Szlovéniát nagyon szeretjük. Nemcsak azért, mert közel van és hegyei vannak, hanem mert egyesíti az osztrák pedáns rendezettséget és az olaszos lazaságot. A kötelező szlovén úticélokat- Bled, Postojna, Bohinj, tengerpart- korábban már teljesítettük. Már lecseréltük a téli gumikat is nyárira, így a magas hegyekbe nem mertünk elindulni. Olaszország és az Isztria felé átrobogva Szlovénián nagyon sokszor láttunk helységnév táblákat az autópálya mellett, amiket névről már jól ismertünk, de még sohasem láttunk. Ljubljana, Škofja Loka, Kamnik, Celje, Ptuj,Ormož … Ismerősek Neked is? Megnéztük őket közelebbről, nem okoztak csalódást!
Csütörtök délután sikerült elindulnunk. Arra számítottunk, hogy az M7-es tele lesz, de úgy tűnik, többen megkezdték már az iskolaszünettel egyidőben a szabadságot, így aztán könnyen letudtuk a Balatont. Az utolsó benzinkúton még púposra tankoltuk a gép sárkányt az „olcsó” magyar gázolajból, és meg sem álltunk Vrbje faluig. A tavaly ősszel még ingyenes lakóautó parkoló közben fizetőssé vált, de így is elég vonzó volt ahhoz, hogy ott töltsük az első éjszakát.
Csendes környék, bekerített parkoló, széles beállók és jó infrastruktúra. 9 óra után érkeztünk meg. A parkolási díj 10€ 24 órára, ami tartalmaz 1 kW áramot és 100 liter vizet is. Az áramot a parkolójegy vonalkódjával lehet beüzemelni. A parkolóóra csak bankkártyát fogad el- kivéve a miénket- mert egyik bankkártyánkkal sem tudtam fizetni. A lehúzás/csippantás után egyszerűen kidobott az automata a folyamat elejére. Felhívtam a kiírt számot, azt ígérték, hogy küldenek valakit, de nem jöttek (naná, hogy csütörtök éjjel nem jön senki, meg péntek reggel sem). Így aztán szándékunk ellenére blicceltünk, ingyen töltöttünk el az éjszakát.
Ljubljana
Reggel korán elindultunk, nem néztük meg a szomszédban azt a helyes kis tavat sem. Egyenesen Ljubljanába mentünk. Kinéztem 2 lakóautó parkolót is. Az egyiket, a vasút múzeumnál feltúrták és a lakóautókat kitiltották, alig tudtunk megfordulni és kijönni. A másik tele volt, sajnos személyautó is állt a lakóautóknak fenntartott helyen. Ez mérhetetlenül felbosszantott. Legalább olyan “bűnnek” tartom, mint beállni a rokkant parkolóba jogosulatlanul.
Végül a vasút mögött, a Gospodarsko parkolóba álltunk be, itt egy nagy murvás placc volt, kényelmesen elfértünk. A belvárost 20 perc sétával értük el. Ljubljana belvárosa le van zárva az autóforgalom elől, így nagyon sok a bringás, persze, ehhez jól kiépített úthálózat is van. Mondjuk, a sétáló utcában csak kapkodtam a fejem, mert ott is száguldoztak a bringások.
Szlovénia fővárosában 300 ezren laknak. Pont elég nagyvárosias, ugyanakkor bájos, ódon utcáin néha kisvárosi érzése van az embernek. Jól ötvözi- ahogy egész Szlovénia is- a precíz, osztrák rendezettséget a mediterrán, olaszos zsibongással, lazasággal.
Hamar elértük a Prešeren teret, amely közepén a névadó költő szobra áll. A tér meghatározó épülete a rózsaszínű Ferences templom. Itt látható a város közkedvelt találkozóhelye, a Ljubljanica folyó felett átívelő Hármas híd.
A szép napos időben a folyóparton lévő kávéházak, bárok, eltermek teraszain sokan múlatták az időt. Mi is végigsétáltuk a folyópart mindkét oldalát, egyik gyalogos hídon oda-, a másikon visszasétálva. A környező utcácskákba is bekukkantottunk, igazán hangulatos volt.
Vár
A piactérhez érve jobbra megláttuk a várhoz vezető siklót. Megvettük a jegyeket (15€/fő), és felsiklóztunk a várba. A kabint irányító srác picit fura volt, kényszeresnek tűnt. Mielőtt beszálltunk, végigtörölte ronggyal az összes kapaszkodót 5cm/másodperces sebességgel alulról és felülről is. Kb. 10 percig nézte mintegy 30 beszállni szándékozó ember elképedve a műveletet., míg végül beszállhattunk és elindultunk. A rövid úton a város panorámájában gyönyörködtünk.
Felérve az info pontban átvettük a magyar nyelvű audio guide-ot és szépen sorban végigjártuk a vár összes nevezetességét.
Megnéztük a börtönöket , a „celebeknek” fenntartott részen Batthyány Lajos is raboskodott.
A várteraszról a várudvarra és a városra is egyaránt bámulatos volt a kilátás.
Felmászunk a kilátótoronyba, ahonnan a Triglav havas csúcsai nem is tűntek olyan nagyon messzinek. Megnéztünk a vár történetéről egy jópofa animációs filmet, megcsodáltuk a várkápolna mennyezeti freskóit.
Az ötszögletű toronyban meghallgattak a tudnivalókat a vár védelmi rendszeréről. Majd miután mindent körbejártunk, visszasiklóztunk a folyópartra.
A piacon gyönyörű epret árultak, amikor fizetni akartam, akkor vettem észre, hogy az Eurós pénztárcán nincs sehol. 3 €-t még összeguberáltam a táskám zsebeiből-az pont elég volt 1/2 kg eperre- és őszintén reméltem, hogy a lakóautóban hagytam a pénztárcát nem pedig kizsebeltek. A sárkányos hídon át indultunk vissza a parkolóba.
Nagy megkönnyebbülés volt, hogy a tárca a másik kabátom zsebében maradt a lakóautóban. A Tivoli parkot még szívesen megnéztük volna, de mivel esőt jeleztek-már csöpögött is- úgy ezt ki hagytuk.
Škofja Loka
Ingrid barátnőm a lelkemre kötötte, hogy Ljubljanában járva mindenképpen tegyünk egy kis kitérőt Škofja Loka felé. A 25km-re lévő kisvárosba majd egy óra alatt jutottunk el. A péntek délutáni dugó itt is ugyanolyan, mint nálunk. Az eső esett, így a parkolóban bepótoltuk az ebédet és egy kicsit lepihentünk. A parkolásért fizetni kell 7-től 19 óráig, de az első két óra ingyenes. Így 2€ bedobásával másnap reggel 8.40-ig sikerült megváltanom a jegyet.
Amikor elállt az eső, nyakunkba vettük Szlovénia egyik legrégebbi kisvárosát. A középkori kisváros műemlék házai elbűvölőek, némelyik gyönyörűen felújítva, mások pedig kopottas bájukkal díszítik a kis utcákat.
A Homan ház a város címerével az egyik leghíresebb, ma kávézó működik benne.
A Mestni trg, a főtér a város társasági életének helyszíne. A teret középen a Szentháromság oszlop díszíti, körben pedig bájos régi házak.
A főtéren átsétálva a vár felé indultunk, felmásztunk a várdombra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városkára.
A múzeum már zárva volt, de a szabadtéri mini skanzent még meg tudtuk nézni.
Visszasétáltunk a városba, és megnéztük a több mint 600 éves Kapucinus kőhidat, ami a város fő nevezetessége.
Majd visszamentünk a lakóautóhoz. Mivel parkolójegyünk másnap reggelig érvényes volt, és a parkoló is szimpatikusnak tűnt, úgy döntöttünk, hogy az éjszakát is itt töltjük 2 másik olasz lakó autó társaságában. Az egyik autó már sötétedés után, 9 óra körül elment. Többször tapasztaltam már, hogy lakóautósok este későn útra kelnek a lakóautó parkolóból. Vajon hová mennek? És miért jó ez? Ha valaki ugyanígy szokta, megírja nekem, hogy miért így csinálja?
Reggel még indulás előtt felmentünk a pékségbe bureket venni. Tavaly tavasszal az Isztrián folyton bureket kerestem és nem találtam, de most nagyon megörültem neki.
Volčji Potok
Reggeli után a Volčji Potok arborétumba indultunk. Ez Szlovénia legnépszerűbb arborétuma, nem véletlenül. Mivel korán, 9 óra felé megérkeztünk, bőven volt parkolóhely. Megvettük a belépőjegyeket (9€/ fő) és már a bejáratnál leesett az álluk. Ekkora nárcisztengert még soha nem láttunk.
Az arborétumot úgy telepítették, hogy márciustól nyár végig mindig nyílik valami.
A nárciszokat a tulipánok követik, majd a rododendronok, aztán nyáron a rózsák , végül augusztusban a dáliák. Szerencsénk volt, mert a nárciszok még pompáztak, a tulipánok egy része is kinyílt, és néhány örökzöld rododendron is bontogatta szirmait.
Ahogy végigsétáltunk az ágyasok mellett, megpihentünk a piciny tó partján , felmásztunk a régi vár romjaihoz, és andalogtunk az angol parkban majd a francia kertben, úgy éreztük, hogy ez a tökéletes stresszoldás. Akár receptre is fel lehetne írni.
Persze, aki gyerekekkel jön, az sem fog unatkozni.
Dinoszauruszok és bálnák kísérik az utat, több játszótér is van: zenélős, dínós, hagyományos, trambulinos.
Meg persze az éhes és szomjas látogatóknak a sátrak alatt büfék és éttermek. Szóval minden adott ahhoz, hogy egy jó fél napot eltöltsük kellemesen a virágtengerben. Sőt, ha valaki ihletett kapott a kertészkedéshez, a szomszédos kertészeti üzletben mindent megvehet hozzá.
Kamnik
Az arborétum után megnéztük még a szomszédban Kamnik városát. A hangulatos kisvárost az Alpok hegyei veszik körül.
A Mali grad várdombjára felmászva, a vár teraszáról gyönyörű kilátás nyílik mind a városra, mind a környező hegyekre. Kb. 1800 méternél volt a hóhatár, így a magasabb, 2500m-es hegyek csúcsa még javában havas volt. Végigsétáltunk a főutcán, majd a templomdombról is újra megcsodáltuk a környéket.
Celje
Innen Celjére indultunk, ami már a római korban is jelentős város volt. A parkolók közül a Mestni Park-belit választottuk. A vasútállomásnál is volt egy parkoló, de ott furcsa alakokat láttunk lézengeni így inkább a parkban tettük le a lakóautót. Leürítettünk, hétvége lévén a parkolás ingyenes volt.
Először megebédeltünk, majd elindultunk a városba egy sétára. Bár a celjei vár nagyon híres, de nem éreztünk erőt magunkban, hogy felmásszunk, így csak alulról csodáltuk meg.
A Savinja folyó gyalogos hídján könnyen átjutottunk a belvárosba. Mindenhol kosarakat cipelő családokkal találkoztunk. A templomba igyekeztek húsvéti ételszentelése. Voltak idősebbek, fiatal családok kisgyerekekkel egyaránt.
A város felett csúnya esőfelhők gyülekeztek, így a sétánk elég rövidre sikeredett. Egy fagyi azért még belefért.
Mivel a lakóautó parkoló egy erdős részen feküdt és a szél eléggé fújt, nem szívesen maradtunk. Attinak amúgy sem tetszett, elég sok volt a szemét a környéken és mellette egy elhagyatott ház, olyan hajléktalantanya-féle. Inkább átmentünk a 10 km-re lévő Vrbjébe, ahol 2 nappal azelőtt aludtunk.
Žalec
Útközben még megálltunk Žalec városkában. Már messziről látszott, hogy itt minden a sörről szól. Amerre a szem ellát, komló ültetvények mindenhol.
Van egy ingyenes lakóautó parkoló, ahol korábban már aludtunk, most is ott álltunk meg. Bár az eső csöpörgött, a városka nevezetessége, a sörszökőkút környékén többen is voltak. Itt a 6 kútból mindenki magának csapolhatja és kóstolhatja különböző söröket. A korsóba épített chip szabályozza, hogy mennyit csapolhatunk. 3, 6 és 9×1 dl-es mennyiségre lehet befizetni. A korsót meg lehet tartani emlékbe.
A vrbjei lakóautó parkoló automatája most sem fogadta el a kártyánkat, szerencsére a szlovén szomszédét igen, így vett nekünk jegyet, mi pedig készpénzben kifizettük ki neki. A szeles, gonosz idő elől behúzódtunk a lakóba és megnéztünk egy filmet még kora este. Reggel még a télikabátot is elő kellett szedni, olyan kellemetlen volt az idő. Elsétáltunk a stellplatz közelében lévő tóhoz.
A bokrok alatt rengeteg medvehagyma nőtt. Mivel mifelénk nemigen van és nem voltam biztos benne, hogy eljutunk a szezon vége előtt a Bakonyba, ezért szedtem egy zacskóval. Összeaprítva lefagyasztom otthon és elteszem a mélyhűtőbe, jövő ilyenkorig kitart. Persze, igyekeztem titokban szedni, mert nem voltam benne biztos, hogy itt gyűjthető-e a medvehagyma. A hideg idő nem csábított nagyobb sétára, de azért a távcsővel alaposan megnéztük a környező hegyeket.
Rogatec
A délelőtti úti cél Rogatec skanzenje volt. A 107-es úton mentünk végig. Ez egy nemrég felújított út, kicsit keskeny, de a táj kárpótolt bennünket azért a kis kellemetlenségért, hogy néha-néha lassítani kellett és lehúzódni az út szélére. A sötétzöld fenyveseket a levelüket bontogató lombos fák világoszöldje tarkította, és néha-néha egy-egy meggyféle fehér virágú koronája. A házak, porták szellősen terpeszkedtek a domboldalakon, tisztára mintha Ausztriában járnánk.
A skanzen parkolójában szinte senki sem volt.
Megvettük a jegyeket (5€/fő), a pénztárban lévő hölgy szemmel láthatóan örült az érkezésünknek, nem volt éppen rajtunk kívül senki. Adott egy angol nyelvű prospektus, sőt kikísért minket és elmondta az információkat a házakról. 3 szobás lakóházat, présházat, melléképületeket, sőt egy szatócsboltot is láttunk.
Meg persze a Szlovénia szerte ma is használt szénaszárítót. Otthon megszoktuk, hogy a házak helyiségeibe csak bekukkantani lehet, itt mindenhová be lehetett menni és körülnézni.
Felmentünk a skanzen feletti kilátóhoz is, az út mellett békésen legelésztek a szomszéd porta lovai.
Egy kicsit furcsa volt, hogy látogató nemigen volt. Náluk húsvét kiemelt idegenforgalmi időszaknak számít, sokan utaznak és a skanzenekben többnyire hagyományőrző programok vannak. Itt se program, se látogató.
Kifelé jövet megnéztük közelebbről a skanzen parkolójából nyíló fizetős stellplatzot. Nagyon helyes, 4 lakóautó számára alkalmas, ki lehet ülni piknikezni is akár a patakpartra. Délelőtt lévén még korai lett volna éjszakázó helyet keresni, továbbmentünk Ptuj városkába.
Ptuj
Mivel úgy tűnt, nincs nagy forgalom, bepróbálkoztunk a várparkolóba. Szerencsére volt még szabad hely, pont egy magyar lakóautó mellett 😊.
Felmentünk a Ho Si Minh-ösvényen a várba. Bár az udvarba be lehetett menni, de zárva volt. A kilátásért persze mindenképpen megérte felmenni.
A várfal mellett lementünk az óvárosba. Pont olyan érzés volt, mint a Covid lezárások idején. Sehol egy lélek, egy-két eltévedt turista csupán. A vendéglátó helyek zöme is zárva volt. Nem tudtuk eldönteni, hogy a szlovének ennyire családi körben töltik az ünnepet, vagy esetleg a karantén szabályok változtak és mi nem tudunk róla.
A városnézés után úgy döntöttünk, hogy a délután hátralévő részét Ormosdon (Ormož) töltjük.
Ormož
Az ingyenes lakóautó parkoló a vár melletti angolpark szélén helyezkedik el. 4 lakóautó fér el benne, a parkolás ingyenes, csak az áramért kell 0,5€/kW-t fizetni. Összedobtunk egy késői ebédet, majd elsétáltunk a várhoz, ami zárva volt.
A kisváros teljesen kihalt volt. Kerestünk egy cukrászdát, mégse múljon el az ünnep sütemény nélkül, de azt sem találtunk. Egy kicsit bántuk már, hogy tegnap nem ejtettük útba Trojant. Most milyen jól esett volna egy kis maradék fánk. Ráfanyalodtunk a karamellás ostyára és jófajta rozé borral vigasztaltuk magunkat. Már szombaton is hallottunk durrogtatásokat, de itt a parkolócsendjében még inkább feltűnt, hogy folyamatosan lövöldöznek hol távolabb, hol közelebb. El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet. Mivel a szomszédaink jobbról csehek, balról franciák voltak, tőlük nem remélhettünk információt. Valószínűleg egy szláv eredetű, régi húsvéti népszokásról lehet szó. A falvakban a fiatalok húsvétkor otthon barkácsolt ágyúkkal, karbidgáz segítségével lövöldöznek. Így ünneplik az Úr feltámadását és elűzik a betegségeket hozó rossz szellemeket.
Éjszakára szerencsére lecsendesedtek a lövöldözők és nyugodtan tudtunk aludni.
Húsvét hétfő reggel már hazafelé vettük az irányt. Mellékutakon értük el a határt és tartva a Balaton környéki dugóktól a 8-as úton jöttünk haza. A szlovén települések és az elszegényedett zalai falvak között elég nagy volt a kontraszt. És nem azért, mert Szlovéniában 1-2 héttel előbbre jár a természet és minden sokkal zöldebb volt.
Szajki tavak
Útközben megláttuk a Szajki tavakt táblát. S ha már egyszer ilyen „táblárólismerjükdemégnemvoltunkott” tematika alapján szerveztük a kirándulásunkat, akkor ide is benéztük. Persze, már az úton látszott, hogy minden tele van medvehagymával. Én hülye meg Szlovéniából cipelem.
Megérkezve a tópartra mintha időutazáson vettünk volna rész, a 80-as évekbe csöppentünk. A büfék, a lángosos, a kemping olyan volt, mintha megállt volna 40 éve az idő. A természeti környezet nagyon szép volt, de kicsit lepukkantnak tűnt az egész. A rövid séta után elég volt a „retró fílingből”, szépen lassan hazacsorogtunk.
Nagyon élveztük a kirándulást, Szlovénia továbbra is marad a kedvencek között, nyáron megyünk a hegyekbe.
A kirándulás számokban:
- 2 fő
- 4 nap
- 9 város
- 1010km
- költségek összesen kb: 82.000Ft
- üzemanyag: 48.000Ft
- belépők: 58€
- parkoló: 16€
- egyéb (fagyi, eper stb.): kb. 15€
by Szilvia Berta