7. nap
Amalfi part
Reggel lesétáltunk a kikötőbe, ami már önmagában is közel ½ óra. Megkerestük a Seremar irodáját (nem volt kiírva) és átvettük a hajójegyeket. 10.10-kor indult a hajónk az Amalfi partra. A Sorrentói félsziget még párában úszott, ahogy Capri szigete is. Jó lassan haladt a hajónk, majdnem másfél óra alatt értünk Positano-ba.
Positano
“Mi szél hozott Positano-ba?”- kérdezte Marcello Francestől a Napsütötte Toszkána című filmben. Azóta szeretném látni ezt a kisvárost.
A meredek utcáin trónoló színes házak már messziről rabul ejtik az utazót és alig várja, hogy végigjárja a Világörökség részét képező utcácskákat. Vízszintes sehol nincs, csak felfelé vagy lefelé lehet menni.
Hangulatos kisváros, de a kikötő közelében annyira zsúfolt, hogy szabályosan kellemetlen érzés sodródni a tömeggel.
A 2 óra, ami van a hajó tovább indulásáig, bőven elég a városra, megyünk tovább Amalfiba.
Amalfi
Mire ideérünk, már bent járunk jócskán a délutánban, megéhezünk. A hosszas étteremben üldögélést nem nekünk találták ki, keresünk egy szendvicsezőt egy csendes kis utcában, és egy eszünk egy panninit. A dómot csak kívülről nézzük meg, nem szeretem, ha templomokba csak belépő jeggyel lehet bemenni.
Végigjártuk a város utcáit, hömpölygünk mi is a tömeggel. Nem tudom mikor kellene ide jönni ahhoz, hogy ne legyen embertömeg.
Miután bejártuk a várost és megállapítottuk, hogy a sütemények pofátlanul drágák, egy fagyival a kezünkben Bruno Catalano “utazó” szobrait nézegettük, amig a hajónkra vártuk.
A kikötőből rengeteg ember indult rengeteg hajóval (kiírás semmi), szóval hasznos volt, hogy “látásból” ismertük a miénket, tudtuk melyikre kell felszállnunk.
Visszafelé vagy másfél órát tartott a hajóút ,így alaposan ki tudtuk élvezni az Amalfi part látványát és a naplementében fürdőző Caprit.
Sajnos a kisebb falvakat nem sikerült így útba ejtenünk, de talán majd egyszer, ha visszatérünk…
8. nap
Capri
Reggel fáradtan ébredtem, bár Capri volt betervezve, nem voltam igazán lelkes. Csak pihenni vágytam. Elvonszoltam magam a kikötőig, ahol gyorsan megvettük a jegyeket (visszafelé is javasolt), és 10 perc múlva már a hajón ültünk, ½ óra múlva meg is érkeztünk. A kikötőtől jobbra kell megvenni a jegyet a siklóra (Funicular), a bejáratnál már csak érvényesíteni lehet (jó tudni, hogy az ember ne álljon be a sorba feleslegesen jegy nélkül).
Gyalog is fel lehet menni, de inkább visszafelé terveztük gyalog.
Fent Capri városában még viszonylag kevesen voltak 10 óra előtt, körülnéztünk a Fő téren, majd a világmárkákat árusító elegáns üzletekkel kísért sétáló utcán mentünk végig.
A Via Tragara-n elsétáltunk a sziget egyetlen 5*-os szállodája mellett, majd az út végén a kilátónál megcsodáltuk a jellegzetes Faraglioni sziklákat, amiket előző nap már láttunk a hajóról.
Visszasétáltunk a központ felé, majd Augustus mini botanikus kertjében folytattuk a sétánkat. Ide 11,5€ volt a belépő, a kert nagyon helyes, de igazán a kilátás az, amiért érdemes bemenni.
A capri-kék tengeren számos kisebb-nagyobb hajó ringatózott, a kert mellett a Via Krupp tekergett lefelé a Marina Piccoláig. Egyszerűen lélegzetelállító volt.
Nagy hiba lett volna Caprit kihagyni. Visszasétáltunk a siklóig, ekkor már érezhetően megnőtt a tömeg. Buszjegyet váltottunk a körjáratra, hogy átmenjünk a sziget másik végére Anacaprira. Egészen kicsi buszok közlekedtek a szigeten. Felmenni Anacaprira (és lejönni) szó szerint félelmetes volt. Mint az őrült, úgy mennek a sofőrök, és sokszor 5 cm sem választott el bennünket az utat szegélyező faltól (és a szakadéktól). Anacapriban először a Villa San Michele felé sétáltunk ki, ahol a Marina grande (nagy kikötő) és a távolban a Sorento félsziget sziklái kápráztattak el.
Anacapri fehér házai között sétálva megállapítottuk, hogy közel sem olyan elegáns, mint Capri városa.
A felette magasodó Monte Solaro hegyre fel lehetett volna menni libegővel, de ezt mi kihagytuk. Visszabuszoztunk Capira, majd onnan lesétáltunk a kikötőbe. A kikötőből nagyon sok kishajó indult a kék- barlanghoz. Ez a sziget egyik fő látványossága, akit ez érdekel, itt tud befizetni az útra. Hogy hamarabb teljen az idő a hajónk indulásáig vettünk egy kis sült kalamárit, méregdrágán (és nem is volt annyira jó). A kikötőben csak nehezen találtuk meg a hajónkat, elég sokat kellett kérdezősködni. A sorrentoi kikötőtől már nem esett jól felmászni a városba, de csak azért sem használtuk a liftet.
Nem szívesen mentem volna haza anélkül, hogy fürödtem volna a tengerben, ezért még este megnéztük, hogy hogyan lehet lemenni a kempingből a strandra. Jó meredek lépcsők vittek be, majd egy elhanyagolt területen keresztül lehetett elérni a strandot és a kikötőt.
Nem voltam lenyűgözve. A fekete homok tele volt csikkel és szeméttel. A stand pedig kikötő is volt egyben. Én itt biztosan nem szeretnék fürdeni. Azt mondanom sem kell, hogy felfelé a lépcsők a kempingig már nagyon nem esetek jól.
9. nap
Sorrento
Már tegnap is fáradt voltam. Minden utazásnál eljön az a pont, amikor belefáradok, és szükségem van fizikai pihenésre, semmittevésre. Erre a napra pont ezt terveztük. Reggel akkor keltünk, amikor jól esett. Elpiszmogtam a mosogatással, mosással. Mivel a kemping alatti strand nem nyerte el a tetszésünket, kerestünk másikat. A várostól nem túl messze, a félsziget egyik kiszögellésén van Bagni Regina Giovanna, azaz Johanna királynő fürdői. A kempingtől jó 35 percet kellett gyalogolnunk a fürdőig. Egy darabig a főúton mentünk, ahol nincs járda, viszont simán kikerül bennünket a motoros, miközben az autós a záró vonalon a motorost előzi , szemből persze jönnek ( ez teljesen természetes itt délen). Megkönnyebbültünk, mikor elértük a gyalogutat. Egy része kikövezett, de azután göröngyös, poros, csúszós, szóval rendes cipőben kell menni a strandra. A sziklaszirten hajdan római villa állt, a romok ma is láthatók. Az egyik oldalon egy sziklákkal körülvett medence látható, a legenda szerint Johanna nápolyi királynő itt szeretett fürödni a szeretőivel.
A másik oldalon egy kis védett öbölbe lehet lemászni a meredek lépcsőkön. Mi ez utóbbit választottuk. A sziklákra lehet lepakolni és csak fürdő cipőben lehet lemászni a sziklákon.
Néhány bátor ( őrült) inkább az ugrást választotta. A víz kellemes, borzongás nélkül megyünk bele, legalább 25 fokos. Olyan dekadens ókori római romok között fürdőzni a tengerben október közepén, nem? Délután 1 óra után kezdtek egyre többen megjelenni a kis eldugott strandon, így mi elindultunk vissza a 2,6 km-es úton. Délután a kempingben pihentünk.
A kemping 4 napra176€ volt kettőnknek. Ez elég drága, de a hely szuper, Sorrento pedig egy piszok elegáns város, szóval érthető az ár.
10. nap
Hétfő reggelre esőt mondtak. Éppen indultunk volna, amikor leszakadt az ég. Annyira, hogy a szomszédos parcellán meg kellett állnunk, mert nem lehetett látni semmit. Ahogy csillapodott a felhőszakadás, elindultunk észak felé, mert itt egész hétre rossz időt mondtak. Mit tesz ilyenkor a lakóautós? Megnézi, hogy hol van jó idő és arra veszi az irányt. Umbriában egész tűrhetőnek ígérkezett az időjárás, oda indultunk. A Sorrentói félszigetet jól meg tudtuk még nézni, Pompeji-ig lépésben araszolt a forgalom. Visszafelé ismét elhűlve vettem tudomásul, hogy teljesen rendjén való az, hogy az autópályán nincsenek felfestve a sávok, és legalább 3 sorban száguldozik boldog-boldogtalan.
Narni
Délután értünk Narni városkához. A városi parkolóban a lakóautóknak fenntartott részben egy lakóautó és egy busz állt úgy, hogy más már nem fért el. Szerencsére 2 autó helyére meg tudtunk állni, de az utánunk érkező két lakóautó már nem talált helyet. A városkába egy sikló visz fel, de nekünk minden nap „lábnap”, Így a lépcsőt választottuk.
Narni nagyon bájos város, a terméskövekből épült házai szép rendben vannak. A belváros kis sikátoraiban lépcsőn lehet közlekedni (az autók is ott mennek).
Az egész város olyan, mintha a középkorba csöppentünk volna, az ódon falak az évszázadok alatt mit sem változtak. Jaj, ha mesélni tudnának!
Bebarangoltuk a kis utakat, lenéztünk a mélyen folyó Nera völgyébe, fel akartunk mászni a várhoz is.
Már majdnem elértük a célt, amikor elkezdett esni az eső. Nem volt nálunk esernyő, siettünk vissza a lakóhoz.
A Narni-i parkoló éjszakára nem volt alkalmas, a közeli Acquasparta ingyenes lakóautó parkolójába mentünk. A parkoló szinte üres volt, 2 másik utánunk érkező lakóautó társaságában töltöttük az éjszakát.
11.nap
Megnézzük délelőtt Aquasparta kisvárosát. A hely a gyógyító vizéről híres. Egyáltalán nem turista célpont, viszont nagyon helyes a belvárosa.
Spoleto
Egy órás séta után indultunk tovább Spoleto-ba. Itt a város széli lakóautó parkolót választottuk, ami 10 percre volt a belvárostól. A város fő nevezetességei a város felett trónoló erőd, a dóm és a híd.
Fel lehet menni lifttel is, de mi ismét az edzést választottuk. Az órám szerint legalább 30 emeletet másztunk meg, mire felértünk a várhoz. Kívülről megkerülve a várost elértük a Ponte delle Torri- t, ami egykor római vízvezeték volt, később hídként funkcionált. Sajnos tatarozás miatt nem lehetett átmenni rajta.
A dómot is szerettük volna megnézni, de ott meg éppen filmet forgattak. Szóval, csak sétáltunk egy jó nagyot a városban.
Délután Campello sul Clitunno-ba mentünk, ahol egy olajmalom udvarán kialakított ingyenes lakóautó parkolóban telepedtünk le, nem volt rajtunk kívül senki.
Kipakoltunk, főzőcskéztünk, majd elsétáltunk a Fonti del Clitunno forrásokhoz. A körülötte kialakított kis parkba 3€ lett volna a belepő, amit túlzásnak gondoltunk, már csak azért is, mert a park széléről is remekül belátható volt az egész.
A parkban pihenés helyett inkább a lakóautóban pihenést választottuk.
Bár a parkolóról többen írták, hogy a forgalom zaja és a kennelbe zárt kutyák miatt nem tudtak aludni, nekünk szerencsénk volt. A kutyák nem ugattak, a forgalom nem zavart, a körülöttünk kapirgáló tyúkok meg igazán senkinek sem ártottak (és az ebédből megmaradt rizsszemeket is felszedegették).
12. nap
Trevi
Reggel Trevibe indultunk, ahol a városbéli ingyenes lakóautó parkolóban álltunk meg. Legalább 5- 6 lakóautó ott töltötte az éjszakát. Onnan sétáltunk be a városba.
Trevi nem egy felkapott turistás város, szinte csak helyieket lehetett látni. Talán csak a szomszéd város Foligno coffee Bikers csapata volt „idegen”. Ők a nevükhöz méltóan a kávézóban üldögéltek egy darabig, majd bringára pattantak. A városban nincs semmi különleges, a római kor óta lakott és a belváros a nagyon bájos.
Egyszerűen csak jó ott sétálni. Az idő elkezdett borulni, az eső előtt csak egy város fért bele, Spello-t választottuk.
Spello
Spelloban a vasútállomás melletti ingyenes parkolóban álltunk meg, innen egy rövid sétára volt a központ. Spello óvárosa gyönyörű, az épületek fel vannak újítva. A széles (1 autó elfér) fő utcájából szűk sikátorok nyílnak.
Ahová csak lehet, ültettek virágot.
Az üzletek szolidak, nem annyira bazáriak, mint a turisták által sokkal felkapottabb városokban. Bár itt is volt sok látogató, de nem volt zsúfolt. Ebédre vettük egy porchettás szendvicset, és kerestünk egy padot, ahol szép kilátást is kaptunk az ebédünk mellé.
Még az sem zavart, hogy közben eleredt az eső. Annyira imádnivaló volt a város, hogy esernyővel is örömmel jártuk be.
Éjszakára egy Assisi melletti agriturismo-t néztünk ki, ahol a tulajdonos család lakóautó parkolót működtet. 6 beálló (de akár 9- 10 lakóautó is elfér), zuhanyzó, WC bidet-vel, mosogató és mosó helyiséggel, árammal. Ráadásul nagyon szép parkosított környezetben és kilátással Assisi óvárosára.
13. nap
Assisi
Reggeli után Assisibe indultunk, úgy gondoltuk, busszal. A farmon kiírt menetrend és a legközelebbi buszmegálló menetrendje nem stimmelt, úgyhogy inkább felgyalogoltunk a városba. Minden nap lábnap! A városnézést az Assisi Szent Ferencnek szentelt Bazilikában kezdtünk, még nem voltak sokan.
Monumentális épület, ami híven tükrözi az egyház hatalmát. Az, hogy ez Assisi Szent Ferenc életével nem igazán van párhuzamban, nem érdekes. A sírt rejtő tombában éppen mise volt, az egyenkendőből arra következtettem, hogy egy zarándok csoportnak. Az alsó templom freskóinak megcsodálása után felmentünk a felső templomba. Ilyen két szintes bazilikát korábban még nem láttunk. Igazán lenyűgöző építészeti remekmű. A városban minden a ferences rend alapítójáról szól. Akit érdekel az élete, annak Zefirelli Napfivér, Holdnővér című filmjét érdemes megnézni.
A városban túlzás nélkül minden sarkon van egy templom.
Mindegyik ingyenesen látogatható (nagyon helyesen, nem tartom fairnek, hogy Isten házába sokszor belépőt szednek). Mi is jó néhányat megnéztünk. A templomoknál márcsak a kegytárgyakat árusító üzletek voltak többen. Hiába, a hit jó üzlet. A bájos kis városka legeldugottabb utcácskáit is bejártuk, ahol turista rajtunk kívül alig járt.
Majd mikor már kezdett a tömeg megnőni, elsétáltunk a farmra a lakóautóért, hogy tovább álljunk.
Irány Marche!
A következő megállónak Gubbio-t néztük ki, az egyik áruház parkolójában álltunk meg. Egészen idáig tökéletes volt a mobilnetünk, de itt elkezdett vacakolni, majd egyszerűen nem volt hajlandó működni, bármit is csináltunk. Mivel nem tudtuk, hogy merre kell mennünk, mit is szeretnénk megnézni, elveszve éreztem magam. (Tanulság: ha előre kinyomtatom, akkor net nélkül is megy. De annyira hozzászoktam, hogy a térkép, a fényképezőgép és a Wikipédia is a zsebemben van, hogy nem szívesen térnék vissza a papírhoz.) Aztán mikor az eső is eleredt, úgy éreztem, hogy Gubbio ma nem akarja magát megmutatni nekünk, ne erőltessük. Nem baj, úgyis szeretnénk visszajönni Umbriába. Ugyanolyan gyönyörű városok vannak, viszont talán kevésbé felkapott kevésbé zsúfolt. Szóval, szerintem semmiben sem marad el Toszkána mögött. Először San Marino-ba akartuk menni. Mivel nem volt netünk, térkép alapján indultunk el. Útlezárások is voltak, nem volt egyszerű dolgunk, de megoldottuk kis kevergés után. Aztán meggondoltuk magunkat, mégsem mentünk San Marino-ba, hanem Marche tartományba.
Mielőtt elértük volna a tengerpartot egy Mondavio nevű kisváros lakóautó parkolója mellett döntöttünk. Az önkormányzat jóvoltából a parkolás, a szerviz és az áram is ingyenes. Azonkívül nagyon szép helyen fekszik.
14. nap
Mondavio
Reggelre 5 lakóautó állt a parkolóban ( a 6 helyből), úgy látszik elég népszerű. Besétáltunk Mondavio városába. Megnéztük a Rocca Roveresca erődöt, majd a főtérről körbejártuk a kis utcákat.
A főtérről jó időben a tenger is látszik, most elég párás volt. Mondanom sem kell, turista rajtunk kívül nem akadt aznap reggel, de a helyiek pont úgy üdvözöltek bennünket, mintha közéjük tartoznánk.
A reggeli séta után továbbálltunk, nem mentünk messzire, csak néhány városkával odébb.
Corinaldo
Corinaldo (Mondavio-val együtt) egyike a legszebb olasz falvaknak. Meredek úton másztunk fel a városfalhoz (van hosszabb és kevésbé kaptatós lehetőség is.)
A város falon belül csinos, többségében felújított, téglával kirakott házak sorakoztak, köztük 1-1 templom szinte minden utcában. Itt a Goretti Szent Mária templomot néztük meg, aki a nők védelmezője. Elég nagy kultusza van, a városban több helyen találkoztunk vele.
Számos sátrat állítottak fel a városban, a jövő heti Boszorkány fesztiválra készültek. Körbejártuk a városfalat, megnéztük a jellegzetes fecskefarkú bástyákat.
És persze a százlépcsőt sem hagytuk ki. Sok emberrel nem találkoztunk, szinte kihalt volt az egész város.
Délutánra már ideért a Sirokkó, port hozott, később esőt is, de az esti pihenésünket ez már nem zavarta. A parkoló estére teljesen megtelt, amit nem csodálok, mert nagyon szuper hely, ingyenes árammal és wifivel.
Marche tartomány nem igazán felkapott turisztikai régió (legalább is a magyaroktól ritkán hallani róla). A régió Toszkánával van egy magasságban, nyugatról Umbria és a Appeninek, keletről az Adria határolja. Az Appeninek hegycsúcsai szelíd dombokon keresztül érik el az Adriai tengert. Gyönyörű kis városkái vannak, de sokkal inkább meghitt lakóhelyként, semmint turistacsapdaként működnek. Persze, nem is olyan drágák (a tengerpartot leszámítva). A Park4night-on nagyon sok ingyenes és legalább 4*-ra értékelt lakóautó parkoló van. Az olaszok nagyon szeretik, más nemzetiségű lakóautó viszonylag kevés van. Ha valaki Toszkánához hasonló dimbes- dombos tájat, bájos városokat szeretne látogatni, esetleg egy kicsit strandolni a tengerparton, Marche régió ár/érték arányban verhetetlen.
15. nap.
Elindultunk hazafelé. Hogy ne legyen gyötrelmesen hosszú az út hazafelé, 2 napra terveztük. Első nap Grado-ig akartunk eljutni. Szerencsére az esőt nagyrészt elkerültük, a forgalom is elviselhető volt. Gradoban a megszokott parkoló egy motorverseny miatt le volt zárva, úgy a szomszédban telepedtünk le. Ez drágább ugyan (16 €), de kényelmes és van áram. Még az eső előtt átmentünk az Eurosparba bevásárolni, majd egy rövid tengerparti séta is belefért. Azt terveztük, hogy megmártózunk a tengerben (20 fokos volt), de a kinti levegő sem sokkal melegebb, így beértük a sétával.
16. nap
Reggel a motorverseny zajára ébredtünk. Menekülőre fogtuk a dolgot. Ha már pihenni nem tudunk, legalább időben érjünk haza. Szlovénia ködbe burkolózott, emlékeztetve bennünket arra, hogy október vége van, ősz, az elmúlt két hét nyár már csak a szép emlékeinkben marad meg.
by Szilvia Berta
Egy válasz