Vidéki idill Provence-ban- lakóautóval 2.rész

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Első rész

8. nap

Fontaine-de-Vaucluse

A reggeli bagett beszerző út után Fontaine-de-Vaucluse-ba mentünk. A város széli parkolóban szerencsére még volt hely (érdemes korán menni). 2 órára vettünk parkolójegyet. A falu nevét (és hírnevét) a 230m méter magas sziklafaltól ömlő forrásnak köszönheti , ami a világon az 5. legerősebb forrás. Másodpercenként 90 köbméter víz ömlik a Sorgue folyóba.

A főtérről egy kiépített sétaúton lehet eljutni a forráshoz, miközben gyönyörködhetünk a folyó kristálytiszta vizében és a benne élő növényekben, amik a zöld színét adják. Visszafelé megnéztük még a malomkeréknél, hogy hogyan készült itt régen a papír.

A kijárat egy föld alatti üzletsorba torkollott, ahol érdekes kis üzleteket találtunk, köztük egy retró butikot, ahol 60-as évekbeli ruhákat, táskákat árultak. Éljen a rock&roll korszak!

Éljen a rock&roll!

Egy kicsit még sétáltunk a hatalmas platánok alatt a főtér környékén., ahol éppen helyi írók dedikálták könyveiket.

Főtér a platán-óriásokkal

L’Isle-sur-la-Sorgue

Követtük a Sorgue folyót L’Isle-sur-la-Sorgue-ba. A temető mellett találtunk egy lakóautóknak is engedélyezett parkolót a gördeszka pályánál. Innen 10 percre volt gyalog a belváros. Minden országnak van egy “Velencéje”, Provence-é ez a szigetváros.

A Sorgue folyó körülöleli az óvárost, számtalan malomkereket lehet találni, amit hajdan a textil- és papírgyártásban használtak. Némelyik ma is működik.

A városban rengeteg régiségkereskedő van, a bolhapiacot kedvelők számára aranybánya ez a hely. A belváros nagyon hangulatos, tele étteremmel és üzlettel.

Home office a kanális felett
Bolhapiac

Délutánra visszatértünk Maubecbe, a város túlsó felén, a hegyek alatt lévő kempingbe. A lakóautóra ráfért már egy szervizelés, rám pedig egy alapos hajmosás. A kempingből gyönyörű kilátás nyílt az óvárosra.

Mielőtt beesteledett, át is mentünk egy hosszabb sétára. A kemping, bár 2*-os volt, nagyon szépen rendben volt. Tiszta, modern volt a fürdője . A tulaj nagyon kedves és segítőkész, mindezt nem egészen 20€ -ért.

9. nap

A reggeli szervizelés után elindultunk Gordes-ba. Ez is Franciaország 10 legszebb faluja közé tartozik (bár inkább kisvárosnak mondanám). A Park4night jelölt egy lakóautóknak kijelölt parkolót (kék ikon kis lakóautóval) Már voltak itt néhányan, többen az éjszakát is itt töltötték. Innen gyalog indultunk el bringaúton a város felé. Az első személyautós parkolónál vezetett lefelé a gyalogút, inkább az autóúton mentünk, ami hosszabb volt, kevesebb szinttel.

Gordes

Gordes eléggé felkapott hely, művészek és politikusok nyári rezidenciája, ez persze az ingatlan árakon is meglátszik. Már az odavezető sétaúton rabul ejtett a sziklába kapaszkodó városka látványa, a házak több szinten sorakoztak egymás felett. Beérve a városba rögtön reggeli után nézünk. A pékségben beszerzett szendvicsünkkel keresünk egy nyugodt helyet, ahol a panorámában gyönyörködve megreggeliztünk.

Ennek megtalálásához persze be kellett járnunk a város összes kis utcáját, ami egyáltalán nem esett nehezükre.

Visszafelé a gyalogúton mentünk, megcsodáltuk a gyönyörűen felújított villákat és nem kevésbé lenyűgöző kertjeiket. Jó lehet itt Gordes-ban gazdagnak lenni!

Távolról nézve a várost látszott, hogy jó néhány ház hiányzott a széléről. A II. világháború alatt lebombázták, csoda, hogy ilyen szépen sikerült felújítani a nagy részét.

Village des Bories

A falu szélén a Google segítségével elindultunk a Village des Bories skanzen felé. Először magas kőfalak között vitt az út, majd kőfal- és kőkunyhó romok között folytatódott egy ligeterdős részen.

Ez már előjáték volt a skanzenhez, ami szűk 2 km-re volt a városka végétől. 6€/fő volt a belépő a skanzenbe, ahol a „bories”-nek nevezett kőkunyhókat lehetett megnézni.

Ahhoz, hogy termőföldet alakítsanak ki, meg kellett tisztítani a területet a kövektől. Ezekből azután száraz technológiával (habarcs vagy ragasztóanyag nélkül), egymásra illesztve kunyhókat építettek, amikben a terményeket tárolták, ólakat alakítottak ki az állatoknak és szezonálisan az embereknek is menedéket nyújtottak. A kőfalakkal pedig meg tudták akadályozni az állatok elkóborlását. Mindezt egy kalapács segítségével építve, tökéletes összhangban a természettel, több, mint 5oo éve.

A skanzen után visszasétáltunk az 1,7 km-re lévő lakóautó parkolóba. Aki nem szeret gyalogolni, bringával is elérhető. Gordes-ból a néhány km-re lévő Goult falu melletti stellplatzra mentünk.

Goult

Egy kis gondunk akadt a belépésnél. A Camping-cars parkolókat csak tagsági kártyával lehet használni, ami 5€, majd fel kell még tölteni a stellplatz használat díjával. Eddig ment simán, de a kártyát érvénytelennek érzékelte az automata. Mivel kifizettünk 16€-t, nem hagytam annyiban, felhívtam a központot. Hú, telefonon keresztül, angolul, francia akcentussal beszélő ügyfélszolgálatossal, a főút háttérzaja mellett, hát nem volt túl komfortos! Végül is távolról vezérelve kaptunk egy új kártyát, amivel be tudtunk menni. A megállóhelyre kicsit behallatszott a közeli út zaja, de elviselhető volt. Összeütöttünk egy ebéd-vacsorát és pihentünk egy kicsit.

Aztán kitaláltuk, hogy ezt a Goult nevű városkát is meg kellene nézni, csak 2km. A forgalmas utat kikerültük (egy Ho Shi Minh ösvényen, tábla jelzi, hogy merre), majd a Google-ra bíztuk magunkat. Gyanakodni kellett volna, hogy az autóút sokkal hosszabban visz fel a városba, míg ez a gyalogút tök egyenesen. Kiderült, hogy egy erdei ösvény, meredeken fel a hegyoldalon.

Bár Atti szerint nagyon szép volt, én el voltam foglalva a levegő után kapkodással. De megérte felmenni, Goult az egyik legbájosabb kis falu, amit Provence-ban láttunk. A hajdani szélmalom mellett egy pár borozgatott éppen.

Az utcák csendesek, a házak nagyon szépen felújítottak. A fő téren a helyiek üldögéltek, vacsoráztak, boroztak. Annyira megkapó, bensőséges hangulata volt, hogy nem szívesen indultunk vissza, de sajnos sötétedett.

Lefelé már nem az eredeti ösvényt választottuk, hanem részben a városon, részben az országúton jöttünk le.

10. nap

Reggel kíváncsi voltam, hogy a tegnapi kártyánkkal vajon ki tudunk-e menni, de flottul ment a kilépés.

Ménerbes

Az első programpont Ménerbes volt, amit tegnap sajnos nem tudtunk megnézni, mert egy rendezvény miatt tele volt és le volt zárva. Ma gond nélkül tudtunk parkolni. Bár ki volt írva, hogy 5€ a parkolás lakóautóknak, de parkoló automata nem volt és díjszedő ember sem. Végigsétáltuk a városba összes utcáját. Nagyon szép volt, de a tegnapi Goult-ot nem tudta a szívünkből kitörölni. 

Roussillon

A következő célunk Roussillon volt. A városba tilos behajtani lakóautóval, viszont van egy parkoló a város előtt (3€ egy napra, éjszakára 6€). Nagyon hangulatos, árnyékos, amit nem bántunk, mert elég meleg volt, a napon 30°C körül.

Kényelmesen be lehet sétálni a városba. Rögtön a város elején jobbra van a régi okkerbánya. 3€-ért cserébe végig lehet menni a kiépített ösvényen. A rövidebb túra 35 perces, a hosszabb 55 perc.

Túra a régi okkerbányában

Mivel az út elég poros, a flip-flop papucs és a fehér Converse cipő nem a legpraktikusabb viselet (bár többen nem így gondolták). Lenyűgöztek a sárgától a vörösig ezer színárnyalatban tündöklő sziklák.

Hajdan az egész világot ellátták innen okker festékkel, de 90 éve felhagytak vele, hogy védjék a természetet és a várost. A kisváros nyüzsgött a turistáktól. Itt hallottunk először (és utoljára) magyar szót az utunk során. Az óváros házai-ahogy a ruhák is- sárga és vörös árnyalatokban pompáztak, és minden ajándékboltban festékkészletet árultak.

Játszottunk a gondolattal, hogy itt maradunk éjszakára. De mivel a parkolóban szigorúan tilos volt mindenféle kipakolás, inkább olyan helyet kerestünk, ahol ki tudunk ülni, a lakóautóban nem túl kellemes a nagy melegben. Aptban bevásároltunk és megtankoltunk, majd a Villar melletti golfpályánál lévő stellplatzra költöztünk be.

Az árnyékban addig ücsörögtünk kint, míg az apró legyek hagyták.

11. nap

Lourmarin

A Villari parkoló is nagyon csöndes volt, sajnos a falut kihagytuk, már este nem volt kedvünk menni sehová. Két cuki falut terveztünk be erre a napra. Először Lourmarin- ba mentünk. A Park4Night jelölt a városka elején egy parkolót. Elég kicsi volt , még sikerült megállni egy másik lakó autó mellé, főszezonban esélytelen lett volna.

Ez a város is nagyon hangulatos volt, különösen Provence első reneszánsz kastélya, ami a város szélén állt.

Nem véletlenül került be Franciaország 100 legszebb falva közé , ahogy Ansouis sem, a következő úticél.

Ansouis

Itt a város alatt hagytuk a lakó autót, 2 percre a várostól. Sokan nem voltak turisták, hamar bejártuk a kis utcácskákat.

Imádom a Provence-i kisvárosokat,  de már kezdtem telítődni. Úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a Luberon nemzeti parkot és elindulunk lassan kelet felé. Betértünk Manosque városába egy gyors vásárlásra, majd tovább a Verdon nemzeti parkba. Adná magát ,hogy végigjárjuk a Verdon kanyont, de mivel 4 éve már végigjártuk, most inkább kihagytuk.

Saint-Julien

St. Julienben álltunk meg. Az önkormányzati kemping bezárt és Camping-Carpark stellplatz lett belőle. Mivel már a Pass’Etapes kártyát megvettük Goultban, így 10€ volt 24 órára a beugró. Kialakítottak egy új szerviz pontot, valamint új elektromos áram vételi oszlopokat. A régi mosdókat lezárták, mindössze 1 szaniter helyiség maradt (wc, mosdó zuhanyzóval) Igazán jó kis hely lett.

Mivel elég korán ideértünk, főztünk, majd utána még elmentünk egy kis túrára. Ahol a főútról bejöttünk a stellplatzra, indul felfelé az ófaluba egy túraútvonal (kék/sárga jelzés). Kikövezett ösvényen vezetett az utunk. Jól láthatók voltak a hegyoldalban kialakított hajdani teraszok, ahol a városi kertek voltak. Hatalmas munka lehetett ezeket kialakítani és megművelni. Itt is láttuk- ahogy mindegyik városban- a hajdani mosó helyet a forrásnál. Felérve egy platóra értünk, aminek a végében két szélmalom állt.

Sajnos nem sokáig működtek, a viharos szelek megrongálták őket hamar. A házak egy részét szépen felújították , néhányan pedig most dolgoztak. A falu közepén felmásztunk a kilátóba, ahonnan a környező 2000 méteres hegyek panorámája tárult elénk.

Megérte feljönni ebbe a faluba is. Lefelé a temető mögötti parkolóból induló sárga túraúton tértünk vissza az újfaluba, majd a stellplatzra. 

12. nap

Reggel azt mondtam hogy most már végképp nem akarok több városba bemenni, de aztán megtörtem. Útba ejtettük még Tourtourt, amibe 4 évvel ezelőtt szerettem bele.

Tourtour

Tourtour látképe

Most is a foci pályánál álltunk meg, ahonnan 5 percet kellett csak sétálni.

A város hajdan teljesen elnéptelenedett, de aztán felfedezték a művészek és újra életre keltették.

Számos művész alkot itt és nyitott galériát. Most, október elején, a szezon végén sok galéria zárva volt, de a városka a bájából mit sem veszített.

A templomtérről még mindig lenyűgöző a kilátás.

Ha erre jártok, érdemes még megnézni Cotignac városát a sziklába vájt lakásaival és Le Thoronet apátságát is. Mi most ezeket nem néztük meg újra.

Domaine de la Bergerie

A mai úti célunk a Domaine de la Bergerie kemping volt, ahol a gyerekekkel és a barátainkkal felejthetetlen 2 hetet töltöttünk el 4 évvel ezelőtt. Úgy döntöttünk, hogy a Provence-i körút végére beiktatunk egy kis pihenőt, hogy az élmények és látnivalók ülepedni tudjanak.

Az időjárás tényleg elkényeztetett minket, ragyogó napsütésben fürödni és napozni lehetett a kemping strandján. Isteni ajándék októberben!

13. nap

Tó a kempingben

A mai napon az Esterel sziklákat akartuk megnézni. Az út, amit kinéztem, bár gyönyörű helyen vitt, de a kopár vörös sziklák nem látszottak. Az út melletti parkolók szemetesek és nem túl bizalomgerjesztők voltak, nem szívesen hagytuk volna ott a lakóautót, hogy túrázzunk egyet. Próbálkozhattunk volna még a tenger felől, de Attinak elfogyott a türelme. Frejus környékén iszonyú forgalom volt, a szerpentint a motorosok és az autósok versenypályának használták, rengeteg biciklist kellett előzni, szóval elég frusztráló volt. A tengerparti parkolókba be sem lehet menni lakóautóval a magasság korlátozás miatt, így inkább a kempingben a medence mellett napozva töltöttük el az időt.

14. nap

Reggel ráérősen indultunk el hazafelé. A terv az volt, hogy a Garda tónál megalszunk. A Cote d’Azurt hamar magunk mögött hagytuk, a ligúr tengerpart zsúfolt autópályája után megkönnyebbülés volt északra kanyarodni Milánó felé. Brescia előtt balesetet jelzett a navigáció, letértünk az autópályáról. Ha már így esett, megtankoltunk pályán kívül, némileg olcsóbban. Atti úgy érezte, hogy még nem fáradt, azt mondta Grado-ig meg sem állunk.

Sajnos Padova mellett belekerültünk egy iszonyú nagy dugóba. Valószínűleg baleset történt, bár ennek nem láttuk nyomait sehol később sem. Közel 3 órát vesztegeltünk az autópályán. Az alternatív útvonalak sem jelentettek időben nyereséget, távolságban viszont sokat veszítettünk volna, így próbáltunk türelmesen túljutni rajta. Este 10 elmúlt, mire megérkeztünk a Grado-i parkolóba. Természetesen-ahogy szokott- tele volt minden parkoló lakóautókkal.

15. nap

Gradoban sétáltunk egy nagyot a tengerparton.

Útba ejtettünk egy patikát (volt megbízásunk) majd konyhafelszerelés boltot kerestünk, ahol tudok Marcato tésztagépet venni. Meg voltam győződve róla, hogy tavaly láttam ilyen boltot. Természetesen nem találtuk meg. De a tengerparti séta mezítláb mindenért kárpótolt.

Elmúlt dél, mikor elindultunk Szlovénia felé. 5 óra körül értünk a Cerkvenjaki megállóhoz. Főztünk “ebédet”, majd azon gondolkodtunk, hogy ha vennénk egy mély levegőt és nekiindulnánk, akár már este otthon is lehetnénk. Így is tettünk, jóval sötétedés után érkeztünk haza hulla fáradtan, de élményekkel felöltve.

Az út számokban

2 fő

15 nap

3580 km

üzemanyag: 407€+55.880Ft

autópályadíj:

  • Szlovénia: 30€
  • Olaszország: 150€
  • Franciaország: 68€

parkolás: 81€

vásárlás (étel/ital):307€

belépők: 144€

camping: 103€

biztosítás: 26.300Ft

Összesen: 600.500Ft

Lakóautózás Franciaországban

Franciaország nem tartozik a magyar turisták, pláne a lakóautósok kedvenc célpontjai közé. Nyilván van egy történelmi harag, ami nehezen múlik. Aztán aki régebben azt tapasztalta, hogy a franciák nem igazán hajlandóak más nyelven megszólalni, az francia nyelvtudás nélkül nem szívesen vág neki az országnak. 

Provence-ban mi csak jó tapasztalatot szereztünk. A franciák, akikkel találkoztunk, mind végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak. A turisták által látogatott helyeken beszéltek angolul, a piacokon, kisebb üzletekben pedig kézzel-lábbal, mosolyogva, de próbáltak megérteni.

Avignonon kívül nem voltunk igazán nagy városban, de a vidék teljesen biztonságos, nem volt kellemetlen tapasztalatunk sehol. Nem találkoztunk autófeltöréssel, rablással.

Az utak fantasztikusak. A legkisebb, legkeskenyebb utak is fényévekre vannak a mi közútjainktól, egyetlen kátyúval sem találkoztunk a két hét alatt. Sok helyen van 30-as sebességkorlátozás. Nem bízzák a véletlenre a betartását, mindenféle útburkolati megoldásokkal, útszűkülettel, fekvő rendőrrel elérik, hogy betartsd. Rengeteg a körforgalom és szédült tempóban használják a franciák.

A parkolók egy része csak személyautók számára megengedett. Nem vacakolnak a lakóautós tiltó táblákkal, 2,1m-es magasságkorlátozás van, nem tudsz bemenni. Nagyon sok a lakóautós, főleg franciákkal, németekkel svájciakkal és angolokkal találkoztunk. Sok kemping van, egy jó részük szeptember 30-án bezár. A bivakolás általában megengedett, mi főleg stellplatzokat használtunk. Nagyon sok ingyenes van, a fizetősek sem drágák: 10-12€/éj. A kempingek is olcsóbbak az Olaszországi és Horvátországi árakhoz képest. Ilyenkor szeptember-októberben többnyire 20€-ból megúszható egy éjszaka 2 főre, de még a Bergerie-ben sem fizettünk 30€-t, ami 5*-os és az árban benne van a strand, jakuzzi, szauna, edzőterem, minigolf meg miegymás.

Ansouis

Provence pedig egész egyszerűen csodás. Félve és nagyon halkan írom le: jobban tetszett, mint Toszkána.

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek