Futó kalandok a foci ürügyén- avagy az első utak saját lakóautóval

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Amikor megvettük a lakóautónkat, az az elképzelés vezérelt, hogy minél több időt tudjunk ezzel az életformával tölteni. Mivel mindketten dolgozunk és a nyugdíj még beláthatatlanul messze van, így marad összesen 30 nap szabadság az évben. Ami meg-lássuk be- édeskevés. Ráadásul a hétvégéken Atti többnyire meccsre jár, a kisebbik kölyök focizik. Tehát nincs mese, lakóautóval fogunk meccsre járni, hogy összekössük a kellemest a még kellemesebbel. Így indultunk el 1-2 éjszakás kalandjainkra, hazai tájakon, a foci nyomában.

2019. november 15.-17. Sukoró-Zalakaros

Már 1 hete megvettük a lakóautót, égett bennünk a vágy, hogy menjünk valahová, bárhová. Akár a szomszéd faluba is. Mivel a kölyöknek hazai meccse volt, tényleg csak néhány kilométerre terveztünk menni.

A Velencei tó partján

Péntek este munka után gyorsan bepakoltunk, aztán irány a Velencei tó, Sukorónál. Korábban nyári kirándulásaink, bringázások alkalmával kinéztünk egy helyet a parton. Arról ábrándoztunk, ha majd egyszer lesz lakóautónk, itt fogunk táborozni először. Mivel gyakran járunk arrafelé, nem használtunk navigációt, hiszen csukott szemmel is megtaláljuk. Hát nem! A sötétben sikerült túlmenni a lejárón és egy másik, távolabbi helyen mentünk le a partra. Sajnos megfordulni nem tudtunk, mert előtte a több napos esők miatt felázott a föld és félő volt, hogy elsüllyedünk, ha letérünk a murvás útról. Tolatás vissza néhány száz métert. Visszafelé már könnyen megtaláltuk a helyet. (GPS: N 47,235449 E 18,627344).

Éjszakázás a sukorói evezőspálya mellett

Maradtunk itt is a biztonságos, murvás részen, de száraz időben végig lehet parkolni a part menti füves területen. Jó időben akár horgászhattunk is volna (bár ez inkább „csakpasis” program). Gyönyörű a kilátás innen a kivilágított Bence hegyi kilátóra, ahová nappal is és éjszaka is érdemes felmenni. Nekünk ez korábban megvolt, így most kihagytuk. Nagyon nyugodt éjszakánk volt. Hajnaltól 1-2 kocsit hallottunk elmenni mellettünk, horgászok és az őket ellenőrző halőrök voltak.

Mivel Atti otthon felejtette a téli dzsekijét, így reggel még elkanyarodtunk hazafelé, majd irány Székesfehérvár. A meccs kezdetéig még bőven volt idő, eszközöltünk egy lakóautó mosást és a Praktikerbe is benéztünk. A Vidi stadion parkolójában álltunk meg, hely volt bőven. Ha nincs NB I-es meccs, akár éjszakázásra is alkalmas lehet. Egy félidőt néztem meg a meccsből és mire a kölyök végzett, megfőztem az ebédet is. Ebéd után összedugtuk a fejünket, hogy merre tovább. Nehogymá’ hazamenjünk! Azt találtuk ki, hogy elmegyünk Zalakarosra, mert hogy az majdnem ott van a szomszédban 😊 és az idő is megint esősre fordult. Végigzörgettünk a Balaton déli partján az autópályán. Közben besötétedett és az eső is esett, így nem sok mindent láttunk.

Zalakaros

Zalakaroson a fürdőtől nem messze találtunk egy parkolót a park4night-on (Panoráma út 4.), itt „csöveztünk”. A kölyök a bivakolást nevezi „csövezésnek”, a családi szóhasználatban így ragadt meg.

Zalakaroson

Este még elmentünk egyet fürödni, a fürdő gyalog csak 3 perc volt és mivel esteledett, már nem voltak sokan. Szottyosra áztattuk magunkat, majd hamar nyugovóra tértünk. Csendes, nyugodt éjszakánk volt.

Reggel Attival elmentünk egy nagyot sétálni, a focista úgy döntött, inkább alszik tovább. A parkolótól kb. 500m-re a Tourinform irodánál találtunk ingyenes WC-t, egészen elfogadható állapotban. A város ugyan kihalt volt utószezonban, de gyönyörűen parkosított, felújított. Érdemes visszatérnünk majd tavasszal vagy kora ősszel, bár akkor lehet, hogy nem ennyire könnyű a parkolás. Végső megoldásként még ott lehet a kemping, ami most zárva volt (bár arról meg csak rosszat halottunk).

Reggeli után elindultunk hazafelé, ezúttal a Balaton északi partján. Az idő kegyes volt, kisütött a nap is, így nagyon kellemes utunk volt hazafelé, sokat bámészkodtunk. Megállapítottuk, hogy a Balaton bármelyik évszakban gyönyörű. Még novemberben is. Ráadásul ilyenkor nem nagy a forgalom és kevesebb az ember. Kora délután értünk haza.

2020. február 7.-9. Dunaszerdahely- Hegykő

A január kimaradt, így erős mehetnékünk volt, bárhová. Még nem kezdődött el a bajnokság, de az edző meccsek igen. Szombaton a DAC-cal játszottak edzőmeccset a srácok, így e köré szerveztük a programot. Pénteken én értem haza korábban a munkából. Bedobáltam a hűtőbe a kaját, meg ami még kimaradt. Atti feltöltötte a vizet amikor megjött és már indultunk is. Tatán, az Öreg tó partján terveztük tölteni az éjszakát.

Komárom

Előző héten voltunk ott kirándulni. A gyönyörű, napos idő nemcsak bennünket csalogatott ki a tópartra. Sokan sétáltak, kutyáztak, bicikliztek a parton. Az Építők Parkjában a játszótér, kosárlabda és focipálya tele volt gyerekekkel. Nyáron akár kenuzni vagy sárkányhajózni, sétahajózni is lehetett volna. A tó le volt engedve, az így keletkező földnyelveken mélyen be lehetett sétálni a tó közepére. Körbe mindösszesen 7 km, ami másfél – 2 órás könnyű sétát jelentett. Kinéztünk egy helyet a part közelében, a kemping mellett, hogy ott fogunk majd következő héten péntek éjjel megaludni. De a Petra ciklon utószele (vagy a Ciara előszele?) keresztül húzta a számításinkat. Már nem tombolt annyira, mint az előző napokban, de félő volt, hogy a fákról leeső ágak kárt okoznak az autóban, esetleg bennünk. No meg a hely, ami az elmúlt vasárnapi nyüzsgésben kellemesnek tűnt, most inkább kihalt, barátságtalan arcát mutatta. Elindultunk a B verzió felé, Komáromba.

Komáromi parkoló

A kórházzal szemközti, mentőállomás és orvosi ügyelet melletti parkolóban álltunk meg (N47,735523, E18,169203). Úgy gondoltuk, ez abszolút biztonságos lesz. Bár az 1-es főút mellett volt, meglepően nyugodt volt az éjszaka. Kora reggel, amikor a teherautó forgalom elindult, már eléggé behallatszott a zaj. Reggeli után a parkoló mögötti parkban sétáltunk. A horgásztó vizére helyenként jéghártyát húzott az éjszakai fagy, a kelő nap sugarai megcsillantak rajta, még nem voltak elég erősek a felolvasztásához. Néhány horgásszal és egy kutyasétáltató mentőssel találkoztunk csak, a játszótér még üresen árválkodott. Milyen érdekes, évekig parkoltam itt hét, mint hét munkaügyből kifolyólag és sosem vettem észre a parkot a horgásztóval. Vajon hány apró csoda mellett megy el az ember nap, mint nap a nagy rohanásban?

Horgásztó

A séta után az Erzsébet hídon átkeltünk Révkomáromba és Dunaszerdahely felé indultunk. Atti útközben elmesélte, hogy gyerekkorában többször nyaralt itt a felvidéken a keresztszülei barátainál, akiknek hasonló korú fiúk volt. Együtt bringáztak, horgásztak. Itt, Sokolce közelében tanult meg evezni egy bányatavon. Eddig nem mesélt erről, 30 év után is még tudok meg róla új dolgokat. Ezek is az élet apró csodái. Letértünk a főútról, hogy megnézzük Sokolcét (Lakszakállast). A ”mintha ismerős lenne” érzésnél átütőbb felismerés nem történt, de mégis jó volt, hogy útba ejtettük.

Dunaszerdahely

Dunaszerdahelyen rögtön a DAC fociakadémiájához mentünk. A városnak egy kietlen részére jutottunk, s bár a pályákat már láttuk, de nem volt egyértelmű, hogy hol van a bejárat. Az egyik oldalon találtunk egy sorompóval elzárt kaput. A portás-nagy örömömre-beszélt magyarul. Eddigi Szlovákiai tapasztalatunk alapján ott sem beszéltek velünk magyarul, ahol feltehetően tudtak, inkább csak az angollal tudtunk boldogulni. A kedélyes mosolygó portás bácsival a következő cuki párbeszéd zajlott le.

-Jó napot kívánok, jó helyen járunk? A gyerekek edzőmeccsét szeretnénk megnézni.

-Játékost hoztak?

-Nem, a gyerkőc már a csapattal együtt korábban megérkezett.

-Itt csak az jöhet be, aki játékost hozott. A szülői bejárat arrébb van. Melyik csapatban játszik a gyerek?

-A Vidiben, U-17-ben.

-Tehát azért jöttek, hogy gólt rúgjanak nekünk?

-Á dehogy, a gyerek védő, csak azt szeretné megakadályozni, hogy maguk rúgjanak gólt nekünk.

-Mit kapok, ha beengedem magukat? (kacsintás)

-Mit szeretne kapni? (visszakacsintás)

-Kivel jött? Ugye nem a férjével?

-De, igen.

-Áhhh…. Na menjenek, beengedem magukat.

Így történt, hogy közvetlenül a pálya szélénél, a csapatbusz mellett parkoltunk le. Ha rossz idő lett volna, akár a lakóból, mintegy páholyból is tudtuk volna nézni a meccset. Szerencsére a nap sütött, így kellemesen elvoltunk a lelátón. A fiúk élvezetes meccsélményt nyújtottak, mindkét csapat igazán játszott, nem bunkerfocizott. Sajnos a játékvezető néha úgy gondolta, hogy övé kell legyen a főszerep. Amúgy sem szimpatikus az ilyen, edzőmeccsen pláne nem. Mire kijött a kölyök az öltözőből, kész volt az ebéd. A csapattársak kicsit irigyelték, hogy máris kap ebédet, nemcsak a hosszú hazaút után.

Mivel pancsit ígértünk a gyereknek, kézenfekvő volt a dunaszerdahelyi termálfürdő és kemping. A nyitva tartást illetően ellentmondó információkat találtam a neten. Megnéztem az árlistát, ha csak 1 éjszakára marad valaki a kempingben, 50 %-os felárat kell fizetni. Mire fel? Át kell húzni utána az ágyneműt vagy törölközőt kell cserélni? Kb. 24.000Ft hármunknak? Annyira felhúztam magam ezen a rabláson, hogy úgy gondoltam, akkor sem maradunk, ha Debrecenig kell menni egy kis fürdőzésért. Ebéd után elindultunk hát Hegykő felé.

Hegykő

Bár abszolút előszezon volt, a kemping kb. 1/3-os kihasználtsággal ment. Osztrák túlsúllyal, magyarokkal nem is találkoztunk. Estére megint enyhe fagyot ígértek, így végre kipróbáltuk a házilag készült külső szélvédőtakarót. Nagyon jól vizsgázott, nemcsak a hőérzet volt sokkal jobb, de egyáltalán nem párásodott be belülről az ablak. Persze nyáron is jó lesz, jobban véd a melegtől egy külső takaró és mivel a fényszórót is takarja, egy nagyobb jégesőnél sem kell attól félni, hogy betörik a lámpa. Nagyon büszke vagyok a kis művünkre 😉.

Hegykőn a kempingben

A megérkezés után fürdés következett, majd elmentünk vacsorázni a Tornácos étterembe. Akkora adagot kaptunk, hogy nem bírtunk vele. Becsomagoltattuk. Másnap reggel sétáltunk egy nagyot a faluban. Érdemes. Nemcsak a kerítésekre kiszögelt versek miatt, vagy a patika udvarán álló szobrokért, hanem az egész faluért úgy, ahogy van. Bár többször voltunk Hegykőn, eddig inkább bicikliztünk a főút mentén. Néha érdemes letérni róla. A reggeli után még volt idő fürdésre, azután elindultunk haza. A késői ebédet már az otthoni pizzéria készítette. Mire kipakoltunk, meg is érkeztek a forró pizzák.

Az alapozási időszak véget ért, lassan kezdődik a bajnokság. Így újra útra kelünk majd, hogy meccset nézzünk és világot lássunk.

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Lakóautóval az Isztrián-Toszkána rajongóknak

Az Isztria nemcsak nyüzsgő tengerparti városokat és kristálytiszta strandokat tartogat a lakóautós látogatók számára. A félsziget belsejében járva olyan, mintha Toszkánába csöppentünk volna. Kacskaringós, szűk utak, dombok tetejére épült elbűvölő középkori tornyos városok, igazi olasz életérzés!

Berta Szilvia

Jeli arborétum lakóautóval

Május a rododendron virágzás ideje a Jeli arborétumban. Kerekedj fel te is lakóautóval és éld át ezt a fantasztikus szín és illat varázslatot!