Bátaszéktől Villányig a két ünnep között

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Ki ne hallott volna a híres bátaszéki Fenyő Kupáról? Na jó, korábban én sem. Ez egy teremfoci torna profi és amatőr csapatoknak, amit minden évben karácsony és Szilveszter között rendeznek meg, immáron közel 40 éve. Mivel a kölyök egyik csapattársa és barátja Bátaszéken lakik, és szívügye a Fenyő Kupa, így szervezett egy csapatot, a fiúk pedig nagyon lelkesen vállalták, merthogy állítólag jó buli. Ajánlkoztunk, hogy megyünk szurkolni, de a gyermek a taxi szolgáltatáson felül köszönte, nem kérte az extrákat. Így aztán alternatív programot kerestünk magunknak.

1. nap

Magyarhertelend

Karácsony második ünnepének reggelén összepakoltuk a cuccainkat, a karácsonyi pulyka és süteménymaradékokat, meg némi töltött káposztát végszükség esetére és elindultunk Magyarhertelend felé. Ugyan kis kitérőt jelentett, de nem bántuk meg. Ebéd után indultunk, és úgy terveztük, hogy az éjszakát a fürdő parkolójában fogjuk tölteni (GPS N46.190015 E18.140041). Kedvenc szokásunk, hogy menet közben hangosan olvassuk a helyiségnév táblákat, ízlelgetjük a furcsa, ismeretlen neveket: Csikóstőttős, Vázsnok, Bodolyabér…

Amikor megérkeztünk, a fürdő előtti parkoló tele volt és amúgy is elég lejtős, így a fürdő mögött álltunk meg, a nyári strand bejárattól nem messze. Rajtunk kívül egy streetfood kamion parkolt ott, vélhetően már hosszabb ideje. A magyarhertelendi fürdő bár kicsi, de nagyon hangulatos és nyáron, amikor a strand is nyitva van, még élvezetesebb lehet. Dagonyáztunk néhány órát, majd a parkolóban töltöttük az éjszakát. Csend volt, nyugalom, senki sem járt arra felé.

Magyarhertelend

2. nap

Reggel egy sétával kezdtük a napot. Mivel a karácsonyról maradt, többnapos kenyér nem volt túl vonzó, ezért a falu felé vettük az irányt frissíteni a készleteket (a fürdő az üdülőtelepen van). Útközben egy ház udvarán őzet láttunk, szegény valószínűleg betévedt, de a kifelé vezető utat már nem találta és jöttünkre zavarodottan elkezdett futkosni. Bár szívesen néztük volna még, inkább továbbmentünk, hogy megnyugodjon és visszataláljon az erdőbe. A régi házak udvarán szinte mindenhol egyforma stílusban épült, nagy gazdasági épületet láttunk hatalmas kapuval és kis lakrészre utaló ablakokkal és ajtóval. Gyönyörűen felújították a legtöbbet. Jó lett volna tudni, hogy pontosan mire használták régen. Megvettük a boltban a péksüteményt és visszamentünk a lakóhoz. Ha nem igyekeztünk volna Bátaszékre, biztosan felmegyünk a kilátóhoz, és a néhány km-re lévő Orfűi tavat és Abaligeti cseppkőbarlangot sem hagytuk volna ki.

Bátaszék

A bátaszéki molyhos tölgyön kívül- amely az év fája is volt- a város legfőbb büszkesége a templom. A helyiek szerint az ország második legnagyobb temploma. Tényleg lenyűgöző. Sajnos éppen zárva volt, így csak kívülről csodáltuk meg. Végig jártuk a város történetét bemutató tanösvényt is a templom körül. A városban nagy volt a nyüzsgés, tele focistával, szurkolóval. Mivel a kölyök villámgyorsan lekoccant, a rövid városnézés után Baja felé vettük az irányt.

Baja

Baján a Sugovica partjánál, a Türr Emlékmű Parton parkoltunk le ( N46,181449, E18,933625). Kissé ferdén beállva a 7,5m-es gépsárkány kényelmesen elfért. A Sugo partra lesétálva először balra indultunk. Végig, gyönyörűen kiépített út vezetett a város felé. Kellemes negyedórás séta után beértünk a központba. Lángos illatát hozta a szél. A parton lévő éttermeket, büféket tüzetesen megvizsgáltuk, de a lángosost nem találtuk meg. Persze ehettünk volna bármi mást is, de akkora már elindult a vezérhangya.

A város központi terét, a Szentháromság teret nem volt nehéz megtalálni, a Szentháromság szobor messziről virított. Megcsodáltuk a szecessziós Duna Wellness Hotelt és a városházként funkcionáló Grassalkowich palotát. A téren a karácsonyi vásár még nyomokban felfedezhető volt, többen már a szilveszteri rakétaárusító standokat szerelték. Jótékonysági étel gyűjtés is volt, a karácsonyról megmaradt süteményt/ételt lehetett leadni. Az infláció hatása már a kéregető koldusnál is érezhető volt: szó sem volt „adjegyszázast”-ról, már 500Ft volt a tarifa.

Sétáltunk még egy kicsit a belvárosban, sajnáltuk, hogy a Tóth Kálmán téri szökőkutat, ami a városban kedvelt találkozóhely, nem láttuk működni. De hát decemberben előfordul, hogy nem működnek a szökőkutak. Visszaindulva a lakóautó felé a piacon megtaláltuk a lángosot, így fejenként 300 Ft-ból megvolt az ebéd. Hogy miért nem bajai halászlevet ebédeltünk? Nos, Atti nem rajong a halászléért, én pedig elkötelezett híve vagyok a szegedi típusúnak, így a közös nevező a lángos maradt.

Kisétáltunk még a Duna partra a Sugovica holtág torkolathoz, a Türr István kilátóhoz. Mivel a szél fújt, nem sokáig maradtunk. A gyönyörű sétányon mindössze egyetlen helyen láttunk nyilvános vécét, aminek a kulcsát a büféből kellett volna elkérni, ami persze decemberben zárva volt.

Mohács

Mivel már a délutánban jártunk és Villányba szerettünk volna eljutni, elindultunk. Útközben megálltunk Mohács mellett a Nemzeti Emlékhelynél. A tárlatot bemutató pénztáros/történész/mindenes előadását nagyon élveztük. Úgy mondta el a mohácsi csata feltételezett történetét és a hozzá tartozó történeti hátteret, mintha verset szavalna. Bár a tárlatvezetés végére a nyitvatartási időnek is vége lett, kaptunk még lehetőséget a sírkertben egy rövid sétára.

Besötétedett. Maradhattunk volna az emlékhely parkolójában is éjszakára, de túlságosan kietlennek találtuk. Úgy gondoltuk, hogy Kisharsányban fogunk éjszakázni a Bocor fogadó és kemping udvarán. Korábban voltunk ott lakókocsival. Bár kifejezetten drága hely, de jó a rozéjuk és nagyon kellemes a borozgatás a kültéri jakuzzikban. Felhívtam őket útközben, hogy számítsanak ránk, de senki nem vette fel. Nem baj, gondoltuk, majd meglepetés vendégek leszünk. Na, jól pofára estünk. Mindenhol sötétség, zárva a fogadó. Később kiderült, szabadságon vannak január közepéig. Mindenhol telt házzal üzemelnek két ünnep között a szállodák, ilyenkor kell szabadságra menni, nem?! Továbbmentünk Harkányig és a Termál kempingben töltöttük az éjszakát.

3. nap

Harkány

A kempingben rajtunk kívül még egy lakóautó volt. A mosdók rendben működtek, örömmel álltam neki másnap reggel pirítóst sütni a konyhába a tatár beafsteakhez. Leginkább az töltött el örömmel, hogy nem a lakóba kell bebüdösíteni. Délelőtt besétáltunk a városba, és nagy meglepetéssel állapítottuk meg, hogy nagyon sokat szépült, fejlődött az elmúlt néhány évben. Gyönyörűen parkosították, felújították. Eddig úgy gondoltunk Harkányra, mint valaha jobb napokat látott szocreál fürdőhelyre, de ez megváltozott. Érdemes meglátogatni, nemcsak a fürdő miatt, hanem a környékbeli látványosságok is vonzóak: Siklósi vár, Pécs nevezetességei, Ősdráva látogatóközpont, hajókirándulás a Dráván.

Villány

Harkányból Villányba mentünk át és leparkoltunk a rendezvényközpont parkolójában (N45,874699, E18,457001), ami üres volt. Ebéd után pihentünk kicsit, majd nyakunkba vettük a villányi pincesort. Úgy tűnt nyugodt éjszakánk lesz itt, ám este megjelent néhány helyi vagány autós, akinek az jelentette a szombat esti bulit, hogy padlógázzal beállt a parkolóba, ajtót csapkodott, hangosan röhögött, kiabált, elment egy körre a városba, majd újra visszajött. Ez így ment kb. 11 óráig. Ha nem boroztunk volna, akkor biztosan továbbállunk. Mivel csak szimplán hangosak voltak (bár bennem azért félelmet keltettek), nem bántottak bennünket, a lakónkat nagy ívben kikerülték, ezért az ittas vezetés kockázatosabbnak tűnt, mint maradni. 11 óra után néma csend és nyugalom reggelig.

4. nap

Reggeli után felmentünk a templomhoz, majd onnan a kilátóhoz. Gyönyörű kilátás nyílt a villánykövesdi pincesorra, ahová készültünk menni. Indulás előtt még leeresztettük a szürkevizet. A parkolóban a csatornafedél rácsos volt, így föléállva könnyen megszabadultunk a terhünktől.

A villánykövesdi pincesor csodálatos. A parkoló mellett játszótér és piknikező, tűzrakó hely van. Ilyenkor kicsit kopárnak tűnik, de nyáron fantasztikus lehet, Sajnáltuk, hogy nem itt töltöttük az éjszakát, biztosan jobban éreztük volna magunkat (N 45,880701 E18,428461). Bóklásztunk egy kicsit, majd Szekszárd felé vettük az irányt.

Villánykövesd pincesor

Mivel a bátaszéki Fenyő Kupáról olyan hírek érkeztek, hogy a srácok valószínűleg már nem jutnak tovább a holnapi körbe, így jobbnak láttuk földrajzilag közeledni a kölyökhöz.  Kicsit sajnáltam, hogy nincs még dél, mert a villánykövesdi Fülemüle éttermet nagyon szeretjük, bár a karácsonyi össznépi derékbővítésből mi is kivettük a részünket, így nem volt igazán szükségünk ráadásra.

Szekszárd

Szekszárdon a kórház parkolóban álltunk meg. Normális hétköznapokon ez lehetetlen vállalkozás, de vasárnap csak néhány autó parkolt. „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”. Babits emlékházát kihagytuk, most nem voltunk múzeumlátogatós hangulatban, csupán egy rövidebb sétára futotta a lelkesedésünkből. A fürdő parkolójában megmelegítettem az ebédet, majd moziztunk és vártuk a hívást:” Anya, mikor értek ide értem?” A hívás jött, de eufórikus hangulatban kiabálta, hogy továbbjutottak és csak holnap tart igényt fuvarra. Ha nem tél van, biztosan kimegyünk a Gemenci kisvasúthoz, de így a létező legirracionálisabb döntést hoztuk meg: visszamegyünk Harkányba, hogy másnap a Pécsi tévétornyot megnézzük. És pontosan így is tettük.

5. nap

Másnap délelőtt a Pécsi tévétoronyból Komló felé vettük az irányt. Megálltunk a sikondai kemping előtt (ami zárva volt) és megebédeltünk. Közben felidéztük, hogy mikor először voltunk itt, csak mi voltunk a kempingben. Miközben átmentünk a fürdőbe, a házigazdáink elmentek valahová és elfeledkezve rólunk, bezárták a kempinget. A falon kellett átmásznunk a gyerekekkel és fürdőcuccokkal, így tudtunk csak visszajutni a lakónkhoz. A gyerekek nagyon élvezték a kalandot.

Ebéd után visszaindultunk Bátaszékre. A bravúr még egyszer nem sikerült, így a fiúk kiestek. Ettől függetlenül nagyon élvezte a kölyök, jövőre is szeretne menni. Bár csábítottam, hogy jövőre inkább menjünk két ünnep között síelni, de gondolkodás nélkül a focit választotta. Szívem szerint még csavarogtam volna, de ígéretet tettünk egy nagyon beteg barátunknak, hogy együtt töltjük a Szilvesztert- talán utoljára együtt, így hazafelé vettük az irányt.

Berta Szilvia

Berta Szilvia

Szenvedélyem a lakóautózás
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: linkedin

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Hasonló cikkek

Berta Szilvia

Tanúhegyek lakóautóval: Somló

Szeretnénk végigjárni lakóatóval a Balaton Felvidék mind a 10 tanúhegyét. Ezúttal a Somlót vettük célba. Mikor, ha nem szüret idején?

Berta Szilvia

6 nap Stájerországban és Karintiában lakóautóval

Ausztria a kevésbé felkapott lakóautós célpontok közé tartozik, itt a vadkempingezést a legtöbb helyen tiltják. Mivel mi a kempingezést is nagyon szeretjük, örömmel barangoltuk be lakóautóval Karintia és Stájerország eddig nem látott csodáit.