Nyár vége a szlovén hegyekben- Lakóautós hosszú hétvége

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Az augusztus 20-i hosszú hétvégéket hagyományosan a hegyekben szoktuk tölteni. Még nyár van, jó  az idő, de a főszezon már a végéhez közelít, talán a tömeg is csökken már. Nagyszerű ilyenkor kirándulni. Idén az augusztus 20. rövid hétvége volt, így megtoldottuk 2 nappal, hogy érdemes legyen átruccanni a szomszédos Szlovéniába. Csakis a hegyekbe! Elsődleges cél a Pohorje hegységben található Rogla volt. Ezen kívül, pedig ami még eszünkbe jutott, spontán.

Péntek este 6 körül indultunk. Víz feltöltve, kaja bepakolva, az autópálya matricát és a biztosítást már útközben intéztem. Na, meg a gyorshajtás miatti bünti befizetését. Tavaly, még Toszkánában sikerült egy 70-es táblánál 76 km/órával “száguldozni” a lakóautóval, közel 70 Eurónk bánta. Most jött meg a büntetés, közel 1 év után.

Lakóautó parkoló a Cerkvenjak kijárónál

A Balatonnál nem volt nagy forgalom, az eső és a hűvösebb idő valószínűleg sokakat otthon marasztalt. Ránksötétedett mire elértük a határt, Cerkvenjak faluig meg sem álltunk. Az autópálya kijáró közelében (de nem a pályán) néztünk ki egy ingyenes stellplatzot. Egy kicsit tartottam tőle, hogy hangos lesz, vagy esetleg nem érzem magam biztonságban, de szerencsére kellemes csalódás volt. Az autópálya monoton zaja hallatszott, de nem volt egyáltalán zavaró. Áramra és szervizre nem volt szükségünk, csak beálltunk a másik lakóautó mellé és eltettük magunkat másnapra.

Pohorje hegység

A nyugodt éjszaka után elindultunk, hogy felfedezzük a Pohorje hegységet. Úgy gondoltuk, hogy a túloldalról, nyugatról kezdjük. Először Velenje városban álltunk meg.

Velenje

A város a Gorenje gyárról és a lignit bányászatról nevezetes. A tóparton szerettünk volna egyet sétálni. A Bányászati Múzeum parkolójában, egy elhagyatott gyárépület előtt tettük le a lakóautót.

Ingyenes parkolás a bányászmúzeumnál

A bányászati múzeumot eszünkbe sem jutott megnézni, utóbb kiderült, hiba volt. Később olvastam, hogy le lehet menni a tárnákba és tényleg nagyon érdekes. Aki arra jár, ne hagyja ki! A tópart felé sétálva egy kis faházakból álló üdülőfalun sétáltunk keresztül. Egyforma barna házacskák, katonás rendben, autómentesen. Talán bányász üdülőtelep lehetett korábban.

Üdülőfalu a tóparton

A tóparton séta és bringaút vezet. Szombat lévén sokan futottak, kutyát sétáltattak, bicikliztek a parton. Odébb volt egy stand is és szabadidő központ.

Kellemeset sétáltunk, majd elindultunk észak felé. A Park4Night-on találtunk egy farmot, úgy terveztük, hogy oda megyünk és onnan fogunk túrázni. Sajnos a 4-es út le volt zárva 2 napig, az alternatív útvonal viszont lakóautóval való megközelítésre alkalmatlannak látszott, így újraterveztünk. Visszaindultunk Rogla felé.

Rogla

A hegyre egy eléggé kanyargós út vitt fel. Az eső elkezdett zuhogni, de mire felértünk a 15km szerpentin tetejére, csillapodott. Szemben rengeteg bringás jött lefelé a hegyről, valószínűleg korábban valami verseny lehetett odafent. A hideg, szakadó esőben nagyon sajnáltam őket. A lakóautó parkolót könnyen megtaláltuk, megvettük a 24 órás jegyet 5kW árammal (20€). A parkolójegy vonalkódja nyitotta a mosdót, ahol nemenként egy WC és egy zuhanyzó volt.

Lakóautó parkoló a Roglán

Miután leparkoltunk, elhatároztuk hogy a viharos szél és a csepegő eső ellenére sétálunk egyet. Amikor át akartunk öltözni, akkor vettük észre, hogy a pulóverek otthon maradtak. Amikor legutóbb az Adriára mentünk, az összes felesleges meleg cuccot kipakoltuk, de vissza már nem kerültek. Nekem egy vékony pulcsim  ugyan volt, de Attinak egy sem. Nem baj, gondoltam, minden síközpontban, így Roglán is kell lennie egy sportboltnak. Itt nem volt! Csak remélni tudtam, hogy a 14 fokban elég lesz a pólóra felvett dzseki (Atti azt mondta, nincs az a pulóver, ami miatt a szerpentint újra megjárná).

Először a lombkorona sétányhoz mentünk. Leszurkoltuk a 11€-t fejenként a jegyekért. A kb. 1km hosszú sétány 20 méter magasan, a fák felett vezet.

Kilátás a lombkorona sétányról

Akadálymentes, babakocsival és kerekesszékkel is bejárható. A legmagasabb része a 37 m magas kilátótorony.

Kilátó torony

A tetejére az út csigavonalban visz fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre. A torony belsejében egy csúszda kanyarog, amin le lehet csúszni a kilátó aljába. A csúszda most zárva volt, így azt nem tudtuk kipróbálni (na jó, amúgy sem csúsztam volna le rajta).

Lecsúsznál?

A lombkorona sétány után még bóklásztunk kicsit a síközpontnál, majd az éhség visszahajtott bennünket a lakóautóhoz. Összedobtunk ebéd helyett egy korai vacsorát. Mivel az esőnek lógott a lába, és hamarosan meg is érkezett, a nap hátralévő részét pihenéssel töltöttük. Éjszakára elővettük a kis elektromos fűtésünket, ami hajnalban be is kapcsolt, odakint annyira hideg volt.

Lovrenska tavak

Vasárnapra túrát terveztünk a Lovrenska tavakhoz. A Bergfexen találtam egy 12 km-es túrát, pont az a táv, amit szeretek. Sem túl rövid, sem túl hosszú. Reggel hűvös volt (pulóver nélkül pláne), fújt a szél és csepegett az eső, de azért elindultunk.

Innen indul a túra

A lakóautó parkoló melletti víztározó tó mögött indul a túra, piros táblákkal jól jelzett. Először réteken vitt az út, nagyon szokatlan volt, hogy itt a hegyekben is ki van égve a fű, de a kilátásra nem lehetett panasz.

Pazar kilátás

Azután már az erdőben ment tovább az út, legtöbbször a fenyők gyökerein. Igazán vadregényes volt.

Közel a cél

Amikor elértük a falépcsőket, tudtuk hogy már közel járunk a célhoz. A Lovrenska tavak 19 tóból és a körülötte lévő mocsárból áll. A tavakat akkorának kell elképzelni, mint egy nagyobbacska kerti tó, közöttük pallókon lehet közlekedni.

A kilátótoronyból leginkább a tavakat körülölelő törpefenyőket lehet látni.

A kilátóból észrevétlenek maradnak a tavacskák

A parányi tavak kristálytiszták, mégis feketének tűnnek. Különleges színüket a tőzeg adja.

Az időjárás errefelé is nagyon száraz lehetett, a pallók mellett a mocsárnak nyomát sem leltük.

Visszafelé szintén a Rogla felé indultunk, de a másik úton. Le lehet rövidíteni a túrát és visszatérni Rogla felé, de mi a hosszabbat választottuk és a Pesek csúcs felé mutató tábla után mentünk. Sokat ereszkedtünk lefelé a hegyről. Ez mindig azt jelenti , hogy előbb-utóbb ugyanennyit kell mászni felfelé is. Hamar leértünk a Roglára felvivő székes felvonó alsó állomását. Egy icipicit játszottam a gondolattal, hogy felvonóval kellene visszamenni, tudván, hogy még mennyi szintemelkedés vár ránk, de végül úgy határoztam, hogy kemény leszek (Atti meg alapból is az, neki meg sem kottyan). A tározó tavat megkerülve  a Pesek hegycsúcs felé indultunk, majd a Rogla 1517m-es csúcsáig folyamatosan másztunk felfelé.

Mindig csak felfelé

Mire felértünk a csúcsra a kilátóhoz iszonyúan elfáradtam (és a fülemen meg más testnyílásaimon is szaporán vettem a levegőt). Úgy éreztem, nincs az a kilátás, aminek a kedvéért én még felmászok több emeletet.

Csak alulról néztük meg

Egy picit megpihentünk némi csokis keksz társaságában, majd már csak egy laza séta volt hátra a síközpontig és mellette a lakóautó parkolóig. Arra azért még volt energiám , hogy a játszótéren a tiroli csúszdán egyet csússzak.

Visszaérve egy gyors zuhany után elindulunk a Pohorje nyugati részére, ismét. Pont lejárt a 24 órás parkolójegyünk.

A farm, ahol élnénk

Találtunk a Park4Night-on egy másik farmot Slovenj Gradec közelében (Golavabuka 24), azt céloztuk meg. Az út gyönyörű völgyeken vitt keresztül, miután leküzdöttük magunkat a Rogláról a szerpentinen. A farmot először elvétettük, semmi nem utalt arra, hogy itt lakóautó parkoló lenne, pedig DE! Jók voltak a koordináták. Ott bénáztunk  az út szélén, egy holland pár odajött és segített, mondván először ők is eltévesztették, menjünk vissza nyugodtan. A farm tulajdonosai nagyon kedvesek, a kilátás pedig lélegzetelállító. A hangulatunkat pedig megalapozta a kötelező welcome snapsz (hölgyeknek áfonyás). Boldog vigyorral ültünk ki a lakó elé kajálni és bámulni a tájat.

El is döntöttük, hogy inkább 2 napot maradunk itt, és másnap kipróbáljuk a helyi ételeket is.

A 24 hektáros farmról lélegzetelállító a kilátás. A környező hegyeken terpeszkedő fenyőerdők haragos zöldje már önmagában megnyugtat és felüdít.

A farm nem csak lakóautósokat fogad, lehetőség van sátorozni is. Van áram- és vízvételi lehetőség, mosogató és fürdőszoba is. Egyedül a szürke vizet nem lehet leengedni. A régi fazsindelyes szénatárolóból közösségi teret varázsoltak. Alul asztalok és székek vannak, tálalószekrényekkel és mosogatóval. A tulajok garázsnak is használják. A középső szint közösségi tér, bemutatót, előadást lehet tartani vagy csak pihenni a függőágyban, hintaszékben. Felül, a tető alatt ágyak vannak, táborozóknak. De ha szeretnéd kipróbálni, hogy milyen szalmában aludni, azt is megteheted.

A régi szénatároló új életre kelt

Van lehetőség szobát és apartmant is bérelni. Ha valaki nem lakóautós barátokkal együtt jönne, akkor is ideális hely lehet. Az udvar közepén egy több száz éves hatalmas hársfa áll. Az árnyékában megpihenhetünk, de akár piknikezhetünk is.

Az öreg hárs

A hársfát folyamatosan rovarok dongják körül, ennek gyümölcsét , a hárs mézet reggelinél megkóstolhatjuk. A farm a vendégeinek félpanziós ellátást is biztosít (ha szeretnénk) a helyben termett élelmiszerekből, a háziasszony által elkészítve.

Az éjszakánk a farmon nagyon nyugodtan telt, egy pisszenést sem hallottunk. Még a berni pásztor sem vakkantott egyet sem. Mire felébredtünk, elkezdett cseperegni az eső. Egész napra ilyen esőt mondott. Elmentünk reggelizni. A gabonapelyheken kívül házi kenyeret, sonkát, szalámit, sajtot kaptunk. Tea, kávé, méz, dzsem is volt a megterített asztalon. Kaptunk polentát is. Mi nem igazán szoktunk otthon ilyet készíteni. Kipróbáltam hogy milyen a házi áfonya lekvárral, nagyon bejött.

Az “étterem”

Reggeli után picit vártuk, hátha eláll az eső. Aztán, mivel még délben is szemerkélt, úgy döntöttünk, akkor esőben megyünk. Vettünk dzsekit, bakancsot, hideg nem volt, mi bajunk lehet? Túraútvonalat nem találtunk a környéken, így a térkép alapján csináltunk magunknak.

Először felkapaszkodtunk a legközelebbi, 840m-es hegycsúcsig. A farmtól felfelé menő úton nem találkoztunk sok autóval. Nem lehet nagy forgalom, ha a kosárpalánkot a gyerekeknek az út túloldalára teszik.

Kosárpálya az úton

Elértünk a 932-es közútra, ami a Kopa sípályákhoz visz fel. Mi lefelé indultunk a völgybe az út mellett. Itt már találkoztunk egy-egy  autóval, de igazán nagy forgalom nem volt. Néhány “tanya” és legelésző tehenek mellett vitt az utunk. Néztétek már hosszasan, közelről, hogyan legel egy tehén? Hogyan csavarja le a füvet a nyelvével? Valami hihetetlenül megnyugtató. Nem vicc, tényleg!

A túra végén egy fenyőerdőn keresztül másztunk vissza a farmunk egyik legelőjéhez. Az erdőben sajnos már áfonyát nem találtuk, leérett. De a legelőn lévő nagy vadkörtefáról sok érett körte potyogott le, abból lakmároztunk.

Bár a túrák alatt is egyszer-egyszer szemerkélt az eső, összesenjében jó időnk volt. Pont jókor értünk haza, mert elkezdett kicsit jobban esni. Egy gyors zuhany és némi ebédpótlék után ledőltünk pihenni. Este 7-kor várt bennünket a vacsora. Húslevest kaptunk, töltött palacsintát rizibizivel és paradicsomsalátával. A paradicsom reggel még a mellettünk lévő fóliasátorban piroslott. Annyira eltelítődtünk a vacsorával, hogy muszáj volt sétálni még egyet levezetésképpen, na meg naplementét nézni.

Kifizettük még a számlákat, hogy ne reggel kelljen. 11€ a parkolás a lakóautóval,, plusz 1,5€ az idegenforgalmi adó fejenként. A reggeli 7,5€, a vacsora 9,5€, a két éjszakára így 66€-t fizetünk, ebben még 2 sör is benne volt. Az üdvözlő snapsz a ház ajándéka.Vacsi után lepihentünk, és a lakó tetején kopogó eső ringatott álomba bennünket.

Nehéz volt otthagyni ezt a gyönyörűséget

Másnap reggel korán elindultunk, szakadó esőben. Szerencsére gond nélkül ki tudtunk állni. Amikor füves területen ér bennünket az eső, mindig előjön a Pusztaszentlászlói elsüllyedésünk rémképe, amikor traktornak kellett kihúzni bennünket a sárból. Oké, mondjuk traktor itt is akadt éppen, de azért jó, hogy nem ismételtük meg a mutatványt.

Hazafelé a Dráva parton egy parkolóban álltunk meg reggelizni, ahol ugyan tilos volt lakóautóknak a megállás (a Park4Night sem tud mindent), de ezen az esős reggelen ez senkit nem érdekelt.

Reggeli a Dráva parton

A sok eső ellenére tartalmas hétvégét töltöttünk el és ismét bebizonyosodott, hogy érdemes a “kötelező” látványosságokon túl is Szlovéniában kirándulni.

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás

Egy válasz

  1. Ismét örömmel olvastam a jó stílusú élménybeszámolódat , ami alapos, mégis olyan hangulatú, hogy már holnap indulnék…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek