Vidéki idill Provence-ban- 2 hét lakóautóval

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Az őszi 2 hetes szabadságunkon Közép-Olaszországot terveztük bejárni: Umbriát, Abruzzo-t, Campagnia-t. A csúcspont az Amalfi part lett volna. Az indulás előtt néhány nappal elkezdtem figyelni az időjárást. Eső, napi 30-40mm, sőt, Nápolyban 70-100 mm. Nem jó jel! Az indulás előtti napon már narancs riasztást adtak ki vihar, és szél miatt. Ez az álmoskönyv szerint sem jelent semmi jót! Azért elindultunk péntek délután ,hogy majd csak lesz valami. Első este úgy terveztük,  hogy még Ljubljana előtt, Prebold faluban állunk meg. Az önkormányzat csinált egy kis lakóautó parkolót. 3 hely van benne, plusz a szerviz pont, a parkolás ingyenes. Sikerült este 9 után a 3. helyet megcsípnünk. Egy nyugodalmas éjszaka után reggel néztünk csak körbe, hogy milyen szuper helyen aludtunk.

Prebold pici lakóautó parkolója

Reggel még egyszer megnéztem az időjárás előrejelzést, elkeserítő volt!  Egy hét eső, villámárvizek, viharok. Persze lehet, hogy a meteorológusoknak nem jön be a jóslat, de mi van, ha mégis? Tényleg ezt akarjuk? Na, nézzük, hol van jó idő! Aha, Provence egészen biztató! Úgyis volt a térképemre néhány provence-i célpont feltűzve. Ugyan nem voltak hozzá tervezett megállók, de a lakóautózás a spontaneitásról (is) szól! Amíg a mobilnet tart és a Park4Night működik, addig semmi gáz!

1. nap

Úton

Sajnos kiderült, hogy a kávéfőző otthon maradt. Elromlott az otthoni kávégépünk és amíg szervizben volt, a lakóból felvittük a kotyogóst. Naná, hogy otthon hagytuk! Kávé nélkül nem élet az élet, sürgősen kell szereznünk egyet! Az előzőt Grado-ban vettük a Sparban, úgyhogy kinéztem útközben egy Interspart, ott biztos fogunk kapni Bialetti kotyogóst (alább nem adjuk 😉 ). Addig is, hogy meglegyen a reggeli kávé, útba ejtettük a Trojani fánkost, és ha már ott voltuk, fánkot is vettünk a kávé mellé reggelire. Ami pedig a 6-os pakkból megmaradt, bedobtam a fagyasztóba, jól jön még később. Palmanovában megvettük a kávéfőzőt, egy kicsit sokáig tartott, a bankkártyás fizetéssel adódott problémánk. Elindultunk Franciaország felé. Mivel Ligúriában narancs riasztás volt érvényben vihar miatt és élénken élt bennünk a 4 évvel korábban leszakadt viadukt látványa, inkább az Alpokon át vezető út mellett döntöttünk, arra “csak” esőt mondtak.

Az autópályán eszméletlen sok lakóautó és lakókocsi jött szembe. 10 járműből 1-2 ilyen volt. Velence környékén terveztünk egy hideg ebédet. A pihenők annyira tele voltak, hogy csak az 5. parkolóban sikerült megállni. A Garda tótól esőben mentünk. Milánó környékén nyomasztóan nagy volt a forgalom, Torino felé már ritkult. Utána nekivágtunk az Alpoknak, bár a köd miatt sokat nem láttunk belőle. Mivel nem erre az útra készültünk, illetve nem készültünk fel előre, Bardonecchiánál egy jó nagy gyomrost kaptunk. A Mont Blanc alagúton több, mint 60 € volt az útdíj. Köpni nyelni nem tudtam. Vissza fordulni már nem volt érdemes, így a több, mint 11 km alatt meggyőztem magam, hogy ennek így kellett lennie.

Végre Franciaországban

Átérve a francia oldalra nem volt köd, a nap már lebukott a hegyek mögé, sejtelmes, misztikus szürkületbe vonva a hatalmas hegyeket. Nappal talán szebb lett volna a táj, de így is nagyon lenyűgöző volt, amíg be nem sötétedett teljesen. Bourgneuf faluban találtunk egy ingyenes parkolót, ahol már 10-12 lakóautó pihent. Éjszakára újra eleredt az eső, a diszkrét kopogása ringatott álomba bennünket.

A hegyek sejtelmes ködbe burkolóznak Bourgneuf lakóautó parkolója mögött

2. nap.

Az eső majd egész éjjel esett. Reggel, amikor picit elállt, egy rövid sétát tettünk a faluban. Azután megint szakadni kezdett, így elindultunk inkább. Sajnos esőfelhők miatt a Savoyai Alpokból sokat nem láttunk.

Vallon Pont d’Arc

Az autópályán Grenoble felé vettük az irányt, majd a Rhone-Alpes régió felé. Vallon Pont d’Arcba igyekeztünk. A településtől nem messze 1994-ben egy Chauvet nevű barlangász felfedezett egy 25.000 éve lezárt barlangot, ahol hihetetlen rajzokat, festményeket talált, aminek jelentősége vetekszik az Altamira barlangéval.

forrás: grottechauvet2ardeche.com

A Chauvet barlangot soha nem látogathatta a nagyközönség, mert megrongálódnának a világörökséget jelentő alkotások. Nagyon ötletesen és sok munkával megépítették a Chauvet barlang mását, amit mi is megnéztünk. A 17€/fős belépőjegyeket megvéve kaptunk időpontot a legközelebbi vezetett túrára. Az idegenvezetés franciául zajlott, de angol audio guide-dal követni tudtuk az egy órás túrát. Fantasztikus volt. Nagyon élethű volt a cseppkőbarlang, a több, mint 400 rajz pedig elképesztő. Hihetetlen, hogy 32.000 éve milyen alkotásokra volt képes az ősember.

forrás: grottechauvet2ardeche.com

A barlang túra után még az ősemberek életét és környezetét bemutató kiállítást is megnéztük.

Pont d’Arc

Már jócskán benne jártunk a délutánban, de mivel itt később esteledik, mint otthon, még bevállaltuk az ikonikus Pont d’Arcot is. Az Ardéche folyó népszerű evezős paradicsom , különösen a hatalmas, természetes kőhíd, a Pont d’Arc népszerű célpont, amely átível a folyó felett. A folyó lassan kanyarogva az évezredek alatt egy mély kanyont vájt ki, ami a Vallon Pont d’Arc faluból induló panorámaút több pontjáról is meg lehet csodálni. A parkolóból rövid sétával elérhető a kőhíd.

Pont d’Arc

Jó lehet végigevezni is a folyón, de a zúgók és örvények miatt csak gyakorlott evezősöknek ajánlott. A panorámaútnak csak egy részét tettük meg, aztán elindultunk éjszakai szállást keresni.

Az Ardéche kanyon

Visszafelé Bourg-Saint-Andéolban a Google bevitt minket a susnyásba, jobb lett volna, ha a teherautóknak javasolt utat választottuk volna, így viszont kipróbálhattuk a szűk utcákon forgolódást, tolatást, miközben begyűjtöttünk néhány újabb ősz hajszálat. Éjszakára Rochegude falu ingyenes lakóautó parkolóját választottuk, a kanyontól kb. 1 óra alatt értük el. Már néhány lakóautó állt bent. A wc-t gyorsan kiürítettük, a szervizelést másnap reggelre hagytuk.

Rochegude éjszakázó helye

3. nap

Az éjszaka nyugodtan telt Rochegude kőfallal körülvett parkolójában, szerencsére a templom harangja éjszaka nem kongatott. Érdekes volt, hogy a parkoló és a leeresztő külön volt, az út másik oldalán.

Rochegude reggel

Reggel sétáltunk egyet a városban, de sajnos a pékség és a kisbolt is zárva volt, így még a pénteki kenyeret kellett reggelizni (kovászos, jó az még!).

Vaison la Romain

A mai úti célunk Vaison la Romain volt, nem egészen fél óra alatt értük el. Ahogy a város nevéből már sejthető, komoly római örökséggel bír.

Mivel a város összes parkolója magasság korlátos, így a dedikált lakóautó parkolóban tettük le a gépsárkányt. Szerencsénk volt, éppen néhányan elmentek (szembe találkoztunk), így volt helyünk. 10 perc alatt újra megtelt. A stellplatzon este jönnek beszedni a napi díjat, így napközben ingyenesen használható. Az ókori gall-római Vasio város romjait 15 hektáron tárták fel, de állítólag a város alatt lehet még a korabeli épületek nagyobb része. A stellplatztól 5 perc sétára található Puymin negyedben kezdtünk.

Puymin

Megvettük a belépőjegyeket (9€/fő), ami a Villase negyedre is érvényes. Az ókori város romjaiban is lenyűgöző, egykor még Pompeinél is gazdagabb lehetett. Monumentális épületek, medencék, magán fürdők, vízvezeték, kikövezett utak, árkádok.

A római színház

A több ezer ülőhelyes színház ma is működik. A Villase részre a Puymin pénztárában kapott pin kóddal tudtunk bemenni. Végigsétálva a romok között roppantul irigyeltük az ókori rómaiakat (legalábbis azokat,akik itt éltek). 

Villase

A városban a régi kőépületeket gondosan felújították, az alsó szinten többnyire üzletek, galériák, éttermek, kávézók kerültek kialakításra.

A római hídon át jutottunk a felsővárosba. A hegy tetején romos vár terpeszkedik, bájos középkori sikátorokon keresztül lehet feljutni.

Kicsit strapás, de a lenyűgöző kilátás miatt feltétlenül érdemes felmászni.

Visszafelé még megnéztük a katedrálist, ami belülről megdöbbentően egyszerű és dísztelen. Bő 4 órán keresztül bóklásztunk a városban.

Maradhattunk volna a lakóautó parkolóban, de inkább úgy döntöttünk, hogy egy közeli farmon töltjük az éjszakát. Az úton sokfelé még tartott a szüret, traktorokkal hordták be a pincékbe a szőlőt. A Domaine Rigot egy családi pincészet, aminek az udvarán meg lehet állni lakóautóval 1 éjszakára.

És természetesen éltünk a bárkóstolás lehetőségével is, hisz mégiscsak Provence-ban vagyunk. Néhány üveggel vettünk a boraikból otthonra is (ami persze valahogy, véletlenül menet közben elfogyott). Az idős tulajdonos körbevezetett bennünket, megmutogatta a régi borászati eszközeit.

Minthogy mi egyáltalán nem beszéltünk franciául, ő pedig egy szót sem tudott angolul, így jó móka volt kitalálni, hogy vajon melyik szerszámot mire használhatták régen.

A késő délutánt már csak pihenéssel és a Mont Ventoux csúcsának bámulásával töltöttük (na meg borozással). Képzeletben feltekertünk bringával a csúcsra, mint a nagyok, majd a naplemente után pihenni tértünk.

4. nap

Orange

Reggel kakaskukorékolásra ébredtünk és gyönyörű napfelkeltére. Ráérősen készülődtünk össze, nem terveztünk már túl sok programot. A házigazdánknak intettünk egy au revoir-t, és Orange felé indultunk.

Diadalív

Rögtön délelőtt beköltöztünk a kempingbe. Franciaország városai sajnos hírhedtek arról, hogy szeretik a külföldi lakóautókat feltörni. Egy ilyen feltörésnél elvihetik az értékeidet, ruháidat és még a lakóautóban is kárt tudnak tenni. Ha csak a tabletemet viszik el, az 500€ kár, ebből 20 napig el lehet kempingezni. Bár a lakónk mindenféle biztonsági kütyüvel felszerelt (Heo safe zárak, mozgásérzékelő, riasztó, Thule zár a garázsra), a legjobb védelem mégiscsak az, hogy biztonságos helyen hagyjuk a lakóautót. A kempingben a recepció zárva volt, így a kiírásnak megfelelően kerestünk egy szimpatikus helyet. A parcellák magas sövénnyel körülvettek, tágasak, szépek. A mosdó viszont egy lepratelep.

Elindultunk Orange világörökségként számon tartott belvárosába, kb. 20 percre volt gyalog a kempingtől , ami egy rendezett kertvárosi részen fekszik.

Franciaország a szebbnél szebb körforgalmak hazája

Hamar elértük a Diadalívet, ami a római kortól származik. Augustus császár idején építették, a gall háborúból hazatérő katonák dicsőségére. Mellette volt egy parkoló, ahol néhány lakó autó táborozott (mi már nem fértünk volna be) .

A Diadalívnél lehetne bivakolni, ha volna szabad hely

Tovább- sétáltunk az óváros felé. Nagyon barátságos és tiszta volt, a házak többnyire felújítva. Tele minden kávézóval, étteremmel. A hatalmas platánok a tereken, nyáron természetes árnyékot adnak a teraszon üldögélőknek.

A belváros tele üzletekkel, még kalapos boltot is láttunk (ezek szerint megél itt). A város legfőbb nevezetessége az ókori színház. A színpad monumentális hátfala gyakorlatilag eredeti állapotában megmaradt. Ennek az az oka, hogy a rómaiak óta folyamatos használatban volt. Nyaranta most is színházként üzemel.

Orange római színháza

A színházi belépőjeggyel a szemközti múzeumba is be tudtunk menni, így megnéztük az ókori római leleteket, szobrokat, mozaikokat valamit helytörténeti emlékeket. A múzeum után még sétálgattunk a kis utcácskákban. Az ingatlan irodai kínálatát is mindig meg szoktuk nézni. Egy 68m2-es felújított lakás 100.000€ , szóval Orange-ban sem drágábbak az ingatlanok, mint nálunk egy kisvárosban, sőt!

Az utcán többen jöttek bagettel a kezükben, aminek le volt törve a csücske. Feltétlenül kellett nekünk is ilyen, megkerestük hát a kézműves pékséget, ahol forró bagettet árulnak. Természetesen a miénknek is villámgyorsan eltűnt a csücske, igazodva a helyi szokáshoz. Késő délután a kempingbe visszaérve sütögettünk. Estére megtelt a kemping, főleg külföldiekkel (a franciák biztosan bivakolnak).

5. nap

Reggel Avignonba indultunk. A kempingtől nem messze megálltunk az Aldinál reggelit venni. Avignonban a Bagatelle kempinget választottuk, 5 percre van gyalog a belvárostól. 10 körül értünk oda. A becsekkolás nagyon flottul ment, rögtön ki is fizettük az 1 éjszakát (21,5€) , elfoglaltuk a kapott helyet és a késői reggeli után nyakunkba vettük a várost. Csak át kellett sétálnunk a hídon.

Avignon

Rögtön feltűnt a „fél” híd a Rhone folyó felett (ez az a bizonyos Avignoni híd).

Az Avignoni híd maradványa

A város gyönyörű és tiszta. Tele van teraszokkal és üzletekkel. Szeptember végén, szerdán délelőtt is nagyon sok ember volt az utcákon, vélhetőleg turisták. Franciák, angolok, de még kanadaiak is. Magyar szót nem hallottuk.

Először a piacra indultunk. Még jó, hogy teli gyomorral tettük. Ha éhesek lettünk volna, sokkal vékonyabb pénztárcával jöttünk volna ki. Így csak megbámultak a sok-sok finomságot. süteményeket, sajtokat, húsokat, halakat, zöldségeket. Még olyan stand is volt, ahol különböző sókat lehetett kapni.

Ezután a pápai palotához mentünk. Monumentális épület, már képről is lenyűgöző.

Pápai palota

Kombinált jegyet vettünk (17€) , ami a pápai kertbe és a hídra is érvényes. Kaptunk egy tabletet a nyakunkba, ami az idegenvezető szerepét töltötte be. A termekben beszkennelve a kódokat megnézhettük a tableten, hogy milyenek voltak az Avignoni pápák által használt termek hajdanán. A pápai kertben sokan ücsörögtek, piknikeztek.

Palotakert

Jól elfáradtunk, mire végigjártuk. A végén még egy Amazonas fotókiállításra is betévedtünk. Az Avignoni hídnál megnéztünk egy filmet a hajdani építésről, és kisétáltunk a híd végéig, legalábbis ami megmaradt belőle.

Az Avignoni hídon

A Sur le point d’Avignon kezdetű dalocska erről a hídról szól. Többen fütyörészték, elég fülbemászó a dallama, olyannyira, hogy napokig nem tudtam megszabadulni tőle. A belváros gyönyörű utcáin még sétálgattunk egy darabig, mielőtt visszatértünk a kempingbe.

6. nap

Pont Du Guard

Reggel leszervizeltünk indulás előtt, majd a Pont Du Guardhoz mentünk. A jobb parti parkolóhelyet választottam, ami 9€-ba kerül egy napra. Mikor megérkeztünk, még alig voltak a parkolóban. Az info pontnál kifizettük a parkolást és kaptunk egy térképet is.

A hidat a rómaiak építették, hogy vizet szállítsanak vele Uses és Nimes között. A középkorban lefaragtak a pillérekből és gyalogos hídként használták. Napóleon állította később helyre, és építtetett mellé egy új hidat is, amin szekerekkel lehetett közlekedni. Először a plázsról néztük meg a hidat, majd átmentünk a bal partra.

Jó időben strandolni is lehet a folyóparton

Felmásztunk a kilátópontokra is mindkét oldalon. Jó időben strandolni is lehet a folyóban, de kajakosok most is csorogtak le szép számmal.

Lenyűgöző teljesítmény egy ilyen híd megépítése, nem hiába a Világörökség része.

Montmajour apátság

Innen az Arles-tól nem messze található Montmajour apátsághoz mentünk, ami szintén a Világörökség része. Az épületegyüttes még így félig romosan is monumentális.

Nagyon érdekes volt a sziklatemető, a remetelak és az állat ábrázolásokkal díszített kerengő.

Sziklába vájt sírhelyek

A 14. századi toronyba 125 lépcsőn lehet feljutni, és lenyűgöző a kilátás a környékre, Arles városára. Sikerült még szabadon kószáló lovakat is felfedeznünk a mocsaras részeken.

A távolban Camargue mocsarai

Fontvieille

A következő megállónk Fontvieille lakóautó parkolója volt.

A sziklák tövében kialakított stellplatz igazán hangulatos. Összedobtunk egy késői ebédet , majd egy kis szieszta után elindultunk a parkolóban lévő információs táblán javasolt városi sétára.

Gerilla grill a parkolóban

Megnéztük az út melletti hajdani szélmalmokat, majd a kastélyt.

A bájos kisváros utcáin andalogva jutottunk vissza a parkolóba. Ahogy közeledett az este, egyre több lakóautó állt be a parkolóba.

7. nap

Az éjszaka nagyon nyugisan telt. A reggeli kávé után ismét besétáltunk a városba (5 perc), hogy körülnézzünk a piacon. Nem nagy piac, 2 halas, 1 húsos, néhány zöldséges és kézműves stand. Volt egy kenyeres is, vettünk kovászos kenyeret, kaptunk hozzá ajándékba kis sütit, kávéhoz valót. Vettünk még szőlőt is. Érdekes volt, hogy itt senki sem rohant. Az árus akkor is beszélt 1- 2 szót a vevővel, ha a következő már ott várt. És senki nem vette zokon, senki nem türelmetlenkedett (mi sem). Bár nem beszéltek angolul, kézzel- lábbal, szívből  jövő mosollyal mégis megértettük egymást. 

Fontvieille piaca

Les Baux-de-Provence

Reggeli után a szomszéd faluba, Les Baux-de-Provence-ban mentünk. Már az odavezető út is lélegzetelállító, az Alpilles hegység sziklaformáció kísérték utunkat.

Ha nem fújt volna viharos szél, biztosan megmásztunk volna néhányat, de így elég veszélyesnek tűnt. A falu előtt és után az út mellett elég sok parkolóhely volt még reggel, kényelmesen meg tudtunk állni. 3 órára 6,5 € volt a parkolás.

A városkába csak gyalog lehet bemenni (még biciklivel sem). Franciaország egyik legszebb falujaként tartják számon.

Már a kelták is lakták, és állítólag a napkeleti bölcs Boldizsár is élt itt.  Sőt, Dante poklát is ez város ihlette (nem igazán értem miért, hisz olyan bájos!)

Az épületek gyönyörűen fel vannak újítva. S bár számos műemlék, köztük templomok, kápolnák, városháza, kórház található Les Baux-ban, az igazi látnivaló maga a város.

A szűk utcácskáival, bájos éttermeivel, teraszaival, cuki kis ajándékboltjaival, galériáival és a gyönyörű házaival.

A tetejéről ragyogó kilátás nyílik Arles-ra és a Camargue mocsaras vidékére. Imádtuk ezt a helyet, tényleg minden kis zugát bejártuk.

Ősszel nem virágzik a levendula

Saint-Remy-de-Provence

A következő állomásunk Saint-Remy volt. A város nem bővelkedik lakóautós megálló helyekben. Mi az ókori római Glanum melletti parkolóban álltunk meg. Nem volt túl bizalomgerjesztő, hogy mindenhol tábla volt: Ne hagyj értéket az autódban, mert feltörik! Egy rövid sétát azért megreszkíroztunk. Megvettük a belépőt 7 €-ért a Saint Paul de Mausole apátságba, ami korábban elmegyógyintézetként működött, és itt kezeltek Van Gogh-ot.

A városból ide vezet a Van Gogh sétaút, ahol táblákon mutatják be a festőnek a műveit. Nagyon érdekes volt látni a művet és mellette a tájat, ami ihlette.

Az apátságban a kiállítás elég gyenge volt, a 7€-s belépőt határozottan lehúzásnak éreztem. El is ment a kedvem attól, hogy a város többi részét is megnézzem.

Van Gogh szobra az egykori elmegyógyintézet kertjében

Mivel a szél még mindig kegyetlenül fújt, úgy döntöttünk, hogy a délután hátralévő részét filmezéssel és olvasással töltjük. Maubec városka ingyenes lakóautó parkolóját választottuk a Levendula múzeumtól nem messze. Az éjszakát egy német és egy spanyol lakóautóval töltöttük édes hármasban.

Maubec-i édeshármas

2. rész

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

2 válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek