Lakóautós húsvét Palócföldön

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Rajta van Nógrád a lakóautós bakancslistádon? Valószínűleg nincs. A miénken sem volt, egészen mostanáig.

Olyan helyet kerestünk húsvétra, ahol garantáltan nem fogunk unatkozni, de elkerülhetjük a tömeget. Egyrészt a járványhelyzet miatt jobb óvatosnak lenni, másrészt egyébként sem szeretjük a tömeget. A hétköznapi pörgésből inkább nyugodt kikapcsolódásra vágyunk.

Szóval, éljen a húsvét, irány Nógrád!

Irány Palócföld!

Csütörtök délután, munka után indulunk. Szeretjük ezeket a késői indulásokat. Előző nap szinte mindent bepakolunk, csak a hűtős cuccok maradnak aznapra. Hajnalban korán kelek, hogy minden meglegyen még munka előtt. Bedagasztom a kovászos kenyeret is a főtt sonkához, ebből nem engedek. Persze, a sonkát is előre megfőzöm.

Délután 5-kor sikerül elindulnunk. Atti úgy ér haza, hogy már a rádióban hallotta: az M0- s elesett. Végigcsekkolom az összes navigációs rendszert, mindegyik átvisz Budapesten. Hurrá, lesz városnézés is! Leggyorsabbnak a Lánchidat mutatja. Emlékezetem szerint ez még személyautóval is elég keskeny, így a Petőfi híd- Pesti rakpart útvonalon megyünk. Nagy a forgalom, de szerencsére teljesen nem állt be a város ezen része. Van időnk nézelődni. Budapest gyönyörű. Az persze nem annyira megnyerő, hogy a rakparton maszk nélküli embertömeg hullámzik, de a Vár és a Parlament akkor is lenyűgöző. Emberi időben átjutunk a városon. A Waze úgy gondolja, bőven 8 előtt megérkezünk Hollókőre. A Bagi csomópont előtt aztán megáll az autópálya. Ritkán járok az M3 felé, de akkor mindig valami gáz van ezen a helyen. Rossz energiák vajon? A negyedórás dugóban állás után kezdek kicsik aggódni, hogy nem érünk oda 8-ig. 7.56-kor végre berobogunk Hollókőre.

Hollókőn aludtunk

Hollókő

A temető feletti parkolót választjuk. Egyenes placc nincs sehol, négy parkolóhelyen keresztben állva, a bal oldali kerekekkel ékre állva sikerül egy majdnem vízszintest belőni. Épp csak 5 perccel lépjük túl a 8 órát, mire elhelyezkedünk.Az este nyugis, a kutya sem néz felénk.

Másnap reggel korán ébredünk. Reggeli után minél korábban szeretnénk elindulni, hogy a tömeget elkerüljük. Rajtunk kívül csak egy személyautó van a parkolóban. Átállunk „nappali” parkolásra úgy, hogy csak másfél helyet foglaljuk el (egy motoros még pont elfér mellettünk), aztán elindulunk. A Természetjáró alkalmazásban van egy túra „Az élő palóc hagyomány falvának vonzásában” címmel, azt tervezzük végigjárni. Eddig nem használtam ezt az appot, most tesztelem.

Hollókő ófalu

Ófalu

Hollókő ófaluja Magyarországon egyedülálló, nem vétetlenül lett a Világörökség része. Amikor végigsétálsz az utcákon, nem úgy érzed, mintha egy skanzenben lennél. Ez nem olyan, mintha egy régvolt falu lenne, hanem most is él. Kora reggel még turisták alig vannak, csak a piacra menő árusok és a kinyitó boltok készülődnek. A falu központjában a fatornyos, zsindelyes katolikus templom hívogatja a látogatót. Körülötte a keskeny, nadrágszíj telkeken bájos, fehérre meszelt, tornácos, deszkamellvédes, jellegzetes palóc parasztházak sorakoznak. Korábban zsúpfedeles faházak álltak itt, a mostani formájukat az 1909-es tűzvész után nyerték el a házikók. Egyenként csodáljuk meg a 67 házat: az Oskolamester házát, Gazduram Sajtkészítő Műhelyét, a Kalácsos Pékséget, a Palóc játszóházat, a fazekas, a gyékényfonó és a pendelyes házát.

Szent Márton templom

A magamfajta „régiház fetisiszta” nem is kaphat ennél nagyobb ajándékot húsvétra, minthogy elvesszen kicsit ebben a faluban. Ha most nem lenne járvány, akkor lehet, hogy a Szatócsbolt kertjében ücsörögnénk és a helyben készült finomságokat ennénk és forralt bor szürcsölnénk hozzá. Megnéznénk a Palóc baba múzeumot, és természetesen a hagyományos húsvéti fesztivál műsorait, a megelevenedő népszokásokat. Néhány évvel korábban pünkösdkor voltunk itt, mai napig kincsként őrzöm az akkori emlékeket.

Túra Hollókő körül

Miután alaposan kigyönyörködtük magunkat a házacskákban, elhagyjuk a falut. A várat rövid úton meg tudnánk közelíteni, de nem tesszük. Inkább alaposan körbejárjuk, megváratjuk kicsit. A falu széli legelőkön, réteken átvágva a Hollókői patak láperdein és a várral szemközti öreg gyertyánosban halad az utunk. Az erdő madárcsiripeléstől és a harkályok munkájától hangos.

Végigkíséri utunkat a Hollókői vár

Az erdőből kiérve a Cserhát lankáin terpeszkedő mezők bűvölnek el. Már majdnem elérjük a célunkat, a várat, amikor is jön egy újabb csábítás ( az életben is így szokott lenni, nem?). Jobbra mutató nyíl: Isten tenyere kilátó. Rögtön döntünk, bármi is az, látni akarjuk. A sokadik “dombon fel, völgyön le” után elbizonytalanodunk, kilátó sehol. Egyedül az vigasztal, hogy szemben is jönnek, valószínűleg az irány jó. Oké, de milyen távolságra is van a kilátó? Elő a térkép a telefonon, körülbelül az út 2/3-a még előttünk volt, de sebaj, ha elindultunk, akkor végig is megyünk. A kék túra gyönyörű helyeken visz bennünket, a Szár hegyről visszanézünk a Hollókői várra, megcsodáljuk a panorámát. A turistajelzés felfestői nem bízták a véletlenre, hogy odataláljunk, volt ahol minden 3. fára festettek jelzést, anélkül hogy kereszteződés lenne kilométereken belül. Végre elérjük az Isten tenyerét, vagy más néven Kéz kilátót.

Isten tenyere

A kilátás innen is lenyűgöző. Az élményt némileg rontja az a kb 30 fős csapat, akik beletelepedtek a tenyér közepébe és úgy tűnt, hogy belátható időn belül nem fognak távozni. Hangosak, szemetelnek (amit távozás előtt bizonyosan összeszednek) és a viselkedésünk elég nagy kontrasztot mutat a „jólnevelt” túrázókkal szemben. Ilyenkor belül mindig feltör bennem a „népnevelő” és legszívesebben jól kiosztanám őket, de aztán mégsem teszem, jobb a béke. Még készítek néhány képet, lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb ember legyen rajta (a személyiségi jogok miatt).

Visszafelé már kifejezetten sokan jönnek velünk szemben. Szerintem a felszerelésből ítélve sokan csak hirtelen felindulásból jöttek erre, nem ide készültek. Legalább is a hófehér tornacipő, nejlonharisnya-balerinacipő kombináció, vagy a magas sarkú, rózsaszín, edzőcipőnek látszó tárgy erre enged következtetni. Persze szigorú magánügy, hogy ki miben óhajtja a bokáját törni (bár a mentősök lehet, hogy másképp vélekednek erről).

Hollókői vár

Megnézzük a várat, inkább csak távolról, mert bemenni nem lehet. A vár környékén sokan üldögélnek, élvezik a kellemes időt, napsütést. Lemegyünk a lépcsőkön a faluba. Érdekes, nem emlékszem a lépcsőkre, pedig néhány évvel korábban ott jöttünk fel. Az a terv, hogy a faluban a Kalácsos Pékségben veszünk valamit, és ebédet (vacsorát) csak később csinálunk (mégse már a Hollókői parkolóban főzzünk fényes nappal 😉). A pékségig nem jutunk el, már a kürtös kalácsosnál elcsábulunk. A kocsiban esszük meg és a lejtőtől kicsit sem zavartatva magunkat egy rövidke sziesztára még maradunk, amíg a posztprandiális punnyadás állapota kicsit enyhül. Kellemes meglepetés a parkolóban a szép játszótéren kívül a nagyon kulturált mosdó, amit 200Ft ellenében lehet használni (8.15-től 15.45-ig).

Szentkút

A délutáni program Mátraverebély-Szentkút. A Park4Night-on kerestem éjszakázó helyet, így akadtam rá. Kicsit pironkodom amiatt, hogy korábban sosem halottam a nemzeti kegyhelyről, de a húsvétnál jobb alkalmat úgysem találtam volna, hogy ellátogassunk oda. Először a P4N-on jelölt parkolóba megyünk, de ki van írva, hogy magánterület. Lehet, hogy senki sem zavarna, de nem szeretem mások magán szféráját megsérteni, pláne, ha táblákkal hívják fel rá a figyelmemet. Átmegyünk egy telekkel odébb és megtaláljuk a zarándokhely P2 parkolóját. (ahol már áll egy lakóautós család 😊).

A hagyomány szerint Szent László király ellenségei elől menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás. A XIII. századtól számolnak be csodás gyógyulásokról, később lett állandó búcsújáróhely.

Bazilika

A mai zarándokok egy igazán modern központot találnak itt, ami a vallási turizmust maximálisan ki tudja szolgálni: szállás, étterem, konferencia központ kényelmes parkolással. Nagyon kulturált mosdó is van, 150 Ft ellenében lehet igénybe venni. Elsétálunk a Bazilikához, a feszületet fekete lepel takarja, nagypéntek lévén. A templomban néhányan imájukba mélyednek, éppen csak benézünk, nem akarjuk megzavarni őket. A bazilika mögött egy nagy szabadtéri miséző hely van, lenyűgöző oltárral. És persze a Szent kút, háttérben a Kálváriával. Körbenézünk, majd a barlanglakások felé vesszük az irányt, ahol a XVIII. századig éltek remeték. Jó meredek, de nem túl hosszú út visz fel. A puha mészkőbe vájt barlangnak két kis kápolnája volt oltárral, egy nagyobb csarnoka és több hálókamrája.  Szép kilátás nyílik a kegytemplomra és a zarándok központra.

Barlanglakások

Mire leérünk, már kellően éhesek vagyunk. Gyorsan összedobjuk a húsmentes késői ebédünket (korai vacsoránkat), majd a kitesszük a székeinket és egy pohár bor kíséretében élvezzük a napsugarakat , a békét és a liturgia hangjait.

Napozás

Ahogy lemegy a nap, elpakolunk és visszavonulunk a lakóautóba. A mai nap aktívan telt, jól esik a pihenés. Később egy másik lakóautós pár is csatlakozik hozzánk. Pár szót beszélünk, ők is itt töltik majd az éjszakát.

Reggel az otthonról hozott tartalék vizünket beleöntjük a tartályba, a palackokat pedig megtöltjük a szent kút vízével. Kifejezetten finom.

Szentkút misézőhely

Amikor nem jönnek össze a dolgok

A cél Ipolytarnóc, az ősmaradványokat mindenképpen látni kell. Salgótarján felé vesszük az irányt, majd a Karancs alján fekvő falvakon autózunk végig. Eléggé vegyes az  élmény. Van olyan falu, ahol nagyon nem szívesen állnánk meg, még a GPS is azt mondja: nem lassít, nem áll meg…. Az utak is nagyon vegyes minőségűek, jól megrázatjuk a bútorokat.

Ipolytarnócra érve szembesülünk, hogy zárva van a park. Biztos voltam benne, hogy a kiállítás zárva lesz, de abban reménykedtem, hogy a tanösvények végigjárhatók. Persze, megnézhettem volna indulás előtt. Nem baj, majd egy Börzsönyi túrához hozzácsapjuk.

Akkor kárpótoljuk magunkat egy túrával a Páris patak völgyében, a Palóc Grand kanyonban! Az elképzelés jónak tűnt, ám a parkolót nem ekkora forgalomra, főleg nem ekkora dömperre találták ki.  Az út szélén nem akarjuk a gépsárkányt hagyni, így kissé morcosan megyünk tovább (na jó, csak én morcoskodom, Atti nem). A Karancs aljai út nem annyira vonzó, hogy visszafelé is megtegyük, így Szécsényt útba ejtve indulunk el visszafelé.

Szécsényi kitérő

A szécsényi kastély angolparkja esőben is szép

Szécsényben csak azért állunk meg, mert jól hangzik a neve. Igazán semmi jóra nem számítok. A Frei café előtt parkolunk le, de utólag láttuk, hogy be tudtunk volna menni a kastély elé is, az evangélikus templom előtt volt hely.

A 6000 fős kisváros igazán kellemes csalódás. A történelmi központját nagyon szépen felújították, jól esik sétálni a hangulatos, szépen rendben tartott utcácskákban. Embert alig látunk. A rövid sétálóutcán a forgalmasabb főút felé indulunk, megnézzük a kissé ferde tűztornyot, majd visszafelé a kolostort és a templomot. A szépen felújított Forgách kastély múzeumát kihagyjuk, de az angol parkjában sétálunk egy nagyot. Hangulatos horgásztó, piknik padok, tanösvény, grotta, forrás. Gyönyörű! Elképzelem, hogy a mi elhanyagolt nagy parkunkat is meglehetne így csinálni. Persze pénz és akarat kellene…. Örülök, hogy Szécsényt útba ejtettük, elbűvölő ékszerdoboza Palócföldnek.

Salgó vára

Indulunk tovább megnézni Salgó és Somoskő várát. Salgóbányára érve buzgón fohászkodunk, hogy az egyetlen kis parkolóban legyen egy hely. Egy van! Úgy döntünk, hogy az ebédet kihagyjuk, némi Túró Rudival felszerelkezve indulunk Salgó várát bevenni. Nem hiszek a szememnek, havaseső esik! Hahó, időjárás felelős! Tavasz van! Fázni éppen nem fázom, az út elég meredek, a fülemen is kapkodom a levegőt. Részben az eresztvényi tanösvényen vezet az utunk, ahol a hajdan volt vulkáni tevékenységről kaphatunk információkat.

Vártámadás

Az elágazásnál jobbra fordulunk a vár felé, még egy rövid kaptató és fent vagyunk. Az utat szegélyező ősöreg bükkfák törzsébe karcolt monogramok régi szerelmeket idéznek. A várat kilátószerűen állították helyre, belépődíj nincs. Megéri felmászni, a kilátás egészen egyszerűen pazar. A körpanoráma elképesztő: Karancs, Cseres hegység, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk. Csak állunk csendben és ámulunk. Ahogy Petőfi is tette majd 180 esztendővel ezelőtt. Gondolatban odaintegetünk Boldogkő várának: halihó, nemsokára megyünk hozzád is!

Salgó vára a Boszorkánykőről nézve

Boszorkánykő

Visszaereszkedünk az elágazásnál lévő pihenőig. Onnan pedig ismét felfelé, a Boszorkánykő felé kapaszkodunk. A körülötte lévő tanösvény egy kisebb hasadékvulkán kőzeteit mutatja be. Mindenképpen megéri felmászni, nemcsak a kőzetek, hanem a kilátás miatt is. A tanösvény táblái előre figyelmeztetnek: Vigyázat, a legenda szerint a lapos köveken időnként boszorkányok táncolnak!

A lapos köveken boszorkányok táncolnak…

Visszatérve a lakóautóhoz úgy döntünk, még Somoskő várát megnézzük, utána keresünk csak olyan megállót, ahol főzni és akár éjszakázni is tudunk. Szóba jön az Eresztvényi Geopark parkolója. Sajnos totál tele van, esélyünk sincs megállni, de mivel a telefon térerő se nagyon érzékelhető (az otthon hagyott gyerekek miatt ez fontos), így ezt a helyet elengedjük.

Somoskő vára

Somoskő vára előtt a Petőfi kunyhó

A Somoskő vár parkolójába meg sem próbálunk felmenni. Egyrészt elég meredek az út, másrészt a Google autója sem ment be, így inkább a temető melletti buszmegállónál hagyjuk a lakóautót, az a néhány perc gyaloglás már nem számít. A vár már a határ túloldalán van, de szerencsére ezzel most nem foglalkozik senki, csak a határkövek jelzik diszkréten, hogy melyik országban járunk éppen. Körbejárjuk a várat, visszatekintünk Salgó várára és más szemszögből is megnézzük az előbbi csodás panorámát. Meg lehetne még nézni a Macskalyuki kőfejtőt, ahonnan a macskakő származik és a bazaltorgonákat is, de lemondunk róla. Egyrészt nem tudom, hogy Szlovákia területére hogyan lehet bemenni most, másrészt baromira éhes vagyok. Még néhány percet elidőzünk Petőfi kunyhójában, majd visszasétálunk a lakóhoz.

Vissza a kegyhelyre

Úgy döntünk, visszamegyünk aludni Szentkútra. A helynek olyan kisugárzása, pozitív energiája van, hogy elképzelni sem tudok jobb helyet az éjszakázásra. Atti azt mondja útközben, hogy biztos benne, rajtunk kívül még legalább 3 lakóautó ott fog éjszakázni. A parkolóba pont előttünk fordul be egy lakóautó és később még kettő csatlakozik (köztük az előző éjszaki szomszédaink). Na tessék! Méghogy a boszorkányok a köveken táncolnak! Inkább lakóautót vezetnek!😉

Lakóautók összebújva

Az idő egyre zordabb, gyorsan összedobjuk a kaját és bekuckózunk a lakóba. Akkor kapom a hírt, hogy egy gimis évfolyamtársnőm elvesztette a küzdelmet a koronavírussal szemben, itt maradt utána egy általános- és egy középiskolás gyerek. Nem térek magamhoz, letaglóz a hír. Hiszen ennyi erővel én is lehettem volna. Nem tudok odafigyelni semmire, olvasni sem esik jól. A templomból a kihangosított liturgia monotonitása kissé megnyugtat. De a „miért pont ő” kérdés továbbra is ott zakatol a fejemben.

Este a rendőrautó még körbejárja a „lakóautós blokkot”, de nem szólnak, így a következő éjszaka is békében és nyugalomban telik.

Másnap reggel ismét feltöltjük a Szentkútból a palackjainkat. Közben érkeznek a hívek a húsvéti kosárral, hogy a pap megáldja a sonkát, bort, kalácsot. Nem szeretnénk megvárni, míg a húsvéti szertartás elkezdődik, így elindulunk, hogy a Kazári riolittufát megnézzük.

Kazári riolittufa

A riolittufánál

Amit a Google parkolóként megjelölt, az valójában nem az. Tiszteletben tartjuk a helyi kiírásokat és a főút melletti parkolóban tesszük le a lakót. Elindulunk a piros kereszt jelzésen, a kaszáló szélén. A patak mentén mocsaras, sáros részen visz az út, úgy nézünk ki, mint a disznók, mire felérünk a riolittufákhoz. Egy-két fénykép után tovább megyünk a piros jelzésen, majd a pihenőhelyhez érve a barna, egyelőre felirat nélküli táblák mentén jutunk vissza a faluba, a régi parkolóig. Persze nem mindenki tartotta tiszteletben azokat a kiírásokat, hogy ez nem parkoló. Kíváncsi kennék, ha ezeknek az embereknek valaki ráparkolna a telkére, kapubejárójára, vajon ugyanolyan engedékeny lenne, mint önmagával szemben? Mire visszaérünk a parkolóba, az elmúlt éjszakai „hálótársak” is besorakoznak mellénk, így négy lakóautó virít egymás mellett.

Sorakozó

Buják csodái

A húsvéti ünnep kicsalta a kirándulókat a természetbe, igyekszünk olyan helyre menni, ami kevésbé felkapott. Így indulunk el Bujákra.

A legenda szerint a világnak hét csodája van, Bujáknak nyolc. Sajnos mind a nyolcat nem sikerül felfedezni. Különösen sajnálom, hogy nem találkozunk a népviseletükkel, de hát rendezvények nincsenek, az utcán meg sajnos nem hordják.

A Bujáki patak mentén

A lakóautót az Aradi Vértanúknak emelt obeliszk mellett parkoljuk le. Az egyik ház teraszáról furán néznek bennünket. Megkérdezem a férfit, hogy mit gondol, jó helyen vagyunk-e itt. Azt válaszolja, hogy a legjobb helyen. Megnyugodva húzom fel a bakancsot, szemmel fogja tartani a lakónkat. A Honvéd üdülő felé indulunk. A Bujáki patak az út mellett csordogál, a fákkal körbeölelt patakmeder igazán festői hátteret biztosít az utunkhoz. Hétvégén, napközben autóval is fel lehet menni a Honvéd üdülőig, egyébként tilos a be- és átjárás az úton. Az üdülő festői környezetben helyezkedik el, saját tava van, sportpályákkal, piknik helyekkel. Sajnos be van kerítve, csak a kiválasztottaknak elérhető. Felmászunk a bujáki várromhoz. A kőfal maradványai ma is hirdetik a régmúlt csaták dicsőségét, a török időkre egy mecset romjai emlékeztetnek. Sajnos ma már csak a kitartó turisták és néhány szarvas látogatja a várromot. A kilátás mindenesetre megéri a fáradságot.

A Bujáki vár romjai

Visszasétálva az üdülő parkolójáig egy terepmotoros jön velünk szemben, természetesen rendszám nélkül. Elképesztő, mennyi kárt tesznek a természetben és nincs nagyon lehetőség fellépni velük szemben. Mondjuk lennének ötleteim…

A Sasbérci kilátót kihagyjuk, mivel egy zárt épület, feltételezhető, hogy nincs nyitva. Így a patak mellett visszasétálunk a faluba. A fejünk felett magasodik a Szent Anna kápolna. Bár már nagyon éhesek vagyunk, egy szelet csokiból erőt merítünk és felmászunk. A kápolna és a remetelak felülről egy kissé kopottabb, mint lentről gondoltuk, de akkor is megérte feljönni. Elküldjük a bujáki származású ismerőseinknek a kálváriáról készített látképet húsvéti találós kérdésnek. És tudják…

Látkép a kálváriáról

Lefelé menet azon tanakodunk, hogy hol aludjunk. A honvéd üdülő melletti parkoló tökéletes lenne, de mivel csak 8 és 17 óra között lehet felmenni, joggal szóvá tehetik az ott tartózkodásunkat. 8 óra után már nem tudunk átállni máshová, jobb a békesség alapon elindulunk a Mátrába (rohadt éhesen), hiszen még az is Palócföld.

A Mátrában

Végül is a Mátraszentistváni Sípark parkolójába kötünk ki. Már az utolsó síelők szedelőzködnek. Gyorsan összeütjük a kajánkat a naplementében, utána már csak mozizásra, olvasásra marad energia. Este 8 előtt nem sokkal beparkol mögénk egy másik lakóautó. Nincs kedvem kidugni az orromat, majd holnap találkozunk velük.

A sípálya is aluszik…

A nyugodt éjszakát hideg reggel követi. Ebből bent semmit sem érzünk, de biztosan nem véletlenül keletkezett egy 20 cm hosszú jégcsap a kazán kéményén. Tök jó, mi meg nyári gumival toljuk. Semmi baj, megvárjuk, amíg egy kicsit felmelegszik, addig megnézzük a környéket. Elindulunk gyalog a sípálya mentén. A hó még tartja magát egyik- másik pályán, nincs tömeg, nincs sorban állás. Lefelé igyekszünk a pálya aljára, át kell vágnunk a villanypásztoron. Szerencsére Atti tudja, hogy le lehet akasztani. Én biztosan valami akrobata mutatvánnyal próbálkoztam volna. Sajnos valahogy sikerül betévednünk az üdülősor hátsó kertjébe. Nagyon szégyelljük magunkat, de az egyik ház kertén átvágva tudunk csak kijutni az utcára. Lent még tele van az alsó tó, amit hóágyúzáshoz használnak. Körbekerítették és egy kis sétány is van körülötte.

Megér egy sétát a sípark környéke

Visszafelé már nem a pálya mellett megyünk, hanem a falu felé. Így hosszabb és kevésbé vadregényes. Mire visszaérünk, a másik lakóautó már nincs ott. Ezek szerint ők sem síelni jöttek.

Indulunk hazafelé

Lehúzzuk a téli takarót a vezetőfülkéről és elindulunk lassan haza. Elkövetjük azt a hibát, hogy nem megyünk vissza Pásztóig, hanem inkább Mátraháza felé indulunk. Az út katasztrófa, szerencse, hogy viszonylag kevesen vannak, így nem sok vizet zavar a poroszkálásunk. Minden berendezésünk csörög-zörög. Gyalázat, hogy az ország egyik legjobb sícentrumához ilyen kátyús, földutat megszégyenítő út visz. Élvezhetnénk a tájat, de inkább csak bosszankodunk. Az autópályától már sima ügy hazáig.

Szép húsvétunk volt. A járvány rákényszeríti az embert, hogy felfedezzen olyan helyeket is, ahol még nem járt és más módon keresse a pihenést, szórakozást, mint ahogy addig tette. És rájön az ember, hogy ez jó!

Ha kedvet kaptatok, tegyétek fel a lakóautós bakancs listátokra Nógrádot! Látogassatok el Palócföldre, garantálom, hogy klassz élmény lesz!

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Ősz a Wachauban lakóautóval

A Világörökség részeként számontartott Wachau minden évszakban csodálatos úticél. Ősszel különösen élvezetes lakóautóval bejárni.

Berta Szilvia

Hegyvidéki romantika Semmeringen

30 éves házassági évforduló, Ausztriában, lakóautóval. Semmeringi vasút túra, Erzberg élménybánya és bájos osztrák kisvárosok.