Be kell valljam, nem szeretem a kánikulát. Ha csak tehetem, menekülök előle. Például Ausztriába, a hegyekbe. Akár egy hétvégére is. A nappalok kellemesen melegek, az éjszakák pedig frissítően hűsek. Pont ahogy szeretem!
A Grüner See már egy ideje szerepel a térképemen a „meglátogatnám” helyek közé mentve. A Zöld tó valaha titkos tippnek számított, mígnem a közösségi média felkapta és azóta Ausztria egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. A tó minden évszakban más és más arcát mutatja. Tavasszal a Hochschwab hegységben olvadó hó kristálytiszta vizét gyűjti össze, ekkor mutatja legszebb és legkiterjedtebb formáját. Nyáron folyamatosan visszahúzódik a tó, míg ősszel akár ki is száradhat.
A tó környéke szigorúan védett terület, a bivakolást kifejezetten tiltják. Nézegettem lakóautós parkolókat a közelben, de amikor a kisebbik gyermekem úgy döntött, hogy csatlakozik a kiránduláshoz barátnőstül, sátrastul, eldőlt, hogy kempingben fogjuk a hétvégét tölteni.
Camping Zenz
A legkézenfekvőbbnek a Camping Zenz tűnt Pichl-Großdorfban. Innen gyalog is megközelíthető a Grüner See, nem kell kiállni, majd visszamenni a lakóautóval. Biztos, ami biztos- mégis csak főszezon van- írtam nekik egy e-mailt, hogy péntek este 10 körül érkeznénk és a hétvégére maradnánk. Hamar jött a „visszaigazolás”- oké, gyertek!
Mivel hosszú, mintegy 340km-es út várt ránk péntek délután, előző nap mindent bepakoltunk, hogy a munkából hazaérve csak indulnunk kelljen. Sopronnál terveztük a határátlépést. Mivel még nem voltunk Ausztriában az idén, kicsit izgultunk, hogy a vadiúj EU-s oltási igazolványunkat illetve az antigén tesztet elfogadják-e. Szerencsére nem volt sor a határon és a papírokra is épphogy rápillantott az osztrák határőr, így gyorsan átjutottunk a határon. Eisenstadt után Bécsújhely, majd az S6 autópályán a Semmeringi hágó felé vettük az irányt. Tempósan haladtunk, de így is már sötétedett amikor Bruck an der Mur-nál elhagytuk az ismerős utat és megcéloztuk a Zenz család kempingjét.
Közel 10 óra volt, mikor megérkeztünk, a kemping lakói még jöttek-mentek, de a fő épületben sötétség és csend honolt. Kopogtam több helyen is, még végül az emeleti teraszon megjelent a tulaj. Én lent, ő fent , és hangosan kiabálva beszéltük meg, hogy kik vagyunk és mit szeretnénk. Egy füves placcon egymás mellett lakóautók álltak sorban a sötétben, világítás nem volt, csak a lakókból kiszűrődő fények. Egy üres helyre mutatott a tulaj az elemlámpájával 2 lakóautó közé, oda álljunk be. A bejelentkezés annyi volt, hogy kért egy személyi igazolványt, megkérdezte, hogy hányan vagyunk és kérünk-e áramot. Elmondta, hogy az étterem már reggeltől nyitva van, hol találjuk a mosdót és a kávéautomatát, a boltot a faluban, valamint a telefonszámát vészhelyzet esetére. Azzal jó éjszakát kívánt és elment. Igyekeztünk minél gyorsabban kipakolni a sötétben, hogy a többiek nyugalmát ne nagyon zavarjuk. A kis kidobós sátrat villámgyorsan felállítottuk, bele a felfújhatós matracokat a gyerekeknek. Egy gyors vacsora után mindannyian nyugovóra tértünk.
Reggel kilépve a lakóautóból csak ámultunk és bámultunk. Este a vak sötétben nem láttuk, hogy hová is érkeztünk. Magas hegyek vettek körül bennünket és egy kis tó partján álltunk. Minden harsogó zöld volt, a hegyek tükröződtek a tóban és harapnivalóan friss volt a levegő.
A kempingben kétharmad részben letelepített lakókocsik és faházak álltak. A tóparton volt a „turistás” rész, három sorban álltak a lakókocsik, lakóautók és a sátrak. A parcellák nem voltak egymástól sövénnyel elválasztva, csak a földbe süllyesztett kis fémlapok jelezték a terület határát. Több parcellához tartozott egy-egy villanydoboz és ivóvizes csap. A főépületben az étterem foglalt helyet, mellette egy földszintes épületben a mosdók és a mosogató.
A szaniter helyiség teljesen korrekt volt, tiszta. A hulladékot-ahogy Ausztriában ezt megszoktuk- szelektíven gyűjtötték.
A kisgyereknek volt egy kis játszótér, a nagyobbaknak pedig vízibicikli, sup, kajak kölcsönzés a tóparton. A tóban fürödni is lehetett, egy kis napozóstég is volt a tó közepén, a parton pedig zuhanyzó. Ha valaki horgászni akart, akkor az a tó túlsó, kempingtől távolabbi oldalán tehette meg, Néhány horgász ott vert fel a sátrát is. Aki csak gyönyörködni akart a tóban, az körbe tudta sétálni. Lenyűgöző látvány nyújtott, ahogy a hegyek visszatükröződtek a tóban.
Grüner See
A mostani kirándulás fő célpontja a Grüner See, a Zöld tó volt, így rögtön a tóparton elköltött reggeli után útra is keltünk. Visszamentünk a főútig, majd jobbra kanyarodtunk, és a Sparral majdnem szemben egy kis hídon átkeltünk a Laming patakon. A patak vize pont olyan hűs volt, mint amilyennek látszott.
A kristálytiszta patakot követve sétáltunk a gyalogösvényen, majd egy gyerektábor mellett elhaladva egy mellékúton folytattuk a sétánkat.
Házak és legelők váltották egymást, katonás rend mindenhol, helyenként hatalmas bálapiramisok.
Az út kényelmes volt, nem voltak igazán szintemelkedések. Először a Kreuzteich tavat értük el. Már ez is lenyűgözött.
Bámészkodtunk kicsit, majd mentünk tovább a zöld tó felé. Mielőtt elértük volna, a fogadónál megálltunk még és elintéztük a folyóügyeinket. Ahogy közeledtünk a célállomás felé, egyre több turistával találkoztunk, biciklivel, babakocsival, kutyával egyaránt sokan jöttek. A tó tényleg olyan valószínűtlenül zöld, mint a képeken.
Színét a benne lakó növények kölcsönzik. A tavat körülölelő sétaút egyes pontjairól a zöld más és más árnyalatait és a tó más-más arcát láthatjuk.
A benne lévő víz annyira tiszta, hogy teljesen le lehet látni a tó fenekére is. Régebben sokan búvárkodtak benne, de annyira népszerű lett, hogy a tó védelmében ezt megtiltották. Ma már, ha kíváncsiak vagyunk, hogy mi van a tó fenekén, el kell jönni késő ősszel vagy télen, amikor is tó kiszárad. Ha teljes nagyságában szeretnénk csodálni, akkor pedig a május vége az ideális, amikor az olvadás már véget ért. Ilyenkor júliusban közepes nagyságú, helyenként már láthatók a visszahúzódás nyomai.
Miután kigyönyörködtünk magunkat és megkerültük a tavat, a Pfarrerteich tavat útba ejtve indultunk vissza. A Kreuzteichnél még megcsodáltuk a tópartra helyezett színes, festett köveket (valószínűleg kisiskolások munkái), majd a Laming patakot követve jutottunk vissza a falunkba, a kempingbe. Ebéd után a gyerekek fürödtek egy nagyot a tóban és társasjátékoztunk.
Ismeritek a Dobble játékot? Nem? Remek kikapcsolódás gyereknek, felnőttnek egyaránt. Hatalmas kacagások közepette próbáltuk megverni benne a gyerekeket, de nem sikerült 😊
A vasárnap délelőttöt sétával, tóparton üldögéléssel töltöttük.
Kijelentkeztünk a kempingből, 100€-t fizettünk négy felnőttnek 2 éjszakára. Délhez közeledett az idő, amikor elindultunk hazafelé. A Laming völgyet végigbámészkodtunk, pénteken már sötétben jöttünk errefelé. Semmeringnél elkezdett esni az eső és hazáig jóformán meg sem állt. Hazafelé a határon nem volt senki, így csak a nagycenki Sarki Konyhánál álltunk meg lángost enni. Győrnél belefutottunk egy hatalmas felhőszakadásba, szerencsére nem lett bajunk, épségben hazaértünk.
A Grüner See és környéke remek hely egy hétvégi kiránduláshoz, de akár egy hosszabb Ausztriai út során is útba lehet ejteni. Egy biztos, minden bakancslistán ott a helye!