtunk venni (5€/éj).

A késői ebéd/korai vacsi után nagyon kezdett borulni az ég, a városi séta helyett inkább olvastam, befejeztem a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz c. sorozatot. Az eső pedig hol jobban, hol kevésbé esegetett egész este.

11. nap

Fekete-erdei Skanzen

Ez a nap szép napsütésesnek ígérkezett, így reggel nagyon igyekeztünk a Schwarzwalder Freilichtmuseum-ba, azaz a Fekete-erdei Skanzenbe. A pénztárban kellemes meglepetés ért, magyar nyelvű tájékoztatót kaptunk és a pénztárosnő egy magyar „köszönöm”-mel zárta le a beszélgetést. Nem sokkal a nyitás után érkeztünk, még nem voltak sokan. A Fekete-erdő építészetére jellemző régi parasztházakat néztünk meg.

Óh, mennyire más ez, mint a magyar parasztok kis „vályogkunyhója”! Az alsó szinten az istállók és gazdasági helyiségek, felette a lakószint, majd még efelett a szénaszárító padlás. A tágas házak korabeli bútorokkal voltak berendezve, a legtöbb helyiségbe be is lehetett menni. Egyik házban a népviseletük is ki volt állítva, a jellegzetes 14 piros vagy fekete pomponos kalappal.

Voltak élő bemutatók is, pl. főzés a füstös konyhában, működő vizimalom, kosárfonás vagy nagymosás az udvaron. Nagyon élveztem, egész délelőtt itt bóklásztunk. Innen a Triberg felé indultunk. 

Triberg

Útközben meg akartuk nézni az óriás kakukkos órát, de nem lehetett lakóautóval megállni, úgyhogy elengedtük. Tribergben nem igazán találtunk helyet a városban egyik lakóautó parkolóban sem. Iszonyú tömeg volt az utcán, hisz pünkösdi szünet volt és nem esett az eső. Végül feljebb, az 500-as út mentén meg tudtunk állni közvetlenül a vízesés melletti parkolóban (3€/ 2 óra). Megvettük a vízesés belépőket (9€/fő) és végigjártuk Németország legnagyobb vízesését, így reklámozzák. Azt persze nem teszik hozzá, hogy az Alpokon kívül, mert ott azért sokkal nagyobbak is vannak.  Bő 1 óra kell legalább, ha valaki végig akar sétálni a mintegy 230m-es zuhatag mellett. Jól kiépített utak, kilátópontok és fahidak biztosítják, hogy kellemes legyen a sétánk. 

Titisee

Bár lehetett volna a vízesés parkolójában is aludni, de a szép időt kihasználva inkább továbbmentünk a Titi-tóig. Ez a Fekete-erdő egyik legkedveltebb üdülőhelye. Egy kemping mellett kialakított stellplatzon álltunk meg (utolsó előtti helyet csíptük meg). 16€ volt egy éjszakára, de a kemping mosdóját lehetett használni. Nagyon szuper helyünk volt.

Kihasználtuk a szép időt és sétáltunk egy nagyot a tóparton.

Kb. 1,5-2 óra alatt körbe lehet járni a tavat, de a túlparton csak a forgalmas út melletti járdán lehet menni, inkább a déli partot jártuk meg oda vissza.

Aztán leültünk a kemping éttermébe vacsorázni és egy finom helyi, Fürstenberg csapolt sört inni. Ezen a napon (először és utoljára az utunk során) csodák csodájára nem esett az eső. 

12. nap

Duna Forrás

Reggel a kemping infrastruktúráját kihasználva kényelmesen összekészültünk és reggeli után elindultunk Donaueschingen-be , a Duna forrásához. A lakóautó parkolótól nem messze van a Duna kezdete. A Brigach és a Breg folyók találkozásától hívják Dunának, padlókon át lehet megközelíteni az útról.

Innen begyalogoltunk a városba a Duna Forráshoz (Donauquelle), ami egy kút a város közepén. Ez is egy lehetséges forrása a Dunának, de nyilván egyszerűbb a turistáknak ezt mutogatni, mint kivinni őket a folyópartra.

Visszafelé a parkban felfedeztük a Magyar Keresztet, amit 1956-ban állítottak fel. Eredetileg a Nándorfehérvári győzelem emlékére készült, majd később az ‘56–os forradalmat és a rendszerváltást is hozzá kapcsolták. 

Teszt Torony

Az ég egyre jobban borult, közeledett az eső. Rottweil-be igyekeztünk, ami a kutyákon túl a teszttoronyról nevezetes. Már Elzászba menet kiszúrtuk az autópályán a csavaros nyalókára emlékeztető építményt.

Ez egy 246 méter magas torony, amit azért építettek, hogy gyors lifteket fejlesszenek, teszteljenek. 12 liftaknájából egyik a turistáknak van fenntartva (belépő 9€/fő). A panorámalift mindössze 30 másodperc alatt ér fel a torony tetején található kilátóhoz, ami félelmetes érzés. A tornyot körben spirál alakban áttetsző teflon szövet borítja, amitől sokkal jobban bírja a szelet. A kilengése fent 75 cm is lehetne, de a membránborításnak hála hiába fújt a szél, nem sokat lehetett érezni belőle. Sajnos az eső elkezdett esni, de így is lenyűgöző volt a panoráma.

Az eső miatt Rottweil városát már nem néztük meg, csak egy kebabost ejtettünk útba, és nem kellett csalódnunk a hamisítatlan török ebédünkben.

Estére Aulenendorfot néztük ki, mivel sok esőt mondtak, fontos volt, hogy szilárd burkolatú parkoló legyen, ne süllyedjünk el. Ez a Carthago lakóautó gyár mellett kialakított ingyenes parkoló, ahová késő délután érkeztünk meg. Rákötöttünk az áramra (0,5€/kW) és moziztunk az esős estén. 

13. nap

Reggel lakóautó mustrát tartottunk. Bár a Carthago bemutatóterme ünnep miatt zárva volt, egy csomó lakóautó volt kint, amibe bemenni ugyan nem tudtunk, de bekukucskálni igen.

A „ha én gazdag lennék” játék keretében sikerült magunknak kiválasztani 1-2 jó gépet. Én teljesen beleszerettem a Malibu lakóautókba, főleg a camper van típusúak jöttek be nagyon. Annyira de annyira jól néznek ki, és egy ilyen járgánnyal talán még én is könnyedén be tudnék parkolni.

Erwin Hymer Múzeum

Miután kigyönyörködtük magunk és leszervizeltünk, a néhány faluval odébb lévő Erwin Hymer múzeumba mentünk, ahol a lakókocsizás , lakóautózás, kempingezés őskorát bemutató járgányokat állították ki. 

A lakókocsik a múlt század 30-as éveitől kezdtek elterjedni, a régi lakóautókat az 50-es, 60-as, 70-es és  80-as évekből állították ki. A lakóautózás már akkiban is “úri huncutság” volt, több mint 40.000 márkát kellett kifizetni annak, aki ezt a zöld csodát meg akarta vásárolni.

Bár az anyag használat sokat változott az idők során, de az elrendezés nagyjából a maiakhoz hasonló volt a régi járgányokban is.

Nagyon élveztük a kempinges időutazást.

Persze akik gyerekkel jönnek, ők is találnak számos attrakciót: a játszótérnek kialakított lakókocsin keresztül a  fejtörőkön át a kézműves foglalkozásokig, fotópontokig sok mindennel el lehet bűvölni a kicsiket.

Füssen

A múzeum után Füssen városába mentünk. Szerettük volna megnézni a  Neuschwanstein kastélyt, amiről a Disney Csipkerózsika kastélyát mintázták, de már online sem lehetett jegyet kapni több nappal előre. Persze, ha pontos útitervünk lett volna, akkor tudtam volna 1- 2 héttel előre jegyet foglalni és akkor a Carthago gyárba is lehetett volna kérni gyárlátogatást, de akkor hová lett volna a spontaneitás? Ettől függetlenül Füssen szélén megálltunk egy lakóautó parkolóban.

Az árakon látszott, hogy ez egy nagyon felkapott üdülőhely Bajorországban. Egy éjszaka árammal 2 főre 2 zuhanyzással 31€ volt. Na jó, ebben benne volt a vendégkártya, amivel ingyen tehetett buszozni a városba. Az 56-os busz megállója néhány percre van a stellplatztól, mi is ezzel mentünk be a városba.

Két felhőszakadás között az idő kegyes volt hozzánk és meg tudtuk nézni a bájos kis városkát , amit az Alpok hegyei vesznek körül. A távoli csúcsok közül némelyik most is havas volt. A várost átszelő folyó a napok óta tartó esőzés miatt sárosan hömpölygött, félő volt, hogy kilép a medréből.

A városnézés után nem vártunk a buszra, hazasétáltunk kb. fél óra alatt. Még egy gyors mosogatás és zuhany belefért, amikor ismét szakadni kezdett az eső.

14. nap

Eső, eső, eső…

Ha már a Neuschwanstein kastélyt nem tudtuk megnézni, nézegettem a környéken néhány kastélyt, szóba jött még Garmisch-Partenkirchen illetve a Zugspitze is. Aztán látva, hogy az időjárás jelentés szerint egész nap ömleni fog az eső, elengedtem minden programot. Komótosan készültünk össze, beugrottunk még vásárolni majd elindultunk . Nem volt egyszerű elhagyni Füssent, akkora dugó volt, hogy kilométer hosszú sorokban álltak az autók mindenhol a szakadó esőben. Gondolom a Pünkösdi iskolai szünet végét és az Úrnapja miatti munkaszüneti napot mindenki igyekezett kihasználni.

A felhőszakadásban lassan araszoltunk Passau felé. A Müncheni körgyűrűn dugóba kerültünk, majd utána lezárták az autópályát és letereltek róla mindenkit. A Google Maps és a Waze is összezavarodott, folyton vissza akart bennünket vinni. Egy ideig a terelő táblákat követtük, amiből nagy eltévedés lett, mentünk fölöslegesen majd 80 km-t és másfél órát. Délután Simbach am Inn ingyenes lakóautó parkolójában álltunk meg.

Nem volt kedvünk az orrunkat sem kidugni. Általában az eső nem szokott nagy problémát okozni, dzseki, esernyő, vízálló cipő és megyünk. De itt most annyira szakadt, hogy tényleg nem tudtunk programot csinálni. Persze nem éreztem tragédiának, legalább haladtam az olvasmányaimmal, Atti pedig filmeket streamelt. És pihentünk, úgy igazán.

15. nap

Hazafelé

A határ után még megálltunk Ausztriában egy bevásárlóközpontnál. Általában a vásárlás számomra szükséges rossz, de az Intersport osztrák kínálatát az otthonival nem lehet egy napon említeni, szóval benéztünk egy kicsit túrás cuccokért. Innen már hazáig csak rövid kávészünetre álltunk meg.

Hazaérve olvastam, hogy dél-Bajorországban, ahol előző napokban voltunk, rendkívüli állapotot vezettek be a hatalmas esőzések okozta áradások miatt. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy időben és épségben hazaértünk. Persze, nem az esőkre fogunk emlékezni, hanem arra a sok szép helyre, amit bejártunk.

Az utazás számokban:

• 2 fő
• 3 250 km
• Közlekedés (matrica, üzemanyag, villamosjegy): 495€
• Kemping: 56€
• Parkolás, stellplatz: 133€
• Belépők: 222€
• Étterem, büfé: 113€
• Bevásárlás (élelmiszer, ital): 245€
• Összköltség: 1 264€