Az augusztus 20-i hosszú (hosszított 😉 ) hétvégére egy rövid Szlovákia utat terveztünk. Szerettünk volna valami közelit, inkább hegyvidéket, ahol talán nem lesz nagyon meleg. A Felvidék térképén már régóta gyűltek a célpontok, gondoltuk, teszünk egy gyors karikát Trencséntől a Szepességig.
A Szepességig persze ennyi idő alatt nem jutottunk el, de legalább hamarosan visszajövünk.
Útvonal: Csákvár→Pöstyén →Beckó→Trencsén →Csicsmány →Zsolna →Vlkolínec →Donovaly →Úrvölgy →Garamszeg →Körmöcbánya →Naszvad →Csákvár
Indulás
Kedd délután indultunk el, szlovák autópálya matricát biztos, ami biztos vettünk, bár könnyen meg lehetett volna csinálni a túrát enélkül is.11€ nem olyan drága 10 napra, így kényelmesebb, hogy akkor használjuk, amikor akarjuk.
Komáromnál mentünk át a határon és Pöstyént (Piestany) vettük célba. A város alatt a Vág folyó tóvá szélesedik és a partján egy szabadidő park van. Annak egyik parkolóját néztük ki éjszakára.
Szlovákiában tilos a vadkempingezés, de a Park4Night vélemények alapján úgy tűnik, hogy a „nemkipakolós” parkolást eltűrik. Amikor megérkeztünk, márt állt egy lakóautó a parkolóban, majd később jött még egy. A kora esti órákban rengetegen voltak a parkban, futva, bringával, görkorival, gyerekekkel vagy kutyákkal. Mi is sétáltunk egyet a Vág parton, amíg a szúnyogok hagyták.
1. nap
Beckó (Beckov)
Az első megállónk Beckó ( Bolondóc) vára volt. A főút melletti parkolóban álltunk meg, 1€/óra volt a parkolási díj. QR kódot kell beolvasni, és online lehet a jegyet kifizetni. Nagyon praktikus és kényelmes, ha kell, menet közben lehet hosszabbítani is.
A várhoz rövid, de meredek gyalogút visz fel. A Vág parti öreg vár már a 12. században is állt. A legenda szerint Stibor vajda építtette bolondjának, Beckónak (innen a Bolondóc név), de nagyon megtetszett neki s inkább megtartotta magának. A kilátás miatt meg is tudom érteni.
Az évszázadok alatt lepusztult várat 2012-ben újították fel, de még most is építkezés folyik.
A várban tartanak madár bemutatót is, a főszereplők a bemutatók között a kis házikókban várják a következő fellépést.
Trencsén (Trencín)
A következő megállónk Trencsén volt. A belvárostól nem messze találtunk parkolót a stadion környékén. A várat nem kellett keresni, a várhegy sziklaszirtjén magasodott, uralva a város látképét. A főtér nagyon hangulatos volt, sok fával és zöld területtel. A kávézók teraszain többen ültek, de tömeg nem volt.
Egy fedett lépcsőn mentünk fel a Szűz Mária Születése Templomhoz, onnan pedig a várba. A vár hatalmas, sok részét felújították. A 11. század óta áll itt a várhegyen, tanúja volt a magyar történelemnek. Látta Csák Mátét, Nagy Lajost, Luxemburgi Zsigmondot, a Szapolyaiakat és a Hunyadiakat. Ha mesélni tudnának a falak….
Bebarangoltuk az egész várat majd a parkerdő felé visszajutottunk a belvárosba. Késő délutánra járt az idő, beülni nem volt kedvünk a nagy melegben sehová, ezért egy kempinget kerestünk, ahol lehet sütögetni.
Vágbesztercén, a hegyek ölelésében találtuk a Manínska kempinget. Kellemes kis hely volt, szép mosdóval, medencével (azt kicsit zöldnek találtuk , inkább nem használtuk), 22€-ért abszolút megérős.
2. nap
Csicsmány (Cicmany)- a szlovák Hollókő 1. (lesz 2. is)
Reggel a kempingből Csicsmányba indultunk. A falu elején lévő parkolóban álltunk meg. Ha sokan vannak, érdemesebb a sípálya parkolóját választani. Itt is QR kóddal fizettük ki az óránkénti 1 € parkoló díjat. A festői völgyben megbújó skanzenre emlékeztető falut állítólag a tatárok elől ide menekülő bolgárok alapították. Jellegzetes mézeskalács házai kő alapra, fából épültek.
A sötétbarna faházakra fehér mintákat festettek, jellegzetes motívumaikat az újabb házakra is továbbvitték valamint a népviseletükben is fellelhetők.
Életvitelszerűen csak kevesen lakják, főleg az ide látogató turistákból élnek. Szerencsére csak kevés látogató volt kora délelőtt, így zavartalanul tudtunk bámészkodni az elbűvölő falucskában.
Zsolna (Zilina)
A következő úti célnak adta magát Zsolna. Itt a város közepén lévő parkolóban tettük le a lakóautót. Egy kicsit zavarba jöttem, mert parkolójegyet nem adott ki a beengedő rendszer. Kérdezősködtem és a parkoló melletti hivatalban azt az infót kaptam, hogy teljes automata a rendszer, a rendszám alapján kilépéskor a sorompónál kártyával kell fizetni, így is történt.
A belváros jellegzetes árkádos házait néztük meg a főtéren és az óvárosban. A vár a városon kívül volt, oda már nem volt kedvünk kimenni. Majd legközelebb megnézzük, ha erre járunk.
Lógott az eső lába, elindultunk Rózsahegy felé. Jó nagy dugó volt az úton a felújítások miatt. Útközben egy Lidlben frissítettük a kenyér készletünket, majd Nagyselmec (Liptovská Stiavnica) Chalupkovo üdülőrészén, egy étterem udvarán telepedtünk le.
A tulajdonos nagyon kedvesen fogadott, Gödöllői bartaival büszkélkedett. Gondoltuk, ha már így alakult, eszünk az étteremben valami jellegzetesen helyi kaját. Vacilláltunk a knédli és a sztrapacska között, végül az előbbinek szavaztunk bizalmat. Kicsit csalódás volt, a kenyér szerű gombóc nem volt az igazi . A stellplatz ára 32€ volt áram nélkül. A mosdót az étteremben tudtuk használni reggel 9 és este 9 között, amúgy csak a pottyantós wc működött. Az alagsori wellness éppen nem működött, csak a zuhanyt tudtuk használni. A Park4Nighton szereplő leeresztő/ürítő sem volt sehol. Így az ára kissé borsos volt, bár a játszótér nagyon extra, de mi ezt nem igazán tudtuk kihasználni.
Viszont a környezet és az üdülőfalu a fából készült gyönyörű házaival mégiscsak megérte a látogatást. A délutánra ígért eső megérkezett és nem is hagyta abba reggel 9-ig.
3. nap.
Farkasd (Vlkolínec)- a szlovák Hollókő 2.
Ahogy az eső elállt, elindultunk a nem túl távoli Fehérpatak (Biely Potok) faluba, ahol a patakparton egy elhagyatott helyen hagytuk a lakóautót. Az UNESCO Világörökség listás Vkolínec falucskába terveztünk menni. Mivel az út elég keskeny volt és a fák belógtak, no meg a mozgás is ránk fért, inkább túrázva közelítettük meg a falut.
A felfelé vezető úton medveveszély tábla volt kitéve. Na innentől kezdve az út szélét figyeltem medvelábnyomot kutatva. Persze a Nagy Fátra gyönyörű hegyei és később a falu hamar elfeledtette a medveveszélyt. Nem egészen 1 óra alatt feljutottunk a faluba, ami Rózsahegy szatellit faluja. A parkoló melletti kis bódéban szedték a belépőjegyet (kártyával lehet fizetni), a kapott karszalaggal lehet meglátogatni a nyitott portákat.
A tapasztott, festett házacskák ismét előhozták a „hollókői” hangulatot. A nap is kisütött, így kedvtelve bámészkodtunk, csodáltuk meg az apró házakat, harangtornyot, régi iskolát.
Még egy gőzgombócra és rétesre is beültünk a helyi étterembe. Visszafelé az erdőn keresztüli utat választottuk, hogy az autóknak ne kelljen kerülgetni bennünket. A térdig érő, vizes fűben gázolva alaposan átáztunk, Atti folyton azt emlegette, hogy milyen jó lenne, ha tényleg látnánk medvét. Szerencsére a környékbeli maciknak aznapra más programjuk akadt.
Donovaly
Úgy terveztük, hogy az estét Donovalyban töltjük majd. Az egyik kék sípálya felső végénél vagy egy kis köves hely, ahol néhány autó elfér és gyönyörű a kilátás.
Bár a placc nem egyenes, de elfogadható a lejtése. Megcsináltuk az előző nap beszerzett rókagombát gombás tojásnak majd felkerekedtünk, hogy körbenézzünk Donovalyban. Elmentük a túloldali sífelvonóig illetve a bobpálya tetejéig. A távolban egy nagyon apró fehér pontként látszott csak a lakóautó. Ez azt jelentette, hogy még 1-2 kilométer, no meg legalább 250 méter szint megmászása várt ránk.
A sípályákon felkapaszkodva jutottunk vissza a parkolóhoz. Este 10-11 ig elég nagy volt a nyüzsgés, a turisták gyalog és autóval is sokan mászkáltak. Úgy tűnt, egyedül leszünk, mígnem hajnali 2-kor megérkezett valaki. Sosem értettem, miért jó éjszaka mászkálni, mindenesetre arra pont alkalmas, hogy a már alvó lakóautós kollégát jól fel lehet ébreszteni. Először beálltak a bal oldalunkra, majd valószínűleg nem volt eléggé egyenes (sehol sem az), megfordultak és betolattak. Olyan jófajta teherautós, csipogós volt a rückvercük. Aztán átálltak a jobb oldalunkra, csipogva, majd mégis inkább megfordultak. Több variáció nem lévén megálltak, utána már csak néhány furgonos ajtócsapkodás volt, aztán ők is nyugovóra tértek. Persze eddigre már én teljesen felébredtem, és csak nehezen aludtam vissza.
4. nap
Úrvölgy (Spania Dolina)
Reggel 4 fokra lehűlt a levegő, egész éjjel ment a fűtés. Reggeli után Úrvölgybe indultunk, ami egy kis bányászfalu, fent a hegyekben. Egy nem túl hosszú szerpentinen lehet felmenni a faluba és a főtéren lehet parkolni. Itt még hagyományos, pénzbedobós parkolóautomata van csak, 2€ a minimum díj.
A falu autentikus bányászházai arról tanúskodnak, hogy az évszázadokon keresztül ívelő rézbányászat gazdaggá tette a falut. A házak kő alapra fából épültek és a tapasztott falukat fehérre festették.
Szerencsére a kevés modern épület nem rontja az összképet. A főtérről fedett lépcső indul fel a templomhoz, ami a hegyoldalról néz le a főtérre. A falu felett magasodó meddőhányóra fel lehet mászni, de érdemes a meredek utcácskákat is végigjárni és a jellegzetes, felújított, apró ablakú házakat megcsodálni, valamint bekukkantani a bányászaknák bejáratához.
Ottjártunkkor épp egy jazz fesztiválra készült a falu, és a főtér fedett rendezvényterén éppen egy zenekar próbált.
Garamszeg (Hronsek)
Körmöcbányára menet még benéztünk Garamszegre, kifejezetten a Világörökség evangélikus fatemplom miatt. A belépő 2€ a templomba, amit a bejáratnál lévő becsületkasszába kell bedobni. A templomot 300 éve építették és az akkor ültetett hársfák árnyékában áll a mai napig.
Jellegzetessége, hogy nem lehetett a falu felé a bejárata, nem használhattak vasanyagot az épülethez, és tornya sem lehetett. Mellette van ezért a harangtorony.
A 300 éves nyikorgó padlón sétálva a templom olyan nagyon emberközelinek tűnt, amit az elegáns barokk templomoknál sosem éreztem.
Körmöcbánya (Kremnica)
Az utolsó úticélunk Körmöcbánya volt, amit az aranybányászat és a pénzverés tett gazdaggá és világhírűvé. Az óváros melletti parkolóban álltunk meg, QR kódos volt ez is. A város főtere lejtős, és egy hatalmas zöld felület fákkal, gyeppel, gyalogutakkal.
A körülötte lévő házak hűen idézik a város hajdan volt gazdagságát. A várba is felmentünk a fedett lépcsőn, kaptunk magyar nyelvű leírást is, de letölthető audioguide is elérhető magyarul.
Megnéztük a Szent Katalin templomot, felmásztunk a 156 csigalépcsőn a tornyába, ahol lélegzetelállító a kilátás a városra és a környező hegyekre. A kétórás város- és várnézés elfárasztott, elég nyűgös voltam.
Estére Naszvadban akartunk megállni, odáig még 2 órás út várt ránk. A Waze valamiért alsóbbrendű utakra vitt le, olyan helyekre is eljutottunk, ahová egyáltalán nem szerettünk volna. Végre megérkeztünk Naszvadra, a fürdő parkolójában van lakóautó parkoló.
Ha nem kérsz áramot, akkor ingyenes, amúgy 15€. Mivel mindenki ki volt pakolva, volt, aki még elősátrat is felvert, mi sem szégyenlősködtünk, kint összedobtuk a vacsoránkat ( az ebéd kimaradt) és a napon sütkérezve kajáltunk meg. Utána még kihasználva az estét 2 órás fürdőjegyet vettünk (11€/fő) és a szabadtéri termál fürdőben lazultunk, élvezve a helyiek ízes, palóc nyelvjárását.
Éjszakára megint nem volt szerencsénk a szomszédainkkal, az összeverődött lakóautós társaság majdnem éjfélig hangoskodott mellettünk.
Hazafelé
Utolsó reggel kényelmesen, későn keltünk, megreggeliztük, majd az előttünk álló kevesebb, mint 100 kilométert megtéve hazaérkeztünk.
Az út számokban:
2 fő
5 nap
780 km
Költségek:
Kemping/stellplatz: 54€
Étterem: 50€
Parkolás:12€
Belépők:78€
Élelmiszer: 46€ (+ tele hűtő)
Üzemanyag: 50.450Ft
